Az állományrendszereket legkönnyebben
egy-egy faként tudjuk magunk előtt elképzelni,
amelyek a /
könyvtárból
nőnek ki. A /dev
,
/usr
és mellettük szereplő,
hozzájuk hasonló összes többi
könyvtár csupán egy-egy ág, amelyeknek
saját ágaik is lehetnek, mint például
a /usr/local
és így
tovább.
Különféle okai vannak annak, hogy egyes
könyvtárakat különálló
állományrendszereken tárolunk. A
/var
könyvtár tartalmazza a
log/
, spool/
könyvtárakat és különféle
átmeneti állományokat, azonban az ilyen
állományok könnyen megszaporodhatnak és
megtölthetik az állományrendszert. Mivel a
gyökér-állományrendszert nem
tanácsos elárasztani mindenféle
állománnyal, ezért gyakran a hasznunkra
válhat, ha a /var
könyvtárat leválasztjuk a
/
könyvtárból.
A másik gyakori ok, ami az imént említett fa egyes ágainak különböző állományrendszereken történő tárolását indokolja, hogy ezek gyakran más fizikai vagy virtuális lemezeken, például a rendszerhez csatlakoztatott Hálózati állományrendszereken vagy éppen CD-meghajtókon találhatóak.
A rendszerindítás
folyamata során az /etc/fstab
állományban felsorolt
állományrendszerek maguktól kerülnek
csatlakoztatásra (kivéve amikor a
noauto
beállítással
szerepelnek).
Az /etc/fstab
állományban
található sorok az alábbi
szerkezetűek:
eszköz
/csatlakozási-pont
típus
beállítások
mentésigyak
ellszám
eszköz
A 18.2. szakasz - Az eszközök elnevezéseiban leírtak szerint megnevezett (létező) eszköz.
csatlakozási-pont
Egy (létező) könyvtár, ahova az állományrendszer csatlakozik.
típus
Az állományrendszer mount(8)
parancs szerint ismert típusa. A FreeBSD
alapértelmezett állományrendszere az
ufs
.
beállítások
Az írható-olvasható
állományrendszerek esetén
rw
, az írásvédettek
esetén pedig ro
, amelyet
igény szerint további
beállítások követhetnek. A
rendszerindítás során automatikusan
nem csatlakoztatandó
állományrendszerek esetén gyakran
alkalmazott beállítás itt még
a noauto
. Egyéb
lehetőségeket a mount(8) man oldalon
láthatunk.
mentésigyak
Ezt általában a dump(8) parancs használja a menteni szükséges állományrendszerek megállapításához. Amennyiben hiányzik ez a mező, az automatikusan a nulla értéket jelöli.
ellszám
Megadja, hogy mely állományrendszereket
kell ellenőrizni. A nullás
pass
értékkel
rendelkező állományrendszerek nem
kerülnek ellenőrzésre. A
gyökér-állományrendszer (melyet
minden más előtt kell ellenőrizni)
passno
értéke egy,
míg az összes többi
állományrendszer passno
értéke általában egytől
különböző. Ha egynél több
állományrendszer is ugyanazt a
passno
értéket kapta,
akkor az fsck(8) a lehetőségei szerint
megpróbálja ezeket egyszerre
ellenőrizni.
Az /etc/fstab
felépítéséről és a benne
használható
beállításokról bővebben a
fstab(5) man oldalon olvashatunk.
Az állományrendszerek tényleges csatlakoztatására avagy „mountolására” a mount(8) parancs használható.
Legegyszerűbb formája:
#
mount eszköz
csatlakozási-pont
Ahogy a mount(8) man oldalán is olvashatjuk, itt rengeteg opció is megadható, de ezek közül a leggyakoribbak:
-a
Csatlakoztatja az /etc/fstab
állományban felsorolt összes
állományrendszert, kivéve azokat,
amelyek a „noauto”
beállítást tartalmazzák, vagy
kizártuk a -t
kapcsolóval,
esetleg korábban már csatlakoztattuk.
-d
A tényleges csatlakoztatás
elvégzése nélkül
végrehajt minden mást. Ez az opció
leginkább -v
opcióval
együtt használható annak
megállapítására, hogy a
mount(8) valójában mit is akar
csinálni.
-f
Egy nem tiszta állományrendszer csatlakoztatásának kényszerítése (veszélyes!) vagy egy korábban már csatlakoztatott állományrendszer írható állapotának felfüggesztése.
-r
Az állományrendszer
írásvédett csatlakoztatása.
Megegyezik a -o
opciónál
megadható ro
(vagy a FreeBSD
5.2-nél régebbi verziója
esetén a rdonly
)
beállítás
használatával.
-t
típus
Az adott állományrendszert az adott
típusnak megfelelően csatlakoztatja, vagy az
-a
használata esetén csak
az adott típusú
állományrendszereket.
Az „ufs” az állományrendszerek alapértelmezett típusa.
-u
Frissíti az állományrendszerre vonatkozó csatlakoztatási beállításokat.
-v
Részletesebb kijelzés.
-w
Az állományrendszer csatlakoztatása írásra és olvasásra.
Az -o
opció után
vesszővel elválasztott
beállításokat adhatunk meg, többek
közt az alábbiakat:
Az állományrendszeren található állományok végrehajtásának tiltása. Ez egy nagyon hasznos biztonsági beállítás.
Az állományrendszeren nem használhatóak a felhasználó- (setuid) vagy csoportváltásra (setgid) vonatkozó engedélyek. Nagyon hasznos biztonsági beállítás.
Az umount(8) parancs paraméterként egy
csatlakozási pontot, egy eszköznevet vagy a
-a
, illetve az -A
opciókat várja.
A leválasztás
kényszerítéséhez mindegyik alakban
szerepelhet az -f
opció, valamint a
részletesebb kijelzést a -v
opcióval kapcsolhatjuk be. Azonban szeretnénk
mindenkit figyelmeztetni, hogy a -f
használata alapvetően nem ajánlott. Az
erőszakkal leválasztott
állományrendszerek összeomlaszthatják
a számítógépet vagy kárt
okozhatnak az állományrendszereken
található adatokban.
Az -a
és -A
opciók használatosak az összes
csatlakoztatott állományrendszer
leválasztására, amelyek típusait a
-t
opció megadása után
sorolhatjuk fel. Fontos különbség azonban,
hogy az -A
opció a gyökér
állományrendszert nem próbálja meg
leválasztani.
Ha kérdése van a FreeBSD-vel kapcsolatban, a
következő címre írhat (angolul):
<questions@FreeBSD.org>.
Ha ezzel a dokumentummal kapcsolatban van kérdése, kérjük erre a címre írjon:
<gabor@FreeBSD.org>.