Wikidézet huwikiquote https://hu.wikiquote.org/wiki/Kezd%C5%91lap MediaWiki 1.39.0-wmf.23 first-letter Média Speciális Vita Szerkesztő Szerkesztővita Wikidézet Wikidézet-vita Fájl Fájlvita MediaWiki MediaWiki-vita Sablon Sablonvita Segítség Segítségvita Kategória Kategóriavita TimedText TimedText talk Modul Modulvita Gadget Gadget talk Gadget definition Gadget definition talk 0 964 53160 52936 2022-08-02T20:35:14Z Blua lago 12696 [[Sablon:Szerző|Szerzők kiegészítése sabonnal]] wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Albert Camus, gagnant de prix Nobel, portrait en buste, posé au bureau, faisant face à gauche, cigarette de tabagisme.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Albert Camus''' ([[w:1913|1913]] – [[w:1960|1960]]), irodalmi [[w:hu:Nobel-díj|Nobel-díjas]] francia író, filozófus == Neki tulajdonított idézetek == * Az én szerepem nem lehet az, hogy átalakítsam a világot: mert ehhez nincsen elegendő kiváló tulajdonságom; nem vagyok eléggé tisztán látó. De talán szolgálhatok, ahol tudok avval a néhány értékkel, amely nélkül ez a világ, még ha változik is, életre nem érdemes, amely nélkül az ember, még az újkor embere sem érdemes a tiszteletre. * Semmi kétség, hogy egy háború valóban merő ostobaság, ám ez nem gátolja meg abban, hogy sokáig tartson. Az ostobaság mindig rendületlen, s erre rá is jönne az ember, ha nem gondolna mindig önmagára. == Forrással ellátott idézetei == * A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt 20 esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a leckét megértse a fülét betömő, a szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia — s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben. A magára maradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok az életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. Nehéz minékünk méltónak lenni ennyi áldozatra. :''A magyarok vére (1957)'' * Az elidegenedés megragad bennünket: érzékeljük, hogy a világ ''tömör'', sejtjük, mennyire idegen egy kő, áthatolhatatlan számunkra, és hogy mekkora intenzitással tagad minket a természet vagy a táj... A világ kicsúszik kezünkből és megint önmaga lesz... Az abszurd a kérdező ember és az oktalanul hallgató világ szembenállásából keletkezik... Sziszüphosz elgondolkodik azon az összefüggő cselekmény-sorozaton, amelyet emlékezetének pillantása forraszt egybe, és amelyre nemsokára halála üt pecsétet... De Sziszüphosz a felsőbbrendű hűséget hirdeti, amely tagadja az isteneket és felemeli a sziklákat... Nem létezik az a sors amit a megvetés nem képes legyőzni... Ő a sorsból emberi ügyet csinál, amelyet az emberek közt kell szabályozni. :''Sziszüphosz mítosza'' * A ''nemezisz'' éber, ő a mérték és nem a bosszú Istennője. Mindenkit, aki a határokat átlépi, kérhetetlenül megbüntet. :''A lázadó ember'' * Minden generáció azt hiszi, hogy hivatva van átalakítani a világot. Az enyém azonban tudja, hogy nem fogja átalakítani. De feladata talán még nagyobb: abban áll, hogy megakadályozza a világ széthullását. :''A Nobel-díj átvételekor mondta.'' * Demokrata végül is az, aki elfogadja, hogy ellenfelének igaza lehet, következésképpen hagyja őt megnyilatkozni, és kész elgondolkodni érvein. Amikor pártok és emberek annyira meggyőzve érzik magukat a saját igazukról, hogy készek erőnek erejével befogni a nekik ellentmondók száját, nincs többé demokrácia. :''Camus à „Combat” Éditoriaux et articles (1944-1947) [2002]. 665. old. (Édition de Jacqueline Lévi-Valensi, Collection Cahiers Albert Camus [No 8], Gallimard) ISBN 2070759423. (ford. [[Szerkesztő:Fekist|Fekist]]) * Miközben Rieux a városból felszálló örömujjongást hallgatta, arra gondolt, hogy ez az öröm mindig veszélyben van. Mert ő tudta azt, amit nem tud ez a vidám tömeg, de a könyvekben olvasható, hogy a pestis bacilusa sohasem pusztul el, sem el nem tűnik, mert évtizedeken át szunnyadhat a bútorokban és a fehérneműben, türelmesen várakozik a szobákban, a pincékben, a bőröndökben, a zsebkendőkben és a limlomokban, s hogy eljő tán a nap, amikor a pestis, az emberek szerencsétlenségére és okulására, felébreszti majd patkányait, és elküldi őket, hogy egy boldog városban leljék halálukat. :''A pestis'' (utolsó bekezdés), (ford. Győry János) == Külső hivatkozások == {{wikipédia}} {{Commons}} {{DEFAULTSORT:Camus, Albert}} [[Kategória:Francia írók|Camus, Albert]] [[Kategória:Nobel-díjasok]] aza9dqu82tlxt8n1ejsjvu2z2gtm0rb 0 1686 53138 47170 2022-08-02T13:15:39Z OsvátA 13 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Ambrose Bierce.jpg | Képméret = | Képaláírás = Ambrose Bierce | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #FFE4C4}} '''Ambrose Bierce''' (1842-1914 ? ) amerikai író. A mexikói forradalomban tűnt el. ==Neki tulajdonított idézetek== * Cogito cogito ergo cogito sum **Azt gondolom, hogy gondolkodom, ezért azt gondolom, hogy vagyok. * Bachus isten az ókoriak kényelmes ürügye volt arra, hogy bármikor leihassák magukat. * Ennek a könyvnek túl messze esik a hátlapja a címlapjától. ===Forrással megjelölt idézetek=== ''Részletek az Ördög szótárából (Devil' Dictionary).'' * A ''cinikus'' egy elvetemült fráter, akinek annyira rossz a szeme, hogy olyannak látja a dolgokat, amilyenek, és nem amilyennek lenniük kéne. * ''Lét'' - az öröklét általunk ismert része. * ''Agy'' - az a szerv, amellyel azt gondoljuk, hogy gondolkodunk. * ''Logika'' - gondolkodás és okfejtés, szigorúan az emberi félreértés határain és korlátain belül. * ''Szövetség'' - a nemzetközi politikában két tolvaj uniója, akik a kezüket olyan mélyre dugták egymás zsebébe, hogy külön-külön már nem tudnának egy harmadikat kizsebelni. * A ''villa'' egy olyan eszköz, amelyet főképp arra használunk, hogy halott állatokat tegyünk vele a szánkba. * ''Káposzta'': körülbelül emberfej méretű és bölcsességű zöldségfajta. * ''Unalmas'': Olyan személy, aki akkor beszél, amikor azt szeretnéd, hogy hallgasson. * ''Idézet'': Mások szavainak hibásan történő ismétlése. * A ''páncél'' olyan öltözék, amit azok viselnek, akiknek a szabója kovács. * ''Udvariasság:'', a legelfogadottabb álszenteskedés. *''Taps:'' a közhelyek visszhangja. ==Külső hivatkozások== * [http://www.quotationspage.com/quotes/Ambrose_Bierce További idézetek tőle angolul] * [http://www.vicclap.hu/idezet/Ambrose+Bierce/ 19 idézet] * [http://idezetek.ma/szerzo/Ambrose%20G.%20Bierce Ambrose Bierce idézetek] {{wikipédia}} [[Kategória:Amerikai írók|Bierce, Ambrose]] h6l6xdzgr00uhc0ozixm3t1rsh6drq6 0 1731 53155 44476 2022-08-02T20:24:07Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Jules Verne.jpg | Képméret = | Képaláírás = Jules Verne (1828–1905) | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Jules Gabriel Verne''' (1828 – 1905), francia író ==Idézetek== (A Jonathan hajótöröttjei című regényből) * Aki méltó az ember névre, az nem ismer, nem ismerhet el urat maga fölött. Az ember önmaga ura, és nincs szüksége más parancsolóra sem az égben, sem a földön. * Mindenkit, aki uralkodni akar másokon, el kéne törölni a föld színéről. * Elég embernek lennünk ahhoz, hogy a jót cselekedjük. * Előbb-utóbb nyilván éppúgy megválasztották volna képviselőnek, mint akárki mást, ha ki tudta volna várni. * Nemigen számított neki, hogy javaslatát végül elvetették. Számára az volt a fontos, hogy szem előtt maradjon. A tömeg hozzászokik azokhoz, akiket gyakran lát, és ha valaki vezető akar lenni, elég, ha kellő ideig játssza a vezető szerepét. * Ha egy államot jól irányítanak, a polgárok meg tudnak gazdagodni a munkájukból. Ha azonban a központi hatalom nem képes összehangolni az egyéni erőfeszítéseket, akkor minden munka meddő marad. * Ha nem dolgozom, olyan, mintha meghaltam volna. ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Verne, Jules]] eqat9g82rrktvfwbsvm1pof7bcbc7su 53156 53155 2022-08-02T20:28:46Z Blua lago 12696 /* Külső hivatkozások */ wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Jules Verne.jpg | Képméret = | Képaláírás = Jules Verne (1828–1905) | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Jules Gabriel Verne''' (1828 – 1905), francia író ==Idézetek== (A Jonathan hajótöröttjei című regényből) * Aki méltó az ember névre, az nem ismer, nem ismerhet el urat maga fölött. Az ember önmaga ura, és nincs szüksége más parancsolóra sem az égben, sem a földön. * Mindenkit, aki uralkodni akar másokon, el kéne törölni a föld színéről. * Elég embernek lennünk ahhoz, hogy a jót cselekedjük. * Előbb-utóbb nyilván éppúgy megválasztották volna képviselőnek, mint akárki mást, ha ki tudta volna várni. * Nemigen számított neki, hogy javaslatát végül elvetették. Számára az volt a fontos, hogy szem előtt maradjon. A tömeg hozzászokik azokhoz, akiket gyakran lát, és ha valaki vezető akar lenni, elég, ha kellő ideig játssza a vezető szerepét. * Ha egy államot jól irányítanak, a polgárok meg tudnak gazdagodni a munkájukból. Ha azonban a központi hatalom nem képes összehangolni az egyéni erőfeszítéseket, akkor minden munka meddő marad. * Ha nem dolgozom, olyan, mintha meghaltam volna. ==Külső hivatkozások== *{{Gutenberg szerző|60}} *{{MEK-szerző|22283}} {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Verne, Jules]] i2bkuj9ilfzkdvabn65u6m6ejrkmx4b 0 1802 53166 44364 2022-08-02T20:42:00Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Louis-Michel_van_Loo_001.jpg | Képméret = | Képaláírás = Denis Diderot (Louis-Michel van Loo festménye, 1767) | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''[[w:hu:Denis Diderot|Denis Diderot]]''' ([[w:hu:1713|1713.]] – [[w:hu:1784|1784.]]) francia filozófus, regény- és drámaíró. Az [[w:hu:Enciklopédisták|enciklopédisták]] egyike. ==Neki tulajdonított idézetek== * Ha deréknek születtél, ha a természet egyenes észt és érzékeny szívet adott neked, kerüld egy időre az emberek társaságát, és tanulmányozd magadat. * A véletlennek nagyszámú ismeretet köszönünk. Rendkívül fontos ismereteket nyújtott, amikor nem is kerestük azokat. S vajon ebből az következik talán, hogy semmit sem fogunk találni, ha erőfeszítéseinkkel támogatjuk az ő szeszélyét, és ha kutatásainkba rendet és módszert viszünk belé? * Adjuk meg végre a mesterembereknek az őket megillető jussukat, A szabad művészetek eleget énekeltek önmagukról. Ami hangjuk van, azt most a mesterségek ünneplésére használhatják. * Ha megtagadom értelmemet, támasz nélkül maradok: vakon kell esküdnöm másodlagos elvekre, és abból a feltevésből kell kiindulnom, ami egyáltalán nincs bizonyítva. * Rosszat mondanak rólam? Ó, ha úgy ismernének engem, mint én ismerem magamat! * Az elhanyagolt emlékezőképesség elvész. * Az állandó gyakorlás hiánya elsenyveszti a szerveket. A heves gyakorlás erősíti és túlzásba viszi őket. * Egy hajszálnyi eltérés szépít, vagy eléktelenít. * A kifejezés gyöngye vagy hamis, vagy az érzelemre nézve bizonytalanságban hagy bennünket. * Inkább elhasználódni, mint berozsdásodni... * ... ötven év fölött, alig akad, barátom, festő, aki modellt használna: már csak a gyakorlatuk érvényesül. * Sose téveszd szem elől, hogy a természet nem isten, az ember nem gép, a feltevés nem tény. * ... ki képes kiválasztani mindig a jó elemeket; s hogy vajon a művészi s tudományos alapelvek legelemibb ismertetése is nem egy mester remeke-e inkább, mint egy növendék kísérlete ... ==Lásd még== [[Fecsegő csecsebecsék]] c. szócikkünket. :''...valaki majd csak akad, aki megmagyarázza, anélkül, hogy sértené a maga erényeit; de ez a magyarázó ne legyen sem a lelkiatyja, sem a szeretője.'' ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Diderot, Denis]] [[Kategória:Francia filozófusok|Diderot, Denis]] ljfjx0azq8gvz0b07u5t5webvuszf4l 0 1893 53176 52135 2022-08-02T20:46:39Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = V_Hugo.jp | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Victor Hugo''' (1802-1855), francia költő, regény- és drámaíró. == Neki tulajdonított idézetek == * A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tűnik el, mint a váratlan látogató. * Ó, te, Világ köztársasága, ma még csak fény az éjszakába holnapra te leszel a nap. * ...a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem... * A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él. * A gondolatot szent jogként adja az élet. * Ki bátor és ki nem, föl mind, bástyára, őrszem! * Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben. * ... követeltem a nő s a gyermek jogait; úgy véltem: jobb az agy, ha melegebb a szív ... * ...a holnapban élek, sürgetve az órát, a jobb emberiséget. * Aki ivott, inni fog, aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen. * Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet. * Hagyjátok, hadd dolgozzék az idő. A gyermek az anyja nézeteit vallja, a férfi majd apja nézetén lesz. * ... az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna. * Az ember ismeri a tényeket, mégis tudatlan. * Szeress! Szolgálj! Segíts! Küzdj! Szenvedj! - int a lélek... * Ember! ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog. * ... a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt a valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain. * Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza. * A félszemű sokkal tökéletlenebb a vaknál, mert tudja, hogy mije hiányzik. * A szerelem fejlődése: A lelket vesszük el előbb, csak utána a testet. Majd a testre van szükségünk előbb, s utána a lélekre. Végül a lélekre már nincs is szükség. * Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak. * Nem létezik kis nemzet. Egy nép nagyságát nem a lélekszáma határozza meg, mint ahogy egy ember nagysága sem a testsúlyának függvénye. * Próbálj úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél. * Iker a nyomor s gyűlölet, az elnyomott egyszer még elnyomó lehet. * Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog. == Idézetek prózai műveiből == === Kilencvenhárom === * Semmi sem olyan kedves látvány, mint a felszálló füst, és semmi sem olyan ijesztő. Vannak békés füstök, és vannak bűnös füstök. A füst mennyisége és a füst szine... Ez az egész különbség a béke és a háború között, a tesvériesség és a gyülölködés között, a vendégszerető ház és a sírverem között, az élet és a halál között. * Nem egyforma nevelést adnak a csúcsok és a mélységek. A hegy olyan, mint a fellegvár, az erdő, mint a leshely. Az egyik bátorságra, a másik cselvetésre oktat. Az ókor a hegyek ormaira helyezte isteneit, szatírjait meg a bozótokba. * Az optikai csalódások, a megmagyarázhatatlan délibábok, az éjjeli órák vagy a fenyegető árnyak okozta szorongó érzések az embert abba a különös, félig vallásos, félig állati riadalomba kergetik, mely közönséges időkben babonákat szűl, harcos korszakokban vadságot. === A nyomorultak === * Van végtelenség. Ott van. Ha nem volnék a végtelenség része, akkor a határa volnék; már nem volna végtelenség; más szóval, nem volna. De van. Tehát benne van az énem. A végtelenségnek ez az énje, az az Isten. ==Idézetek verseiből== <big>'''A dzsinnek'''</big><br> (részlet) <poem> Borong a nagy éj... Nesz hangja, ha kél, oly gyenge, hogy lengve a csendbe alél. ([[Kardos László]]) </poem> <big>'''Naplementék'''</big><br> (részlet) <poem> Bárhol látjátok is az alkonyi eget és párás fátylait, teljék meg szívetek kimondhatatlan szenvedéllyel, mert szépségük komoly mélyén titok ragyog, ha téli gyász borul rájuk, vagy csillagok ezrét hinti a nyári éjjel. ([[Kálnoky László]]) </poem> <big>'''Ó, ne mondj a bukott asszonyra soha rosszat'''</big><br> (részlet) <poem> Ó, ne mondj a bukott asszonyra soha rosszat! Ki tudja, mily teher nyomta, mígnem leroskadt! Ki tudja, hány napot kellett éheznie! Mikor erényüket rázza a baj szele, nem láttátok-e tán, szegények, megtöretve, mint fogództak bele gyengülő kézzel egyre? Akár egy ragyogó vízcsepp az ághegyen, melyben ott tündököl - sziporkázik a menny, s ha rázkódik a fa, reszket, küzd: el ne vesszen - gyöngyszem volt, mielőtt lehullt - föld sara lesz lenn. ([[Lator László]]) </poem> <big>'''Némely lélekben'''</big><br> <poem> Némely lélekben, úgy, mint fák közt szunnyadó tóban, egyszerre két dolog is látható: az ég, mely fényeit s felhőit tündökölve festi rá az alig rebbenő víztükörre s az iszap, a komor, a rút, alvó, lomha mély, hol nyüzsgő, fekete csúszómászó-had él. ([[Rónay György]]) </poem> <big>'''Európa térképe'''</big><br> (részletek) <poem> A tartományokon a kardnak fekszik árnya. Az oltár hazudik. Ki császár vagy király ma, esküszik aljasul, szemét se sütve le, gaz esküvel, mitől a lélek visszaretten, oly rettentő, galád, ésszel felérhetetlen. Az ég, a szunnyadó is megdördül bele. ... Mártír Poerio, Petőfi és Batthány, népért, jogért ki fog helettetek kiállni? Baudin rongyá szakadt szalagján cenk tiport. Erdők, zokogjatok, gyászoljatok, ti halmok! Hol éden volt a föld, börtönt épít a zsarnok, Velence gálya lett, és Nápoly síri bolt. Arad terén bitó! Palermóban bitófa! Rajtuk megannyi hős, ki vitte szenytül óva a büszke lobogót, hogy a trón reszketett! Míg Schinderhannesen császárok koronája, a vértanúk szemét hollók vad csőre vájja, és zápor verdesi a drága testeket! ([[Gáspár Endre]]) </poem> <big>'''Szeretem a csalánt, a pókot én'''</big><br> (részlet) <poem> Szeretem a csalánt, a pókot én, mert sorsuk: gyűlölet, s megbümtetik mogorva, meg nem értett esengésüket. Mert csimpaszkodó, korcs fekete lények, átkos fajzatok, mert tulajdon kelepcéjükben élnek, nyomorult rabok. ([[Lator László]]) </poem> <big>'''Az ablakban, éjszaka'''</big><br> (részletek) <poem> Az arany csillagok át-áttűznek a fákon. Szétoldják selymüket a sápadt óceánon az olajos habok. A felhő mint madárraj suhan odafent el, s szaggatott szavakat ejt a szél, mint az ember ha álmában dadog. ... Ki sejti, avilág titkai mire érnek? Nádszálak, csillogó nyálú kis földi férgek: magunkról sincs elég bizonyosságunk; s vajon hogyan tudnánk mi itt lenn: nem dísziti-e még új tiarával Isten az éjszaka fejét? ... Az ember tanu csak, s szívében döbbenet nő. Mint az állatokat, az eget is teremtő életnedv járja át. Sarjad, alakul és gyarapszik a csodás fa, és mint egy óriás kévét, az égbe tárja sötét lombozatát. ... Talán e percben is, vak éjből kicsapva homály-hullámait s fény-habjait dagasztja a titkos tengerár, a néma Végtelen, hogy egünket elöntse világot görgető sodrában hömpölyögve egy új csillag.-dagály! ([[Rónay György]]) </poem> <big>'''A letiportakhoz'''</big><br> (részletek) <poem> Ó, veletek vagyok! Enyém a bús öröm ma. Ők, akik a porig alázva, eltiporva nyögnek, testvéreim: győzelmük idején harcoltam ellenük, s most őket védem én. Ami mást elvakít, az látóvá tesz engem, elfogultságukatm dühüket elfelejtem, feledni akarom a szitkokat, a gúnyt. ... A gyöngét védem én, a tévelygőt, a népet, mely támaszpont hiján a pusztulás felé megy, s dőrén sietteti a gyászos végzetet; tudatlanok, tehát kérlelhetetlenek., ... Nincs jog, nincs józan ész, vége minden reménynek. Ne mondhassák soha, hogy e sötét merénylet ellen egyetlenegy hang sem tiltakozott. Én a bajban lévők fegyvertársa vagyok ([[Kálnoky László]]) </poem> <big>'''Alkonyra hajlik'''</big><br> (részletek) <poem> Alkonyra hajlik már az évszak, nő a homály, fogy a derű, a dombra hűvös-szárnyú szél csap, fél a madár, fázik a fű. ... Némán tapad a menyezetre a légy, mint akit csapda zár, s mint földre hullott hópehelyke, apránként olvad szét a nyár. ([[Nemes Nagy Ágnes]]) </poem>. ==Felhasznált forrás== *Victor Hugo versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1975. == Külső hivatkozások == {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Hugo, Victor]] [[Kategória:Francia költők|Hugo, Victor]] kf9aw2dzchx99hmd2yoen4jta6vokvl 53177 53176 2022-08-02T20:46:44Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = V_Hugo.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Victor Hugo''' (1802-1855), francia költő, regény- és drámaíró. == Neki tulajdonított idézetek == * A katasztrófa és a boldogság úgy köszönt be hozzánk, majd tűnik el, mint a váratlan látogató. * Ó, te, Világ köztársasága, ma még csak fény az éjszakába holnapra te leszel a nap. * ...a házasság olyan, mint az oltás: olykor sikerül, máskor nem... * A nagy emberek azok, akik sokat éreztek, sokat éltek; és néha, néhány év alatt az ember sok életet él. * A gondolatot szent jogként adja az élet. * Ki bátor és ki nem, föl mind, bástyára, őrszem! * Fénye felé ki-ki egymaga megy az éjben. * ... követeltem a nő s a gyermek jogait; úgy véltem: jobb az agy, ha melegebb a szív ... * ...a holnapban élek, sürgetve az órát, a jobb emberiséget. * Aki ivott, inni fog, aki álmodott, álmodik tovább. Nem mond le a csábító mélységről, a kifürkészhetetlen vonzásról, tiltott vidékre merészkedik, megkísérli megérteni a felfoghatatlant, látni a láthatatlant; újra meg újra visszatér hozzá, elszántan nekifeszül, lép egyet előre, aztán még egyet; így hatol be az ismeretlenbe, hogy ott a végtelen gondolatok elképesztő bőségére leljen. * Az embernek érzelmekre is szüksége van, mert gyengédség és szeretet nélkül az élet csupán afféle érzéketlen gépezet. * Hagyjátok, hadd dolgozzék az idő. A gyermek az anyja nézeteit vallja, a férfi majd apja nézetén lesz. * ... az emberiségnek sohasem támadt olyan fontos gondolata, amelyet kőbe ne írt volna. * Az ember ismeri a tényeket, mégis tudatlan. * Szeress! Szolgálj! Segíts! Küzdj! Szenvedj! - int a lélek... * Ember! ne félj! Tudja a titkot a természet és mosolyog. * ... a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt a valónkba, és gyakran tovább zöldül a szív romjain. * Néhány szikla nem állítja meg a folyót. Az emberi ellenállások közt az események tovább folynak, és nem fordulnak vissza. * A félszemű sokkal tökéletlenebb a vaknál, mert tudja, hogy mije hiányzik. * A szerelem fejlődése: A lelket vesszük el előbb, csak utána a testet. Majd a testre van szükségünk előbb, s utána a lélekre. Végül a lélekre már nincs is szükség. * Az ostobaság csökkenését nevezzük haladásnak. * Nem létezik kis nemzet. Egy nép nagyságát nem a lélekszáma határozza meg, mint ahogy egy ember nagysága sem a testsúlyának függvénye. * Próbálj úgy élni, hogy ne vegyenek észre ott, ahol vagy, de nagyon hiányozzál onnan, ahonnan elmentél. * Iker a nyomor s gyűlölet, az elnyomott egyszer még elnyomó lehet. * Okosnak és bölcsnek lenni két különböző dolog. == Idézetek prózai műveiből == === Kilencvenhárom === * Semmi sem olyan kedves látvány, mint a felszálló füst, és semmi sem olyan ijesztő. Vannak békés füstök, és vannak bűnös füstök. A füst mennyisége és a füst szine... Ez az egész különbség a béke és a háború között, a tesvériesség és a gyülölködés között, a vendégszerető ház és a sírverem között, az élet és a halál között. * Nem egyforma nevelést adnak a csúcsok és a mélységek. A hegy olyan, mint a fellegvár, az erdő, mint a leshely. Az egyik bátorságra, a másik cselvetésre oktat. Az ókor a hegyek ormaira helyezte isteneit, szatírjait meg a bozótokba. * Az optikai csalódások, a megmagyarázhatatlan délibábok, az éjjeli órák vagy a fenyegető árnyak okozta szorongó érzések az embert abba a különös, félig vallásos, félig állati riadalomba kergetik, mely közönséges időkben babonákat szűl, harcos korszakokban vadságot. === A nyomorultak === * Van végtelenség. Ott van. Ha nem volnék a végtelenség része, akkor a határa volnék; már nem volna végtelenség; más szóval, nem volna. De van. Tehát benne van az énem. A végtelenségnek ez az énje, az az Isten. ==Idézetek verseiből== <big>'''A dzsinnek'''</big><br> (részlet) <poem> Borong a nagy éj... Nesz hangja, ha kél, oly gyenge, hogy lengve a csendbe alél. ([[Kardos László]]) </poem> <big>'''Naplementék'''</big><br> (részlet) <poem> Bárhol látjátok is az alkonyi eget és párás fátylait, teljék meg szívetek kimondhatatlan szenvedéllyel, mert szépségük komoly mélyén titok ragyog, ha téli gyász borul rájuk, vagy csillagok ezrét hinti a nyári éjjel. ([[Kálnoky László]]) </poem> <big>'''Ó, ne mondj a bukott asszonyra soha rosszat'''</big><br> (részlet) <poem> Ó, ne mondj a bukott asszonyra soha rosszat! Ki tudja, mily teher nyomta, mígnem leroskadt! Ki tudja, hány napot kellett éheznie! Mikor erényüket rázza a baj szele, nem láttátok-e tán, szegények, megtöretve, mint fogództak bele gyengülő kézzel egyre? Akár egy ragyogó vízcsepp az ághegyen, melyben ott tündököl - sziporkázik a menny, s ha rázkódik a fa, reszket, küzd: el ne vesszen - gyöngyszem volt, mielőtt lehullt - föld sara lesz lenn. ([[Lator László]]) </poem> <big>'''Némely lélekben'''</big><br> <poem> Némely lélekben, úgy, mint fák közt szunnyadó tóban, egyszerre két dolog is látható: az ég, mely fényeit s felhőit tündökölve festi rá az alig rebbenő víztükörre s az iszap, a komor, a rút, alvó, lomha mély, hol nyüzsgő, fekete csúszómászó-had él. ([[Rónay György]]) </poem> <big>'''Európa térképe'''</big><br> (részletek) <poem> A tartományokon a kardnak fekszik árnya. Az oltár hazudik. Ki császár vagy király ma, esküszik aljasul, szemét se sütve le, gaz esküvel, mitől a lélek visszaretten, oly rettentő, galád, ésszel felérhetetlen. Az ég, a szunnyadó is megdördül bele. ... Mártír Poerio, Petőfi és Batthány, népért, jogért ki fog helettetek kiállni? Baudin rongyá szakadt szalagján cenk tiport. Erdők, zokogjatok, gyászoljatok, ti halmok! Hol éden volt a föld, börtönt épít a zsarnok, Velence gálya lett, és Nápoly síri bolt. Arad terén bitó! Palermóban bitófa! Rajtuk megannyi hős, ki vitte szenytül óva a büszke lobogót, hogy a trón reszketett! Míg Schinderhannesen császárok koronája, a vértanúk szemét hollók vad csőre vájja, és zápor verdesi a drága testeket! ([[Gáspár Endre]]) </poem> <big>'''Szeretem a csalánt, a pókot én'''</big><br> (részlet) <poem> Szeretem a csalánt, a pókot én, mert sorsuk: gyűlölet, s megbümtetik mogorva, meg nem értett esengésüket. Mert csimpaszkodó, korcs fekete lények, átkos fajzatok, mert tulajdon kelepcéjükben élnek, nyomorult rabok. ([[Lator László]]) </poem> <big>'''Az ablakban, éjszaka'''</big><br> (részletek) <poem> Az arany csillagok át-áttűznek a fákon. Szétoldják selymüket a sápadt óceánon az olajos habok. A felhő mint madárraj suhan odafent el, s szaggatott szavakat ejt a szél, mint az ember ha álmában dadog. ... Ki sejti, avilág titkai mire érnek? Nádszálak, csillogó nyálú kis földi férgek: magunkról sincs elég bizonyosságunk; s vajon hogyan tudnánk mi itt lenn: nem dísziti-e még új tiarával Isten az éjszaka fejét? ... Az ember tanu csak, s szívében döbbenet nő. Mint az állatokat, az eget is teremtő életnedv járja át. Sarjad, alakul és gyarapszik a csodás fa, és mint egy óriás kévét, az égbe tárja sötét lombozatát. ... Talán e percben is, vak éjből kicsapva homály-hullámait s fény-habjait dagasztja a titkos tengerár, a néma Végtelen, hogy egünket elöntse világot görgető sodrában hömpölyögve egy új csillag.-dagály! ([[Rónay György]]) </poem> <big>'''A letiportakhoz'''</big><br> (részletek) <poem> Ó, veletek vagyok! Enyém a bús öröm ma. Ők, akik a porig alázva, eltiporva nyögnek, testvéreim: győzelmük idején harcoltam ellenük, s most őket védem én. Ami mást elvakít, az látóvá tesz engem, elfogultságukatm dühüket elfelejtem, feledni akarom a szitkokat, a gúnyt. ... A gyöngét védem én, a tévelygőt, a népet, mely támaszpont hiján a pusztulás felé megy, s dőrén sietteti a gyászos végzetet; tudatlanok, tehát kérlelhetetlenek., ... Nincs jog, nincs józan ész, vége minden reménynek. Ne mondhassák soha, hogy e sötét merénylet ellen egyetlenegy hang sem tiltakozott. Én a bajban lévők fegyvertársa vagyok ([[Kálnoky László]]) </poem> <big>'''Alkonyra hajlik'''</big><br> (részletek) <poem> Alkonyra hajlik már az évszak, nő a homály, fogy a derű, a dombra hűvös-szárnyú szél csap, fél a madár, fázik a fű. ... Némán tapad a menyezetre a légy, mint akit csapda zár, s mint földre hullott hópehelyke, apránként olvad szét a nyár. ([[Nemes Nagy Ágnes]]) </poem>. ==Felhasznált forrás== *Victor Hugo versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó. Budapest, 1975. == Külső hivatkozások == {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Hugo, Victor]] [[Kategória:Francia költők|Hugo, Victor]] 7lnmbbwwp2gaphas59fu9qtm7ak21g8 0 1903 53187 51222 2022-08-02T20:52:33Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = François de La Rochefoucauld.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''François de La Rochefoucauld''' (1613-1680) francia aforizmaszerző ==Idézetek== * Vannak álcázott hamisságok, amelyek oly híven ábrázolják az igazságot, hogy helytelen volna meg nem tévesztetni magunkat tőlük. * Bármily ritka is az igazi szerelem, még mindig nem oly ritka, mint az igazi barátság. * A szerelem legnagyobb csodája az, hogy kigyógyít a kacérságból. * Nincs szenvedély, amelyben a magunk szeretete hatalmasabban uralkodnék, mint a szerelemben; mindig hajlandóbbak vagyunk szerelmünk tárgyának nyugalmát feláldozni, mint a magunkét elveszteni. * Csalódás azt hinni, hogy csak a heves szenvedélyek – mint például a becsvágy és a szerelem – tudnak diadalmaskodni a többieken. A lustaság, akármily ernyedt is, gyakran úrrá lesz rajtuk: hatalmat bitorol az élet minden szándéka és minden cselekedete fölött, észrevétlenül lerombolja és elfogyasztja a szenvedélyeket s az erényeket. * Ahhoz valamennyien elég erősek vagyunk, hogy a mások baját elviseljük. * Azt a kegyességet, amelyet erénynek szoktak feltüntetni, egyszer hiúságból gyakorolják, máskor lustaságból, gyakran félelemből, és majdnem mindig a három okból egyszerre. * Az érdek minden nyelven beszél, és minden szerepet eljátszik, még az önzetlenség szerepét is. * Hiúságunk nehezebben nyugszik bele hajlamaink, mint véleményeink elítélésébe. * Szenvedélyeink tartalma éppoly kevéssé függ tőlünk, mint életünk hossza. * A szenvedély az egyetlen szónok, aki mindig meggyőz. * Nagyobb erények kellenek a jószerencse, mint a balsors elviseléséhez. * Gyakran azért tesszük a jót, hogy büntetlenül cselekedhessük a rosszat. * Bármennyi felfedezés történt is a hiúság országában, akad ott még elég ismeretlen terület. * Az igazság nem tesz annyi jót a világgal, mint amennyi bajt okoz a látszata. * A férfi nem mindig bátorságból bátor, s az asszony nem mindig tisztaságból tiszta. * Reménységeink szerint ígérgetünk, és aggályaink szerint álljuk a szavunkat. * Ha hibátlanok volnánk, nem telnék annyi gyönyörűségünk abban, hogy mások hibáit észrevegyük. * Erényeink többnyire csak álcázott bűnök. * Az igazi barát a legnagyobb kincs - és minden kincs közül ennek megszerzésére gondolunk legkevesebbet. * Az igazi szerelemmel úgy vagyunk, mint az éjféli kísértetekkel. Mindenki beszél róla, de kevesen találkoztak vele. * A szerencsétlenségben az a szerencse, hogy szerencsétlennek érezhetjük magunkat. * Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek. * Az erény nem sokra menne, ha a hiúság nem társulna hozzá. * Rendszerint csak azért dicsérünk, hogy minket dicsérjenek. * Az önszeretet minden hízelgőn túltesz. * A temetések pompája inkább az élők hiúságának, mint a holtak tisztességének szól. * De sajnálatra méltó az az asszony, aki szerelmes is, erényes is! * Vannak szép dolgok, melyek jobban tündökölnek, ha tökéletlenek maradnak, mit ha túlságosan tökéletesek. * Mindenki gáncsolni valónak látja másokban, amit mások gáncsolni valónak látnak benne. * Ha önnönmagunkban nem leljük nyugalmunkat, hiábavaló másutt keresnünk. * Vannak emberek, akik annyira önteltek, hogy még akkor is, amikor szerelmesek, módját találják annak, hogy a maguk szenvedélyével foglalkozzanak, anélkül, hogy szerelmük tárgya is foglalkoztatná őket. * A barátság legnagyobb próbája nem az, ha a magunk hibáit tárjuk fel barátunknak, hanem ha neki tárjuk fel az övéit. [[Kategória:Francia írók]] 96g6e3xhgwa33ngpeexru5vwcllrfuj 0 1916 53147 52215 2022-08-02T19:12:41Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{szerző}} '''Weöres Sándor''' (1913-1989), magyar költő ==Idézetek műveiből== ===''Az éjszaka csodái''=== : ez már mégis hajmeresztő, : hogy ma senki be se néz! ===''Kisfiúk témáira'' (1968)=== : Pityu és Pöszi : az óvodakertben mindenfélét sinálnak : ni mijen dicnók : a többi óvodások körülöttük álnak : nézi a Paidagógosz néni : pfuj mekkora dizsnók : űrlapot és hegyes tollat ragad : dühtől hullámozva ír. : Tüzdelt Zülők! : Máskor scináljanak jobb jerekeket. : És felelnek a zülők: : Kedves Paidagágász Néni! : Hun házasodunk hun meg elválunk : különb féle jerekekkel kísérletezünk. ===''Elmegyógyintézeti ápoltak verseiből''=== : Ez, szemközt, a ház : Nem mindennapi ház : Nekem mindennapi ház : Az utcasorban egy ház : Az egyetlen ház : Maga a Ház! ===''Négy kis rajz/IV.(?)''=== : A csecsemő dícséri az Istent: : Áháhá, veveve, lilili. : Á-há-há azt jelenti: kacagok egy kosárra valót, : majd öntsd vissza fejemre, Uram! : Ve-ve-ve azt jelenti: Ki sem látszom : szerelmed lugasából, Uram! : Li-li-li azt jelenti: : fűzz gyöngysort ínyemre : apró egerekből, Uram. ===''Öröklét''=== : A Föld, hol az élet terem, : a mindent elnyelő sírverem : a síkság, hegy, tenger, folyó : öröknek látszik és muló. : Világűr és mennyboltozat : sok forgó égi kapcsolat : a milliárdnyi tűzgolyó : öröknek látszik és muló. : Mit eltemet a feledés, : egy gyík-kúszás, egy szárnyverés, : egy rezdület mely elpörög : Múlónak látszik és örök : Mert ami egyszer végbement : azon nem másít semmi rend, : se Isten, se az ördögök: : mulónak látszik és örök. ===''A célról''=== : Mit bánom én, hogy érdemes, : vagy céltalan a dolgom? : Patak vagyok: kérdjem-e, hogy : habomat hova hordom? : Harcolok: nem tudom, kiért : és nem tudom, ki ellen. : Nem kell ismernem célomat, : mert célom ismer engem. ===''Táncdal''=== : Ugrótáncot, jókedvemből, : édes rózsám, járok, : Országút visz Fehérvárig, : széles a két árok. : Így tedd rá, úgy tedd rá, : Rozika, Terike, Marcsa, : Kinek nincsen tíz tallérja, : Kötőféket tartsa : Kisbelényes igen kényes, : Ott terem a jó bor, : Nagyszalonta, sok szalonka, ott vadászni jó sor : Így tedd rá, úgy tedd rá, : Rozika, Terike, Marcsa, : Lompos, kócos, lassan billeg : Öreg kutya farka : Kifogtunk a Küküllőből : három rocska rákot : Vásárhelynél ágyú bömböl, : köpködi a lángot. : Így tedd rá, úgy tedd rá, : Rozika, Terike, Marcsa, : Hadd forogjon a huncut világ, : Az ő lelke rajta! ==Idézetei== * Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra. Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben. * Ki minek gondol, az vagyok annak... Mért gondolsz különc rokontalannak? Jelet látsz gyűlni a homlokomra: te vagy magad ki e jelet vonja s vigyázz hogy fénybe vagy árnyba játszik, mert fénye-árnya terád sugárzik. Ítélsz rólam, mint bölcsről, badarról: rajtam látsz törvényt saját magadról. Okosnak nézel? hát bízd magad rám. Bolondnak nézel? csörög a sapkám. Ha lónak gondolsz, hátamra ülhetsz; ha oroszlánnak, nem menekülhetsz. Szemem tavában magadat látod: mint tükröd, vagyok leghűbb barátod. * A magány: nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell. * A hullámokat az számlálja, aki sötétben hallgatja a hullámverést, és nem az, aki látja a tengert. * Ne mondj le semmiről: mert ki amiről lemondott, abban elszáradt. De kívánságaid rabja se légy. ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} [[Kategória:Magyar költők]] 2ghdt74ghanzne04p7ntwn86mu69dww 0 1962 53183 44792 2022-08-02T20:49:48Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Charles Montesquieu.jpg | Képméret = | Képaláírás = Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója, 1728 | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''[[w:hu:Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója|Charles-Louis de Secondat, La Brède és Montesquieu bárója]]''' ( [[w:hu:1689|1689.]] - [[w:hu:1755|1755.]] ) francia filozófus, író, az [[w:hu:Enciklopédisták|enciklopédisták]] egyike. ==Idézetek tőle== * Amikor elmegyek valamely országba, nem azt vizsgálom, vajon jók-e ott a törvények, hanem azt, hogy végrehajtják-e a meglévőket, mert jó törvények mindenütt akadnak. * A hitbuzgóság olyan okokat talál arra, hogy rossz cselekedeteket kövessen el, amilyeneket az egyszerű, tisztességes ember nem találna. * A nagy dolgokat mindig kalandorok hajtják végre, nem pedig birodalmak uralkodói. * Azokban az államokban, amelyek a legjobban becsülik a szabadságot, akadnak olyan törvények, amelyek az egyénnel szemben megsértik azokat, hogy mindenki számára megóvják. * Gyűlölöm Versailles-t, mert ott mindenki kicsi; szeretem Párizst, mert ott mindenki nagy. * Minden ember egyenlőnek születik. [[File:10FrancsMontesquieu1989avers.png|jobbra|200px|thumb|10 frankos érme Montesquieu profiljával.]] * Kétféle zsarnokság van: a valóságos, amely a kormány erőszakos cselekedeteiben nyilvánul meg; és a szellemi, amely akkor érezteti hatalmát, amikor az ország kormányzói a nemzet gondolkodásmódjával ellenkező intézményeket létesítenek. * Amit nem tudunk az erkölcsök útján megtenni, azt nem szabad a törvények útján megtennünk. * Három olyan ítélőszék van, amely jóformán sohasem ért egyet egymással: a törvényeké, a becsületé és a [[vallás]]é. * Mindig sokat ártott nekem, hogy nyíltan megvetettem azokat, kiket nem becsültem. * Szeretem a parasztokat: nem eléggé tudósok ahhoz, hogy fonákul gondolkodjanak. * Jól figyeljétek meg: azok a dolgok, amelyek élvezetet okoznak nekünk, többnyire esztelenségek. * Sokat kell tanulnuk ahhoz, hogy keveset tudjunk. * Az ókori könyvek az írókhoz szólnak, az újak az olvasókhoz. * Azok a művek, amelyeket nem lángész alkot, csupán írójuk emlékezőtehetségéről és türelméről tanúskodnak. ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} {{Commons}} * Gábor György: Gondolatok könyve (Magvető Kiadó, Budapest, 1959, ISBN 963-14-1799-9) [[Kategória:Francia írók]] [[Kategória:Francia filozófusok]] 802m5a5ds8ak98zpw7sppjjhyu92l4n 0 1978 53189 50628 2022-08-02T20:54:18Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Jean-Paul Sartre FP.JPG | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Jean-Paul Sartre''' (1905-1980) francia egzisztencialista filozófus, regény- és drámaíró, [[w:hu:1964|1964]]-ben Nobel-díjat kapott, amit visszautasított. 11 évvel később, mikor a díjjal járó juttatás jelentősen emelkedett, levelet írt a Nobel-díj bizottságnak, hogy meggondolta magát, és megkaphatja-e utólag a pénzdíjat (állítólag jótékonysági célokra akarta felhasználni). A válasz ''nem'' volt. ==Neki tulajdonított idézetek== * A fasizmust nem az áldozatok száma, hanem a gyilkolás módszere határozza meg. * Tudják, mennyire tisztelem Che Guevarát. Szerintem nem csak értelmiségi volt, hanem korunk teljesen egész embere: harcosként és férfiként, mint elméleti szakember, aki a forradalom ügyét úgy vitte előre, hogy az elméleteit a csatái személyes tapasztalataiból vezette le. * Létezni annyi, mint itt lenni, egyszerűen csak annyi; a létezők megjelennek, lehetővé teszik, hogy találkozzunk velük, de levezetni sohasem lehet őket. * ... a létezés olyan telítettség, amelytől az ember nem szabadulhat. * Minden neurózisnak az a sajátossága, hogy természetesnek tünteti föl magát ... * A gondolatom én vagyok: ezért nem bírom abbahagyni. Létezem, mert gondolkodom... és nem tudom megakadályozni, hogy gondolkodjam. * Egymást szeretni annyi, mint gyűlölni a közös ellenséget. * Önmaga számára lenni a másik... ez az elsődleges értéke a másokhoz való viszonynak. * ... a dolgok pontosan azonosak azzal, aminek látszanak - és mögöttük ... mögöttük nincs semmi. * A doktor a tapasztalat profija: az orvosok, a papok, a bírók meg a katonatisztek úgy ismerik az embert, mintha ők teremtették volna. * ... a városoknak csak egyetlen napjuk van, s az minden reggel egyformán újrakezdődik. * ... az ember szabadságra lévén ítélve, az egész világ súlyát a vállán viseli: felelős a világért és önmagáért, mint létezési módozatért. * ... vajon hogyan lehetséges, hogy a világ létezik – és nem a semmi? * Minden létező ok nélkül születik, gyöngeségből él tovább, és véletlenül hal meg. * A tudat úgy létezik, mint egy fa, mint egy fűszál. Szunyókál, unatkozik. * A természetben nincsen dialektika, csak az amelyet belehelyeztek. * Három óra: mindig túl kései, vagy túl korai időpont ahhoz, amit az ember éppen csinálni akar. * Miért van az, hogy a világ létezik és nem a semmi? * A rosszban csak utána hisz az ember. ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} [[Kategória:Francia filozófusok|Sartre, Jean-Paul]] [[Kategória:Francia írók|Sartre, Jean-Paul]] 3qhz4d09r3po2wjoxe4lv5fmoy5o2j4 0 2010 53190 44813 2022-08-02T20:54:34Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki '''Marie-Henri Beyle''' (ismert álnevén: '''Stendhal''') (Grenoble, 1783. január 23. – Párizs, 1842. március 23.) francia író. [[Kép:Stendhal.jpg|jobbra|250px|bélyegkép|Stendhal arcképe.]] ==Idézetei== * A szemérem rendkívül hízelgő élvezetekhez juttatja a szerelmes férfit: figyelmezteti, hogy milyen kemény törvényeket szegtek meg érette. A hölgyek élvezete viszont mámorítóbbá válik; mivel egy erős szokást kell megtörni, a lélek annál jobban felkavarodik. * Semmiféle szemtelenséget sem követ oly gyorsan a bűnhődés, mintha egy bizalmas barátunknak megvalljuk, hogy szenvedélyesen szeretünk. * ...egy nő, midőn szeretőt választ, inkább a többi nő véleménye szerint ítéli meg, mintsem a saját véleménye alapján. * Leghelyesebb, ha a nők prózai emberhez mennek feleségül, s regényes szeretőt tartanak. * Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb. * A tökéletes boldogság megsemmisíti a reményt. Távlat nélküli világot teremt. * Minél emelkedettebb jellemű egy nő, annál borzalmasabbak kitörései. * Nem gáncsolok és nem dicsérek, csupán megfigyelek. * Világos, hogy a szemérem háromnegyed része nevelés dolga. * A szerelem olyan, mint a láz, megszületik és elmúlik, anélkül hogy abba akaratunk beleavatkoznék. * A szerelem az egyetlen olyan szenvedély, mely maga gyártotta pénzzel jutalmaz. * Az élet oly rövid, hogy az ember ne fossza meg magát az örömtől, még ha az öröm veszélyt rejteget is. * A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon. * Aki nem tud titkot tartani, szeretni sem tud. * Ha annak okát keressük, hogy mi történt, rájövünk arra is, ami történni fog. * Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni. * A szerelem gyönyörűség-virág, csak az a baj, szakadék szélén terem. * Istennek egy mentsége van, az hogy nem létezik. ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} {{commons}} [[Kategória:Francia írók]] rqcnq9yacm5gq4so1ex8ag2znnpiigf 53191 53190 2022-08-02T20:54:54Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Stendhal.jpg | Képméret = | Képaláírás = Stendhal arcképe | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Marie-Henri Beyle''' (ismert álnevén: '''Stendhal''') (Grenoble, 1783. január 23. – Párizs, 1842. március 23.) francia író. ==Idézetei== * A szemérem rendkívül hízelgő élvezetekhez juttatja a szerelmes férfit: figyelmezteti, hogy milyen kemény törvényeket szegtek meg érette. A hölgyek élvezete viszont mámorítóbbá válik; mivel egy erős szokást kell megtörni, a lélek annál jobban felkavarodik. * Semmiféle szemtelenséget sem követ oly gyorsan a bűnhődés, mintha egy bizalmas barátunknak megvalljuk, hogy szenvedélyesen szeretünk. * ...egy nő, midőn szeretőt választ, inkább a többi nő véleménye szerint ítéli meg, mintsem a saját véleménye alapján. * Leghelyesebb, ha a nők prózai emberhez mennek feleségül, s regényes szeretőt tartanak. * Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb. * A tökéletes boldogság megsemmisíti a reményt. Távlat nélküli világot teremt. * Minél emelkedettebb jellemű egy nő, annál borzalmasabbak kitörései. * Nem gáncsolok és nem dicsérek, csupán megfigyelek. * Világos, hogy a szemérem háromnegyed része nevelés dolga. * A szerelem olyan, mint a láz, megszületik és elmúlik, anélkül hogy abba akaratunk beleavatkoznék. * A szerelem az egyetlen olyan szenvedély, mely maga gyártotta pénzzel jutalmaz. * Az élet oly rövid, hogy az ember ne fossza meg magát az örömtől, még ha az öröm veszélyt rejteget is. * A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon. * Aki nem tud titkot tartani, szeretni sem tud. * Ha annak okát keressük, hogy mi történt, rájövünk arra is, ami történni fog. * Nem illik szeretni azt, akit szégyellenénk házastársul kívánni. * A szerelem gyönyörűség-virág, csak az a baj, szakadék szélén terem. * Istennek egy mentsége van, az hogy nem létezik. ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} {{commons}} [[Kategória:Francia írók]] eh31fql0j9p7wnzji4ebscri2sxfdfr 0 2012 53192 51399 2022-08-02T20:55:18Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Choumoff - Paul Valéry.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Paul Ambroise Valéry''' ([[w:hu:1871|1871]]-[[w:hu:1945|1945]]) francia költő és esszéíró ==Idézetei== * Ellenségeink száma tekintélyünk növekedésének arányában növekszik. * A legtöbben nem ismerik azt, aminek nincs neve, s mindannak a létében hisznek, aminek neve van. * Meg kell tanulnunk, hogy ne higgyünk a magunk gondolatában azért, mert az a mi gondolatunk. Ellenkezőleg: éppen azért, mert a mi gondolatunk, féken kell tartanunk, és fokozott bizalmatlansággal kell bánnunk vele. * Sohase mondd azt: szeress engem! Mit sem érsz vele. Isten is hiába mondta. * Hanyatlásunk abban nyilvánul meg, hogy magunkra ismerünk azokban, akik körülvesznek minket. * A szórakozások többnyire az öngyilkosság más-más módjai. * Ami egyszerű, az mindig hamis. Ami pedig nem egyszerű, hasznavehetetlen. * Vannak művek, amelyeket közönségük teremt. S vannak mások, amelyek megteremtik a maguk közönségét. Amazok az átlagos, természetes fogékonyság szükségleteinek felelnek meg. Emezek mesterséges szükségleteket hoznak létre, s egyszersmind ki is elégítik őket. * A szép alkotások formájuk gyermekei. * Minden haszontalan dologban tökéletesnek kell lennünk. Vagy pedig nem szabad beleártanunk magunkat. * Nincs eredetibb dolog, nincs, ami inkább mimagunk volna, mint másokból táplálkozni. De meg kell emészteni őket. Az oroszlán: asszimilált bárány. * Tanítványainktól és utódjainktól ezerszerte többet tanulhatnánk, mint testvéreinktől, ha az élet tartama lehetővé tenné nekünk, hogy lássuk műveiket. * A mondattan lelki adottság. * Vannak, akik azt hiszik, hogy a művek maradandósága emberi voltuktól függ. Arra törekednek, hogy igazak legyenek. De van-e vajon maradandóbb maradandóság a fantasztikus műveknél? A hamis és a csodálatos emberibb az igazi embernél. * Költői gondolat az a gondolat, amely prózában is versbe kívánkozik. * Olyan könnyűnek kell lenned, mint a madár, nempedig olyannak, mint a toll. * Amit játszva írunk, azt mások feszültséggel és szenvedéllyel olvassák. Amit feszültséggel és szenvedéllyel írunk, azt mások játszva olvassák. * Igazi ellenségeink hallgatagok. * A büntetés lealacsonyítja az erkölcsiséget, mert véglegesen kiegyenlíti a bűnt. A bűntől való irtózást csökkenti - vagyis végeredményben feloldoz; s olyasmit csinál a bűnből, ami csereberélhető és mértékkel mérhető: alkudozni lehet. * Az ember gondolkodik, tehát vagyok - mondja a Világegyetem. * Az ember értelmetlen abban, amit keres; nagy abban, amit talál. * A leghevesebb viszályok mindig olyan tanok vagy dogmák között dúlnak, amelyek nagyon kevéssé különböznek egymástól. Az óhitűek és az eretnekek között elkeseredettebb és élesebb a harc, mint az óhitűek és a pogányok között. * Az optimista és a pesszimista csak arról vallanak ellentétes nézeteket, ami nincs. * Aki könnyen viseli múltját, az bizonnyal meghosszabbítja életét. * Az utánzás csak abból fosztja ki az utánzott művet, ami utánozható. * A sikerült mű egy elhibázott mű átalakítása. Az elhibázott mű tehát csak azért elhibázott, mert félbehagytuk. * Ha választanunk kell két szó között, mindig a kevésbé hangzatosat válasszuk. * A vallás szavakkal, cselekedetekkel, gesztusokkal és "gondolatokkal látja el az embereket olyan alkalmakra, amikor nem tudják, hogy mit mondjanak, mit cselekedjenek és mit gondoljanak. * A világot csak a szélsőségek teszik becsessé, de csak a középszerűek tartják fenn. * Minden erkölcs végeredményben azon az emberi sajátosságon nyugszik, hogy különféle szerepeket tudunk játszani. * Jobban félek az ismerttől, mint az ismeretlentől. * Olyasmit tudni, amit nem változtathatok meg, tökéletesen hiábavaló. * Az ember hajlamos arra, hogy tagadja azt, amit nem tud állítani (vagy kifejezni.) * A nagy emberek kétszer halnak meg: egyszer mint emberek, s egyszer mint nagyok. * Az a gondolat, hogy az idő pénz, a hitványság teteje. Az idő érlelődés, osztályozás, rend és tökéletesség. * A hatalommal való visszaélés ösztöne sarkall bennünket arra, hogy olyan szenvedélyesen áhítozzunk hatalomra. A hatalom, visszaélés nélkül, elveszti varázsát. * Írni, az előrelátni. * Az udvariasság szervezett közömbösség. A mosoly rendszer. A figyelmesség költségvetés. * Ami érdekel engem - alkalomadtán - az nem a mű - nem is az alkotója - hanem az, ami létrehozza a művet. Minden mű az "alkotónál" különb dolgok műve. * Azok a gondolataink a legjelentősebbek, amelyek ellentmondanak érzelmeinknek. * Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk. * Az ember igazi titkai titkosabbak előtte, mint mások előtt. * Aki sohasem kísérelte meg, hogy az istenekhez hasonlóvá váljék, embernél is kevesebb. * Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk. * Ha mi nem tudjuk lerázni magunkról történelmünket, majd azok a szerencsés népek rázzák le rólunk, amelyeknek egyáltalán nem, vagy csak alig volt történelmük. * Végtelenül ostobának vagy végtelenül tudatlannak kell lenni ahhoz, hogy véleményt kockáztassunk a politika által felvetett legtöbb kérdésre. * A béke a tényleges erőkben rejlő néma és szünet nélküli győzelem, szemben az esetleges irigykedésekkel. * Valódi béke csak akkor van, ha az egész világ megelégedett. Csak a valódi béke nem olyan, mint a [[háború]], azaz végső eszköz. * Minél továbbmegyünk, a kölcsönhatások annál kevésbé egyszerűek, annál kevésbé megjósolhatók... * Az események apja ismeretlen. Anyjuk a szükség. * Isten megteremtette az embert, de látván, hogy nem eléggé magános, élettársat adott neki, hogy jobban éreztesse vele magánosságát. * Amit mindenki, mindenkor és mindenütt hitt, az minden valószínűség szerint hamis. * Minden politika az érdekeltek többségének közönyére épít - politika enélkül nem is lehetséges. * Az ember olyan állat, akit a ketrecen kívül zártak be. * Hogy mennyire nem ismerjük önmagunkat, az akkor derül ki, amikor újra elolvassuk azt, amit írtunk. * Minden vitában nem valamely tételt védünk, hanem - önnönmagunkat. * Ami természetes, az unalmas. * Meggyőződéseink: Az a szó, amely lehetővé teszi, hogy az erő hangját nyugodt lélekkel a bizonytalanság szolgálatába állítsuk. * A festőnek nem azt kell festenie, amit lát, hanem azt a képet, amelyet látni fognak. * Isten semmiből teremtette a világot. De meg is látszik rajta. * Az állam annál erősebb, minél inkább meg tudja őrizni magában, ami ellene van, és ellene működik. * Közmondás a hatalmasok számára: Ha valaki a csizmádat nylja, taposd el, mielőtt még beléd harap. * A nemzet akkor süllyed anarchiába, amikor a nép olyannak tekinti a kormányt, amilyen. * Az állam mindenkinek barátja,és kinek-kinek az ellensége. * Vannak akik azért igazmondók, mert nincs tehetségük ahhoz, hogy hazudjanak. * Egy műalkotás mindig azt tanítja, hogy nem láttuk azt, amit néztünk. ==Forrás== Gábor György: Gondolatok könyve; Magvető, Budapest, 1964 ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} {{DEFAULTSORT:Valery Paul}} [[Kategória:Francia írók]] [[Kategória:Francia költők]] s2wcn3ouyju7urd7j8zu3i99j9nmygg 0 2024 53184 52251 2022-08-02T20:50:19Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Marcel Proust 1895.jpg | Képméret = | Képaláírás = Marcel Proust (1895) | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Marcel Proust''' ([[w:hu:1871|1871]] – [[w:hu:1922|1922]]) francia regényíró, az ''Eltűnt idő nyomában'' c. alapmű szerzője == Idézetek == * Egy író csak akkor ír jól, ha eredeti, ha megteremtette a saját nyelvét. * Nem a legszellemesebb emberből lesz nagy író, hanem abból, aki tükörré tud lenni, vissza tudja tükrözni saját életét még akkor is, ha ez az élet csupán középszerű volt. * Fiatalon arról álmodoztunk, hogy akibe szerelmesek voltunk, annak a szívét is megnyerhessük; később viszont az az érzés, hogy egy nő szíve a miénk, esetleg elegendő ahhoz, hogy szerelmesek legyünk belé. * ... egy dolog hiánya nemcsak ennyi, nem csupán holmi egyszerű, részleges hiány, hanem mindennek felfordulása, oly egészen új állapot, amelyet a régiben nem is lehet előre látni. * ''Mi a véleménye a szerelemről?'' – A szerelemről? Sűrűn gyakorlom, de sose beszélek róla. * A testi szerelem, amelyet oly igazságtalanul ítélnek meg, annyira rábír minden lényt arra, hogy jósága vagy önzetlensége legkisebb porcikáját is kifejezze, hogy ezek a jó tulajdonok a közvetlen környezetben is felfénylenek. * ...erkölcsi kötelmeinknek, barátainkhoz való hűségünknek, egy mű elvégzésének, egy életrend betartásának sokkal biztosabb alapot nyújtanak a mégolyan vak szokások, mint az érzések pillanatnyi, heves és meddő fellendülései. * ...néha a lélek minden erejét ügyességgé, ragyogássá változtatjuk, csak hogy oly lényekre hassunk, akikről érezzük, hogy kívülünk esnek, s hogy nem érjük el őket sohasem. * A szenvedély ... képes egy pillanatnyi s különböző jellemmé alakulni bennünk, elfoglalni a régi jellem helyét, s kiirtani azokat az addig változatlan jeleket, amelyek révén a régi jellem azelőtt kifejezésre juthatott! * Szerencsés, aki türtőzteti magát. Irigylem az oly embereket, akik el tudják titkolni, hogy mit gondolnak. * Az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra, s egy új rendben mindig a régi folytatását keresik. * Végleges határozataink mindig oly lélekállapotból születnek, amelynek az a végzete, hogy ne tartson örökké. * ... nemegyszer azt hittem, sőt hitettem el, hogy egy újraéledő szerelemről lehet szó, amikor csak egyszerűen az utazás vágya hevített. * ... mélységes tisztelet ... mindig azok iránt érezzük, akik korlátlan hatalommal törhetnek az ártalmunkra. * Mindenkinek megvannak a maga kis szenvedései. * Mihelyt szerencsétlenek vagyunk, egyszerre erkölcsi lényekké válunk. * ... az az elképzelésünk, amelyet egy-egy ismerősről tartós módon formáltunk, jó időre süketté vagy vakká tesz vele szemben... * Vágyaink annyit kereszteződnek, és az élet oly zűrzavaros, hogy a boldogság ritkán száll arra a vágyra, amely hívta. * ... sosem ismerünk mást, mint a másik szenvedélyeit, azt pedig, amit sikerült a magunkéiról megtudtunk, csak másoktól tanulhattuk meg. * Mindabból, amit a szerelem megkövetel, hogy megszülessék, amihez legjobban ragaszkodik, s amiért minden mást elhanyagol, az a hit a legfontosabb, hogy az, akit szeretünk, egy ismeretlen élet részese, olyan életé, ahova majd minket is bejuttat a szerelme. * A vágyunkat szebbnek látjuk, s több bizalommal támaszkodunk rá, ha tudjuk, hogy rajtunk kívül a valóság is hozzáigazodik, még akkor is, ha mi magunknak megvalósíthatatlan marad. * Az erős eszme annak is kölcsönöz erejéből, aki cáfolja. * Az ember sose tudja, mikor boldog. Sose vagyunk oly boldogtalanok, mint amilyennek hisszük magunkat. * Mire való más népekkel szemben éles hangot megütni? S kivált az irodalomban, ahol uralkodni csak meggyőzéssel lehet? == Külső hivatkozások == {{commons}} {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Proust, Marcel]] nnd6zrfanfyqdzj9llmax6eqn0rwjis 0 2089 53185 44357 2022-08-02T20:50:45Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Francois Rabelais.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''François Rabelais''' (1493? - 1553), francia reneszánsz író, a világirodalom egyik kiemelkedő alakja. Nagy művének első könyve a ''Pantagruel'' 1532-ben jelent meg, a ''Gargantua'' két évvel később. A regény később öt kötetesre bővült. A két óriás közül Gargantua az apa, Pantagruel pedig a fia. Rabelais művével megteremtette a világirodalom talán legjelentősebb szatíráját. Az író mély humanizmussal, féktelen gúnnyal, gátlástalan szabadszájúsággal mutatja be kora jogi, politikai, katonai, ideológiai világát. ==Idézetek== Tirez le rideau, la farce est jouée :''Húzzátok le a függönyt, a vígjátéknak vége.'' ''Jó barátim, kik ezt olvassátok,''<br> ''Harag lelke ne szálljon reátok,''<br> ''Botránkozás bennetek ne légyen,''<br> ''Nincs ez könyvben fertezet, se szégyen.''<br> * TÍZSOROS VERS a Szerző Játékos Szellemének Dícséretére ''Clement Marot vagy Saint-Gelais,''<br> ''ezernyi stanza, kecskerím,''<br> ''ötszáz szonettből híg zselé,''<br> ''és nyolcvan dal, mely csupa csín,''<br> ''meg balladákból egy kosár''<br> ''allexandrinus-recsegés,''<br> ''hősköltemény, mely imponál:''<br> ''mindez csak múló fecsegés,''<br> ''repedt üst, foltos paraplé,''<br> ''s nem ér nyomodba, bölcs Rabelais.<br> :''Faludy György fordítása'' * GARGANTUA EPITÁFIUMA, MELYET KŐBE KIVÁNT VÉSETNI FELESÉGE HAMVAI FELETT ''Ki gyermekágyban haltál meg, tenálad<br> ''Nem élt szelídebb asszony, Badabek!<br> ''Hasad vájdling volt, sonka egy-egy vállad<br> ''És nagybőgővel ért fel a fejed.<br> ''Imádkozz, vándor, hogy lehessen méltó<br> ''Az égre lelke, jóllehet<br> ''Bűn nélkül való volt teste, míg élt ő,<br> ''s aznap húnyt el, mikor kiszenvedett.<br> :''Faludy György fordítása'' ===Forrás=== *Rabelais-Faludy: Pantagruel I. JATE Kiadó, Szeged, 1989. ISBN 963-385-007-X ==Külső hivatkozások== *[http://mek.oszk.hu/02400/02403/mp3/ Hangzó szemelvények] [[Image:Ltspkr.png]] [[Kategória:Francia írók|Rabelais Francois]] 3hqaor5yw2ivqi1zn64ct1ssgvxojub 0 2153 53158 50643 2022-08-02T20:32:52Z Blua lago 12696 [[Sablon:Szerző|Szerzők kiegészítése sabonnal]] wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Simone de Beauvoir 1955.jpg| | Képméret = | Képaláírás = Simone de Beauvoir (1955) | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Simone de Beauvoir''' (1908 – 1986) francia írónő, filozófus; [[Jean-Paul Sartre]], francia egzisztencialista író, filozófus – egy életen át – társa. ==Idézetek== * Senki nem születik nőnek, azzá lesz. * Az ember nem változtathatja meg az életét anélkül, hogy maga is meg ne változna. *Minden elemzésnek – a legobjektívabbnak is – van etikai háttere. Érdekek kialakult értékrendszerét feltételezi már a kérdések felvetésének módja, a nézőpont megválasztása is. *Kevés emberi élmény tárja fel megragadóbban az emberi sors kétértelműségét, mint a szexuális tapasztalat, melynek során egyszerre s együtt érzi magát testnek és léleknek, szubjektumnak és Másiknak. Az ebből fakadó konfliktus a nő esetében szükségszerűen élesebb, mint a férfinál, mert kezdetben kénytelen tárgyként megragadni önmagát, s nehezen leli fel szilárd autonómiáját a gyönyörben: ehhez előbb vissza kell hódítania szabad és transzcendens szubjektuma elvesztett méltóságát, de úgy, hogy egyidejűleg vállalja és betöltse a sorsot, melyre teste rendeli. Ez nehéz és kockázatos vállalkozás, sokszor kudarcba is fullad. De a nőt éppen helyzetének ellentmondásossága óvja meg az önáltatás csapdáitól, melyekbe a férfi oly gyakran beleesik, mert tévútra csábítják az agresszív szerepéből fakadó látszatelőnyök s az orgazmus önelégült magánya: nem mindig vállalja testét, s ezért nem is azonosul maradéktalanul vele. A nő önismerete mélyebb és autentikusabb. :''(A második nem, Budapest, Gondolat, 1969.)'' [[Image:Tombe de Sartre et Beauvoir.jpg|thumb|250px|Beauvoir és Sartre közös sírja Párizsban]] * [[Arthur Koestler|Koestler]] nem akart hazamenni, meg aztán elvesztette az aktatáskáját, s elidőzött odalenn, míg [[Jean-Paul Sartre|Sartre]] a járdán tántorgott, és bárgyún nevetgélt; végre Koestler is rászánta magát, és négykézláb felmászott a lépcsőn. Folytatni akarta veszekedését Sartre-ral. „No, gyerünk haza!” – szólt rá [[Albert Camus|Camus]] barátságosan, és a vállára csapott; Koestler hevesen kitért, és pofon ütötte Camus-t; Camus rá akarta vetni magát, de megakadályoztuk. Koestlert feleségére hagytuk, és beszálltunk Camus kocsijába; Camus is jócskán teleszívta magát vodkával, pezsgővel, és könnyezett: – A barátom volt! És most pofonütött! :''Beauvoir Önéletírásából'' * Egy szokás már-már társaság – mint ahogy egy ember társasága is gyakran csak egy megszokás. :''Simone de Beauvoir: A kor hatalma, Magvető, Bp., 1965. 119. p.'' * »Nő vagyok«; de nő-voltom sem kellemetlen helyzetet, sem alibit nem jelentett számomra. Annyi bizonyos, hogy egyik adottsága életem történetének, s nem magyarázata. :''Simone de Beauvoir: A kor hatalma, Magvető, Bp., 1965. 341. p.'' ==Külső hivatkozások== *[http://www.c3.hu/~prophil/profi033/joo.html Joó Mária: Simone de Beauvoir filozófiája és A második nem] {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Beauvoir, Simone de]] [[Kategória:Francia filozófusok|Beauvoir, Simone de]] 1awbwyv41hr3of71mfdddldiyiakaue 0 2190 53157 44601 2022-08-02T20:31:25Z Blua lago 12696 [[Sablon:Szerző|Szerzők kiegészítése mintával]] wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Balzac by P J David d Angers 1843.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Honoré de Balzac''' (1799-1850), francia regényíró, a világirodalom legnagyobb alakjainak egyike. ==Neki tulajdonított idézetek== * Ha a sajtó nem volna, nem kellene feltalálni. * Minden emberi tehetség két alkotóelemből áll: türelemből és időből. A tehetséges embereknek erős az akaratuk, és keveset alszanak. * A fösvény csupán két érzelemre támaszkodik: a szeretetre, amelyet önmaga iránt érez, és a vágyra, hogy saját érdekeit kövesse. * Könnyebb jó szeretőnek lenni, mint jó férjnek, azon egyszerű oknál fogva, hogy például nehezebb szellemeskedni minden áldott nap, mint kedves dolgokat kitalálni - időnként. * Minden nagy vagyon mögött bűn rejtőzik. *A férjet sohasem bosszulja meg senki olyan jól, mit a feleség szeretője. *Az asszony aki annyira elővigyázatlan, hogy rajtakapják, megérdemli a sorsát. *A szeretőben magvannak mindazok a jó tulajdonságok és mindazok a hibák, amelyek a férjekben nincsenek meg. *Az asszony a férje számára olyan, mint amilyenné a férje faragta. *Az a férfi aki belép felesége öltözőjébe, vagy bölcs, vagy hülye. *A házasság tudomány *Férfi nem házasodhat meg anélkül, hogy ne tanulmányozta volna az anatómiát, és legalább egy nőt fel ne boncolt volna. *Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek. *A mesterkélt csinosság éppen olyan a valódi irányában, mint a paróka a haj irányába. *A művészek nagy gyermekek, kik, midőn teremtő szerszámukat megragadják, óriássá válnak. *A művészet feladata nem a természet utánzása, hanem a kifejezése. == Forrás == *Bölcsességek Könyve, Könyvmíves Kiadó, Budapest. ISBN 9639262889 ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Balzac, Honoré de]] 7vmya67smtfg5fvbtq3vot4dsh8luyr 0 2361 53159 44396 2022-08-02T20:33:53Z Blua lago 12696 [[Sablon:Szerző|Szerzők kiegészítése sabonnal]] wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Brillatsavarin.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Anthelme Brillat-Savarin''' (1755-1826) francia mesterszakács, epikureista író. Fő műve az asztali örömöket szellemes és fordulatos stílusban bemutató ''Az ízlés fiziológiája'' (1826), amelyben ízes anekdoták, és kitűnő ételreceptek váltakoznak egymással. :<p align="justify"><tt><small>Brillat-Savarin (ejtsd: brijá szavaren) Anthelme, francia iró, szül. Belleyben 1755 ápr. 1., megh. 1826 febr. 2. A nagy forradalom kezdetén Belley birája volt, mint federalista előbb Svájcba, majd Amerikába menekült. 1796. tért vissza Franciaországba s 1800 után a semmítőszék ülnöke lett. Hirét Physiologie du goűt (Páris 1825) c. műve alapította meg. Ez a munka a maga a nemében egyetlen a világon, mert ami csak inyencségre vonatkozhatik, az mind benfoglaltatik és minden képzelhető formában. Egy része a műnek valóságos szakácskönyv, az ételek ingredienciájának, elkészítése és feltálalási módjának pontos leírásával más része a helyes életrendre oktat, viszont egy ujabb rész a nevezetesebb ételek történetét mondja el; foglalkozik azután a vendégségek anyagi és szellemi berendezésével, különös súlyt fektetvén arra, hogy a vendégség mindenkor megfelelő szellemi élvezettel is járjon, végre pedig az inyencség apoteózisát tartalmazó költői epilogus zárja be a művet. – [[w:hu:Pallas Nagy Lexikona|Pallas]]</small></tt> ==Forrással megjelölt idézetek== [[Fájl:Jean Anthelme Brillat-Savarin.jpg|thumb|230px|''La Physiologie du Goût (Az ízlés fiziológiája)'' című könyv címlapja, a szerző portréjával (1848)]] ===Az ízlés fiziológiája=== * Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy. ''(Dis-moi ce que tu manges, je te dirai ce que tu es.)'' * A cukorról elmondhatja az ember, hogy univerzális ízesítő, és hogy nem ront el semmit. * A feltételek egyenlőtlensége a vagyonok egyenlőtlenségét vonja maga után, de a vagyonok egyenlőtlensége nem hozza magával a szükségletek egyenlőtlenségét. * A ház asszonyát mindig biztosítani kell arról, hogy a kávé nagyszerű volt, a ház urát pedig, hogy a legjobb likőrt választotta. * A jó konyhafőnöknek tisztelnie kell a természet örök törvényeit, ezenkívül mesterien kell bánnia a tűzzel. * A jövő még nincs itt, a jelen hamarosan nem lesz, az élet egyedüli pillanata az élvezet pillanata. * A majonézzel mindent lehet csinálni, kivéve: ráülni. * A nemzetek sorsa attól függ, hogyan étkeznek. * A sajt nélkül végződő vacsora olyan, mint egy félszemű szépasszony. * A szaglás bevonása nélkül nincs teljes kóstolás. * A szakács legnélkülözhetetlenebb képessége a lelkiismeretesség. * A Teremtő, evésre kényszerítve az embert, hogy élhessen, az étvággyal kéri fel erre, és a gyönyörrel jutalmazza. * A világegyetemnek csak az élet ad értelmet, és minden, ami él, táplálkozik. * Aki barátokat fogad és nem fordít személyesen gondot a nekik készítendő ételre, nem méltó arra, hogy barátai legyenek. * Aki szarvasgombát mond, nagy szót ejt ki, mely szerelmi és ínyenc emlékeket ébreszt az alsó szoknyát viselő nemnél és ínyenc és szerelmi emlékeket a szakállt viselő nemnél. Ez a tisztes megkettőztetés onnan ered, hogy ezt a kiváló gumót nemcsak pompás ízűnek tartják, hanem azt hiszik róla, hogy fokozza azt az erőt, melynek gyakorlását a legédesebb gyönyörök kísérik. * Az állatok táplálkoznak, az ember eszik. Csak az értelmes ember tud enni. * Az asztal az egyedüli hely, ahol az ember sohasem unatkozik az első órában. * Az asztal örömeit minden életkorban, minden társadalmi helyzetben, minden országban és minden nap lehet élvezni; ez az élvezet társa lehet minden egyéb gyönyörűségünknek, és az utolsó, mely megmarad és vígasztal akkor, mikor a többi örömünket már elvesztettük. * Az ember szakáccsá válik, de pecsenyesütőnek születik. * Az érzékek azok a szervek, amelyekkel az ember kapcsolatba lép a külvilággal. * Az étkezés gyönyöre az egyedüli, melyet mértékkel élvezve, nem követ fáradság. * Az ínyencség az ember kizárólagos kiváltsága. * Az ízek száma végtelen. * Egy új fogás felfedezése több örömet okoz az emberiségnek, mint egy csillag felfedezése. * Ember vagyok és nincs semmi az embertől, vagy legalábbis a harmonikus gyönyörétől való, ami idegen lenne tőlem. * Isten akaratából az ember a természet királya, és minden, amit a föld termel, neki terem. * Nem mindenki ínyenc, ki az akar lenni. * Túl sokat várni egy késlekedő vendégre, figyelmetlenség mindazokkal szemben, akik jelen vannak. * Valakit vendégül látni annyit jelent, mint felelősséget vállalni arra, hogy mindaddig, amíg nálunk van, gondoskodunk róla, hogy jól érezze magát. * Aki nehezen emészt vagy lerészegedik, nem tud sem inni, sem enni. === ''Méditation XI'' === * A másokkal megosztott falánkságnak van a legnagyobb befolyása arra a boldogságra, melyet a házasságban élünk meg. ==Neki tulajdonított mondások== * A bor a folyadékok császára. * A gasztronómiai ismeretek minden ember számára szükségesek, mivel ezek az ismeretek egyre több gyönyört adnak nékik. * A szakácsművészet anyagi tárgya mindaz, mi ehető. * A tea tökéletesen helyettesítheti a bort - a reggelinél. * A vendéglős az, aki abból csinál üzletet, hogy mindig kész lakomát ad a publikumnak. * Ahhoz hogy az embernek lelke legyen, ízlésének kell lennie. * Akinek szőlőt kínálnak a vacsora végén, azt mondja: „Köszönöm, de nem szokásom a boromhoz pirulákat szedni.” * Arra gondolni, hogy nem váltunk bort, eretnekség; a nyelv telítődik, és a harmadik pohár után a legjobb bor is csak tompa érzetet kelt. * Az ételkészítés a legrégebbi művészet, mivel Ádám éhesen született. * Az ínyencség a mértéktelenség ellensége. * Azok, akik rendszeresen isznak csokoládét, kiválnak jó egészségükkel és az élet derűjét megzavarni képes kisebb betegségekkel szembeni ellenálló képességükkel. * Boldog az a csokoládé, amely miután a nők mosolyán át bejárta a világot, szájban olvadva, élvezetes csókban leli halálát. * Ha egy íztelen italról, például vízről van szó, az ember nem érez sem ízt, sem utóízt. Minthogy semmit sem érez, semmire sem gondol - ivott és ez minden. * Mi az egészség? Csokoládé! * Ültess egy fáradt embert egy kiadós étel elé, erőlködve megeszi és lehet, hogy jobban érzi magát. Adj neki egy pohár bort, vagy alkoholt, azonnal a legjobb formába kerül, s szemed láttára újraéled. ---- ''Brillat-Savarin: Az ízlés fiziológiája. Bp., 1912. Ambrus Zoltán és Ambrus Gizella fordítása; Múzsák, Budapest, 1986. (Az 1912-ben Singer és Wolfner által kiadott mű reprintje) ISBN 963-564-200-6'' [[Kategória:Francia írók|Brillat-Savarin,Anthelme]] [[Kategória:Gasztronómia]] cz3f4w5wdmhvnsy7plgmp0h8gv7lw7t 0 2443 53175 51192 2022-08-02T20:46:13Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Gide 1920 cropped.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''André Gide''', (1869 - 1951) francia író ==Idézetek== * Ha valami nem untat, mindjárt azt hiszed, hogy nem elég mély. * Az előitéletek a civilizáció pillérei. * A becsületes polgárok elképzelni sem tudják, hogy valaki másként is lehet becsületes, mint ők. * Én olyannyira kételkedem mindenben, hogy azt gondolom, talán a kételkedés lehet az egyetlen kiindulópont; mert, gondolom, a kételkedésnek sose leszünk híjával. Mindenben kételkedhetem, bárminek a valóságában, de kételkedésem valóságában nem. ''Forrás: Bölcsességek könyve, Szalay Könyvkiadó, 1999. ISBN 963-9178-27-6 ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|Gide, André]] brrivh24mbn1cizi3brk9vbvtl0ekzh 0 2524 53174 52940 2022-08-02T20:45:17Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = A. France par Stenlein.jpg | Képméret = | Képaláírás = Anatole France, Théophile Alexandre Steinlen tollrajzán | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''[[w:Anatole France|Anatole France]]''' (eredeti nevén: ''Jacques Anatole François Thibault''; 1844 – 1924), [[Nobel-díj]]as (1921) francia költő, író. {{abc}} ===A=== * Abban, hogy áldozatot hozunk valamiért, maga az áldozat a fontos. Ha az a cél, amelynek szenteljük magunkat, csak hiú ábránd, attól odaadásunk még nem kevésbé valóság; s ez a valóság a legtündöklőbb dísz, amellyel erkölcsi nyomorúságunkat ékesíthetjük. * Abban való ismereteink, ami lesz, arányban vannak az abban valókkal, ami van és ami volt. A tudomány a jövőbe látó. Minél egzaktabb valamely tudomány, annál pontosabb jóslatokat lehet meríteni belőle. * A bírónak az a magasztos feladata, hogy mindenkinek biztosítsa azt, ami megilleti: a gazdagnak a gazdagságát; a szegénynek a szegénységét. * A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a költészetre és az erkölcsre tanította őket; ő az, aki a hősiességet és könyörületességet sugallotta nekik; ő az, aki értéket adott az életnek, amikor megengedte, hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a magasztos és jóságos fájdalom, aki a szerelembe beleoltotta a végtelenséget. * A bolond akkor a legijesztőbb, amikor épeszű. * A butaság a boldogságra való rátermettség. A legfőbb öröm. A legnagyobb jótétemény a civilizált társadalomban. * A dolgok szépsége a szeretetben rejlik. * A féltékenység a nőben csak a hiúság sebe. A férfiban kínszenvedés, amely mélységes, mint a lelki gyötrelem, és folytonos, mint a testi fájdalom. * A felfegyverzett nemzetek készségesen tűrik, hogy vezessék őket. A katonai fegyelem engedelmességre szoktatja őket, s az ő részükről semmiféle felkeléstől, viszálytól vagy zavargástól nem kell félni. * A filozófia és az irodalom a Nyugat Ezeregyéjszakája. * A Forradalmat azért szeretem, mert abból eredünk; a régi Franciaországot pedig azért, mert abból eredt a Forradalom. * A gyönyört, amelyet másban keltünk, nem mindig élvezzük magunk is. * A háború és a romantika: rémisztő csapások! * A háború nem művészet, s a csaták sorsát csakis a véletlen dönti el. Két ostoba tábornok közül, akik egymással szemben állnak, az egyiknek szükségszerűen győztesnek kell lennie. * A halottaknak sok a dolguk: ők készítik elő az életet. * A hazugság az élet egyik szükséges velejárója; nélküle nem lenne a világon művészet, sem szépség, sőt még szerelem sem. * Ahogy haladunk előre a korban, észrevesszük, hogy a legritkább bátorság a gondolkodásé. * Az ígéretek kevesebbe kerülnek az ajándékoknál, és sokkal többet érnek náluk. Sohasem adunk annyit, mint amikor reményt adunk. * A játék: közelharc a sorssal. * A jó kritikus az, aki elbeszéli lelkének kalandjait a mesterművek között. * A jövő csupa múltból áll. * Akár királyság, akár császárság, akár pedig köztársaság az állam, az államfőknek mindig érdekük fenntartani a kötelező, általános katonai szolgálatot, azért, hogy hadsereget vezéreljenek, ahelyett, hogy a nemzetet kormányoznák. * Aki azt mondja: szomszédok, azt mondja: ellenségek. * A katolikusok lemészárolták a reformátusokat; a reformátusok lemészárolták a katolikusokat: ezek voltak a gondolatszabadság első lépései. * A kis dolgok nagy helyet foglalnak el életünkben. * Aki vallást alapít, nem tudja, mit cselekszik… Az effajta intézmények rendszerint nem sokáig felelnek meg alapítójuk szándékának; sőt megesik olykor, hogy annak homlokegyenest ellenkezőjévé válnak. * A kívánkozásnak, még a legártatlanabbnak is, megvan az a rossz tulajdonsága, hogy másvalakinek a hatalma alá vet, és elveszi függetlenségünket. * A könyörület: igazság és szeretet, s a szegények jobban értenek hozzá, mint a gazdagok. * A könyvek, általánosságban, s még a legcsodálatosabbak is, azt hiszem, sokkal, de sokkal kevésbé attól értékesek, amit tartalmaznak, mint attól, amit az olvasó vetít beléjük. Véleményem szerint azok a legjobbak, amelyek leginkább elgondolkoztatnak. * A közrend csak szervezett erőszak. * A közügyek gondját a közepesekre és a még rosszabbakra bízzuk. Ez bűn és butaság. A politika legjobbak része kell hogy legyen, mert ez a legjobb rész. Szép dolog vezetni, jó dolog jól vezetni. Az a gondolat, hogy a politika alantas mesterség, és hogy államférfinál különb valaminek is lehet lenni – ez a fő oka annak a köznyomorúságnak, ami manapság kétségbe ejti az embert. * A közvélemény egyetlenegy vágyunk feláldozását sem éri meg. * A kritika, akárcsak a filozófia és a történelem, az okos és kíváncsi elmék számára írt regényféle, a regény pedig, alapjában véve, mindig önéletrajz. Az a jó kritikus, aki lelkének a remekművek között átélt kalandjait meséli el. * A lelkek kifürkészhetetlenek egymásnak. * A legdicsőbb haditett is aljas merényletté változik, mihelyst az ellenség követi el. * A legnyilvánvalóbb igazság is csak hiú szalmacséplés azoknak, akikre rákényszerítik. * Ami azt teszi, hogy az ember vágyakozzon és szeressen, az egy édes, rettenetes erő, mely erősebb, mint a szépség. * A legkevésbé hiábavaló műveket azok az emberek alkották, akik a legjobban látják minden dolgok hiábavalóságát. * A legtudósabb emberek is csak abban a nehezen szerzett képességükben különböznek a tudatlanoktól, hogy sokszoros és bonyolult tévedésekkel szórakoznak. * Amíg erdők, mezők, hegyek, tavak és folyók lesznek a földön, amíg a fehér hajnali ködök felszállnak a vizekről, addig nimfák és driádok is lesznek; és tündérek is. Ők a világ szépsége, és ezért nem fognak kiveszni soha. * Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik. * A miniszterek és barátaik, amikor hatalmuk és állásuk veszélyben forog, az állam üdvére hivatkoznak. * Amint előrehaladunk az életben, mindinkább rájövünk, hogy a legritkább bátorság: gondolkodni merni. *Amit az emberek civilizációnak neveznek, az az erkölcsök mai állapota, amit barbárnak neveznek, azok a korábbi állapotok. * Amit erkölcsnek nevezünk, az voltaképpen felebarátaink kétségbeesett vállalkozása a világ rendje ellen, amely csak küzdelem, mészárlás és az egymással ellentétes erők vak játéka. * Amit másokban szeretünk, az nem ők maguk. Az emberek csakis azoknál a kapcsolatoknál fogva becsesek nekünk, amelyek hozzánk fűzik őket. Ezek a kapcsolatok változnak az élet folyamán, s velük együtt érzelmeink is megváltoznak. * A múlt az egyetlen emberi valóság. Csak a múlttal alkothatjuk meg a jövendőt. * A múlt tisztelete az egyetlen vallás, amely megmaradt nekünk; s ez a vallás az új elmék köteléke. * A munka olykor boldoggá és mindig elviselhetővé teszi az életet. * A művészetben – éppúgy, mint a szerelemben – elegendő az ösztön. * A művészetnek nem az igazság a célja. Az igazságot a tudományoktól kell követelni, mert az ő céljuk az; s nem az irodalomtól, amelynek nincs és nem is lehet más célja, mint a szépség. * A művész vagy a saját életét leheli alkotásaiba, vagy puszta bábokat faragcsál, babákat öltöztet. * A nagy érzésekhez nem feltétlenül szükséges teljes megértés. * A nagy szerelem kétségtelenül jó dolog: de a szép szerelem még jobb. * A népek élete csak nyomorúságok, bűnök és esztelenségek sorozata. * A nő egy ügyesen megszerkesztett csapda: már akkor elejti áldozatát, amikor az szimatot fog. * A szegény, aki semmire sem vágyik, birtokában van a legnagyobb kincsnek: magamagának. A gazdag, aki eped valami után, nyomorult rabszolga. * A szenvedélyek esztelenségét mindig többre becsültem a közöny bölcsességénél. * A szép mozdulat a szem zenéje. * A szépség a legnagyobb hatalom ezen a világon. * A szépség és az ifjúság csak a költőknek hű útitársai: bennünket, közönséges halandókat, legfeljebb ha egy kurta évszakra látogatnak meg. * A szerelem hitvány szenvedély. Megzavarja az akaratot, megtöri a nemes szándékokat, s a legmagasztosabb gondolatokat a legalantasabb szolgálatokra aljasítja. Értelmes ember lelkében nem lakozhat. * A szerelem megóvja a szépséget, s a nők testét a csókok éltetik, mint a méheket a virágok. * A szerelmet nem úgy osztogatják, mint az erénydíjat. Egy asszony méltatlan volta sohasem oltja ki azokat az érzelmeket, amelyek hozzá fűznek bennünket; ellenkezőleg; olykor még éleszti is őket. * A szív észt ad, de az ész nem ad szívet. * A tartós illúziónak megvannak a valóság sajátos tulajdonságai, s ha sohasem ábrándulunk ki, sohasem csalatkozunk. * A teológiai fegyelemnek akkora a hatalma, hogy csakis az tudja kitenyészteni a nagy istentagadókat. * A természet örökké közönyös, se nem siet, se nem késik. * A történetírás nem tudomány, hanem művészet. * A tudományban rejlik a felségjog, nem a népben. Az ostobaság akkor is ostobaság marad, ha 36 millió száj ismétli. A többségek többnyire nagy hajlamosságot tanúsítottak a szolgaságra. A gyengékben a gyengeség megsokszorozódik az egyének számával. A tömegek mindig tehetetlenek. Csakis akkor van némi erejük, amikor már-már éhen halnak. * A tudomány csalhatatlan, de a tudósok mindig tévednek. * A tudomány haladása fölöslegessé teszi azokat a munkákat, melyek legjobban mozdították elő a tudomány haladását. * A tudományok jótékonyak: meggátolják az embereket abban, hogy gondolkodjanak. * A türelmetlenség időtlen dolog. Nincs az a vallás, amelynek ne lettek volna meg a maga fanatikusai. * A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket. * A vallások nemigen hatnak az erkölcsökre; ellenkezőleg: azzá lesznek, amivé az erkölcsök teszik őket. * A végtelenséget oltjuk bele a szerelembe. De ez nem a nők hibája. * A véletlen: maga az Isten. * A világbéke egykor nem azért valósul majd meg, mert az emberek jobbak lesznek (ez nem remélhető), hanem azért, mert a dolgok valamely új rendje, egy új tudomány és új gazdasági szükségszerűségek rájuk kényszerítik majd a békés állapotot, mint ahogy hajdan maguk a létfeltételeik helyezték őket a háborús állapotba, és tartották őket benne. * A világ csakis mint szimbólum fogható fel, s mindaz, ami a Világegyetemben látható, csak jelképes írás, amelyet a közönséges ember betűzget, anélkül, hogy megértené. * Akinek valami baja van, az nem bajlódik az unalommal. * Alapvetően a fájdalom neveli a férfiakat. Ettől lett végtelen a szerelem. * A pénz tiszteletre méltó lett. Ez az egyetlen nemességünk. És csak azért szüntettük meg a többit , hogy helyébe ezt a nemességet ültessük, amely valamennyi közül a legelnyomóbb, a legarcátlanabb, és a leghatalmasabb. * Arról, amit szerettünk, csak akkor tudunk beszélni, amikor elveszítettük már, s a költő egész művészete nem egyéb, csak emlékgyűjtés és szellemidézés. * A szenvedésben rejlik a gyönyör. S akik szeretnek, tudják ezt. * Az aggódás és a szenvedés a legbiztosabb szórakozásunk. * Az akarat csalódás: az idézi elő, hogy nem ismerjük azokat az okokat, amelyek akarásra kényszerítenek bennünket. * Az a lelki adottság, hogy mindenfajta élmény mély hatást vált ki belőlünk, a legérzelmesebb és legnemesebb természetű emberben is állhatatlanságot és amolyan csalárdságfélét szül. Nagy igazság az, hogy a leggyengédebb kapcsolatok nem a legmegbízhatóbbak. * Az alsóbb rangúak megvetése nagy versengési erőforrás és a hierarchia alapja. * Az a megvetendő, aki, ha kell, nem tudja túltenni magát az általános szabályokon. * Az arculat nemcsak az arcvonásokban rejlik. Vannak elmés kezek és fantáziátlan kezek. Vannak képmutató térdek, önző könyökök, pökhendi vállak és jóságos hátak. * Az ártatlanság többnyire szerencse, nem pedig erény. * Az ateisták, az Egyházra nézve, nem félelmetes ellenségek. Nem ellenfelei. Nem állíthatnak fel más egyházat ellene, s nem is gondolnak ilyesmire. Még az egyházfők és egyházfejedelmek között is mindenkor akadtak ateisták, s többen közülük nagy szolgálatokat tettek a pápaságnak. Ellenben az, aki nem veti alá magát szigorúan az egyházi fegyelemnek, és akár csak egyetlen kérdésben is szakít a hagyománnyal; aki hittel hitet, az elfogadott tannal és az általános gyakorlattal más tant és más gyakorlatot állít szembe, az zavart okoz és veszedelemmel fenyeget, tehát kiirtandó. * Az átlagember nem tud mit kezdeni az életével, mégis azt szeretné, ha örökké tartana. * Az a világ sora, hogy a gazdagok mindent olcsóbban vásárolnak, mint a szegények. * Az az általános jótékonyság, hogy mindenki a maga munkájából, ne pedig a máséból éljen. A kölcsönösségen és a szolidaritáson kívül, minden hitvány, gyalázatos és terméketlen. Az igaz felebaráti szeretet, az mindenkinek a részvétele a termelésben, és a jövedelem egyenlő elosztása. * Az ellenzékiség igen rossz iskolája a kormányzásnak, s az okos politikusok, akik ilyen módon törnek hatalomra, nagy gonddal ügyelnek arra, hogy amikor elérték céljukat, olyan elvek szerint kormányozzanak, amelyek homlokegyenest ellenkeznek korábbi elveikkel. * Az életben nincs más szépség, csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között: a szerelem. * Az élet folytonos árulás. * Az ember a természettől függ, de a természet is függ tőle. A természet alkotta őt; ő pedig átalakítja a természetet. Szüntelenül újjáteremti egykori teremtőjét, s olyanná formálja, amilyen nem volt őelőtte. * Az ember csak akkor ura az időnek, ami maga az élet, ha órákra, percekre és másodpercekre, azaz az emberi lét rövidségével arányos darabkákra tagolja. * Az ember, természeténél fogva, ostoba állat, s elméjének a fejlődése csak nyugtalanságának hiú erőfeszítése. * Az emberek hajdanában is olyanok voltak, amilyenek ma, vagyis középszerűen jók és középszerűen rosszak. * Az embereket az életben csak két erő hajtja: az éhség és a szerelem. * Az emberek hajlamosak arra, hogy a gonosz isteneket imádják, s ami nem kegyetlen, azt nem tekintik tiszteletre méltónak. * Az emberek sohasem őszinték. Nem azért mondanak valamit, mert azt gondolják, amit mondanak; hanem azért, mert azt hiszik, hogy ez az, amit mondaniuk illik. Ez a szokásuk fölöttébb unalmassá teszi őket. * Az emberek tisztelik a halált, mert azt vélik, mégpedig joggal, hogy ha meghalni tiszteletre méltó dolog, akkor mindegyiküknek megvan a biztosítéka arra, hogy legalább ebben az egyben tiszteletre méltó lesz. * Az emberek többnyire szavakon perlekednek. Szavak miatt ölnek és öletik meg magukat a legszívesebben. * Az emberi állat, mivoltából ítélve, nem lehet erényes, ha nincs valamiféle elferdülése. * Az emberi társadalmak magasztos alapja a kapzsiság és a kegyetlenség. * Az emberi természet olyan, hogy bölcsen gondolkozik, de esztelenül cselekszik. * Az erkölcs a közösség előítéleteinek az összessége. * Az erkölcs ízlés dolga. * Azért a büszkeségünkért, hogy gondolkodtunk, szomorúsággal és kétségbeeséssel kell megfizetnünk. * Az igazat megvallva, félek azoktól az emberektől, akikben nincs semmiféle következetlenség; mivel nem tudom elképzelni, hogy sohase tévedjenek, attól tartok, hogy mindig tévednek. * Az igazságnak az a gyengesége, hogy egyedüli. * Az igazságszolgáltatás a fennálló igazságtalanságok szentesítése. * Az istenek hasonlítani szoktak azokra, akik imádják őket. * Az istenek oltárai és az ősök sírjai avatják az országot hazává. Az emlékek és a remények közössége az, ami honfitársakká tesz bennünket. * Az istenek többet változnak az embereknél, mert határozatlanabb az alakjuk, és tovább élnek. Van, amelyik javul, amint öregszik; mások romlanak idővel. Egy évszázad sem telik bele, s az istenek felismerhetetlenné válnak. * Az ő korában az asszonyoknak szerelemre van szükségük ahhoz, hogy szépek maradjanak. * Az összes bűnök közül, melyek egy államférfi vesztét okozhatják, az erényesség a legvégzetesebb: bűnbe taszít. * Az összes szexuális aberráció közül a legrosszabb a szüzesség. * Azt akarjuk, hogy szeressenek bennünket, s amikor szeretnek, akkor gyötörnek, vagy untatnak. * Azt látjuk, hogy a nemes szívű vagy kiváló tehetségű embereket csaknem egytől egyig istentelenséggel vádolták, és hazájuk igazságszolgáltatása keményen lesújtott rájuk. S bátran mondhatjuk, hogy az az ember, akit legalább börtönbüntetésre nem ítéltek, csak középszerűen válik hazája díszére. ===B=== * '''Bölcsen gondolkodni és értelmetlenül cselekedni, emberi dolog.''' * Bossuet műveiben az eretnek csodálatos meghatározására akadtam: „Eretnek az – mondja Bossuet – , akinek önálló véleménye van, s aki a maga gondolatát és egyéni érzületét követi.” ===C=== * Csak a gyengeelméjűek állottak a fejlődés útjába, és csak a tébolyodottak siettették azt. * '''Csak az kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.''' * '''Csak az okos ember téved.''' * Csakis akkor szeretünk igazán, ha ok nélkül szeretünk. * Csak az önző férfiak szeretik igazán a nőket. * '''Csakis a képtelen dolgok kellemesek és szépek, csakis azok varázsolják vonzóvá az életet, és gátolnak meg bennünket abban, hogy belehaljunk az unalomba.''' * Csak az ábrándban rejlik az öröm, és csak a tudatlanságban lakozik a béke. * „Csakis a bolondok szórakoztatnak engem”, mondotta Dickens. Jaj annak, aki nem hasonlít olykor Don Quijotéra, és sohasem nézi óriásoknak a szélmalmokat! Az a nagylelkű Don Quijote önnönmaga megigézője volt. A maga lelkéhez idomította a természetet. * Csakis az kedves nekünk igazán, amit félünk elveszíteni. ===E=== * Egy asszony őszinte – ha nem hazudik szükségtelenül. * Elismerem, hogy tévelyegtek, de így tévelyegni nem tud a középszer. * '''Erkölcstelenségnek azt az erkölcsöt nevezzük, amely nem azonos a miénkkel.''' * Érzékinek kell lennünk, hogy emberségesek legyünk. ===H=== * '''Ha csakis a rossz létezne, nem látnád, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap.''' * Ha minden szép volna, semmi se lenne szép. * Ha igaz, hogy a vágy mindent megszépít, amit elérni törekszik, akkor az ismeretlen utáni vágy megszépíti az egész világmindenséget * Ha ötvenmillió ember mondja is a butaságot, az attól még butaság marad… * Ha valaki azt hiszi, hogy birtokában van az igazságnak, akkor ki is kell mondania. Az emberi szellem becsületéről van szó… * Halálom itt van, aminthogy már itt is volt mindig… Úgy kell gondolni rá, mint utolsó lapjára egy olyan könyvnek, amelyet még olvasok. * Hogy vágyunk valakire, azt egy édes és félelmetes erő okozza, amely hatalmasabb a szépségnél.Ráakadunk egy asszonyra, ezer meg ezer között, s mihelyt a miénk lett, nem bírjuk többé elhagyni, mindig kell nekünk, s újra meg újra megkívánjuk. Húsának a hamva az, ami ez a gyógyíthatatlan szerelmi bajt előidézi. S még más valami is, ami megmondhatatlan: testének a lelke. * Ha választanom kellene a szépség és az igazság között, nem haboznék: a szépséget választanám, mert biztos vagyok benne, hogy az még az igazságnál is nagyobb és mélyebb igazságot hordoz magában. Sőt, merem azt mondani, hogy ezen a világon csakis az igaz, ami szép. * Ha én teremtettem volna a férfit és a nőt, más típusokra alkottam volna, mint arra, amely létrejött, vagyis a felsőbbrendű emlősökére. Nem a nagy majmok hasonmására teremtettem volna őket, amilyenek valójában, hanem a rovarok képére, amelyek, miután mint hernyók éltek, lepkévé alakulnak át, s életük végén nincs más gondjuk, csak szeretni és szépnek lenni. Az ifjúságot én az emberi lét végére tettem volna. Némely rovarnak, utolsó átalakulásában, szárnya van, de gyomra nincs. Ezek csak azért születnek újra ebben a megtisztult alakban, hogy szeressenek egy óra hosszat, s azután meghaljanak. * '''Hogyan higgyük, hogy a vallási eszmék lényegüknél fogva erkölcsnemesítők, amikor azt látjuk, hogy a keresztény népek története háborúk, mészárlások és kivégzések sorozata?''' * Ha csakis a rossz létezne, nem látnád, mint ahogy az éjszakának sem volna neve, ha sohasem kelne fel a nap. * '''Ha azt, ami téves, mindenki képtelenségnek tekintené, senki sem tévedne. Minden hamis vélemény a józan észből ered. A józan ész tanít bennünket arra, hogy a Föld egy helyben áll, hogy a nap kering körülötte, s hogy a földteke túlsó oldalán élő emberek tótágast állnak.''' Óvakodj a józan észtő! Az ő nevében követtek el minden butaságot és minden bűnt. * '''Ha virágos az út, ne kérdezd, hová visz!''' ===J=== * Jó, ha szívünk együgyű, de elménk nem az. ===K=== * Könnyebb nagy boldogságot ígérni, mint valóra váltani ezt az ígéretet. * Könyveinkben semmit sem mondunk abból, amit mondani akarnánk. Kifejezni magunkat – lehetetlenség. * Kormányozni, az elégedetlenséget szülni. ===L=== * Látni, hallani, érezni: vajon nem azt jelenti-e, hogy elhasználunk valamit önnönmagunkból, és meghalunk már egy kicsit? S mi az, hogy élni, ahogy élünk ezen a földön, ha nem halódni szüntelenül, és mindennap eltékozolni egy részét annak az életmennyiségnek, amely bennünk rejlik. * Lehet-e vigasztalni és fájdalmat enyhíteni hazugság nélkül? * Lehetetlenség eldönteni, hogy valamely tan, amely ma első hatásaiban kárhozatos, nem lesz-e holnap szerfelett áldásos. Mindazok az eszmék, amelyeken a mai társadalom nyugszik, felforgatók voltak, mielőtt oltalmazókká váltak. ===M=== * Magunkról alig tudunk valamit; másokról semmit sem. A tudatlanságban rejlik nyugalmunk; a hazugságban boldogságunk. * Még a butaság az, ami a legjobban boldogul ezen a világon. Az elmés emberek ostobák. Semmire sem viszik. * Megdöbbentő, hogy milyen gyorsan aljasodnak el tisztességes emberek. * Megfigyelhetjük, hogy Franciaországban a zenekritikusok süketek, a szépművészeti kritikusok pedig vakok. Ez teszi lehetővé számukra az esztétikai gondolatokhoz szükséges elmélkedést. * Megmaradt bennem a vidámság mohó szükséglete, amit az élet nem tud többé kielégíteni. * Megvetem azokat, akik semmit sem remélnek, és semmitől sem félnek. * Mi a szocializmus? A világ lelkiismerete. * Milyen boldog lehet az a vidék, ahol ilyen mézédes források törnek fel a porhanyós anyaföldből. Milyen jókedvű, kiegyensúlyozott egészséges nép lakhat ott! Mily forró szerelem, mennyi kultúra, hűség, barátság, értelem… (''egy ajándékba kapott tokaji aszú kapcsán'') * Mindaddig, amíg a társadalom az igazságtalanságon alapszik, a törvényeknek az lesz a hivatásuk, hogy megvédjék és fenntartsák az igazságtalanságot. * Minden, ami él, az túlságosan is titokzatos. S te, kedvesem, számomra örök talány maradsz, amelynek értelme az élet gyönyöreit és a halál borzalmait rejti magában. Ne félj attól, hogy odaadod magadat nekem. Mindig vágyni fogok rád, és sohasem foglak kiismerni. Vajon valóban a miénk-e valaha is az, akit szeretünk? Vajon másvalami-e a csók és az ölelés, mint egy gyönyörűséges kétségbeesés erőfeszítése? Még amikor karjaimba szorítalak, akkor is kereslek; sohasem vagy az enyém, mert mindig kívánlak téged, s mert benned a lehetetlent, és a végtelent kívánom. * Mindenbe beleununk, csak abba nem, hogy megértsük a dolgokat. * Minden ember más-más lény, kinek-kinek a szemében. S ebben az értelemben azt mondhatjuk, hogy ugyanaz az asszony sohasem volt két férfié. * Minden hatalom ezen a földön gyalázatban gyarapodik. Nézzenek csak a lábuk elé a nép urai, s kutassanak azokban a népekben, amelyeket elnyomnak és azokban a tanokban, amelyeket megvetnek: onnan fakad majd az erő, amely megdönti őket. * Minden ideál korrumpál, a fanatikus ideálok pedig fanatikusan korrumpálnak. * Mindenki a maga módján álmodja meg az életét. * Minden kibékülés fásultságból ered. * Mindent kiválónak hiszünk abban, amit szeretünk, és bosszant minket, amikor megmutatják nekünk bálványaink hibáit. * Minden változásnak, még annak is, amelyet leginkább óhajtunk, megvan a maga szomorúsága, mert az, amitől megválunk, önnönmagunkban egy része; az egyik élet számára meg kell halnunk, hogy egy másikba lépjünk. * Mindig arra törekedtem alázatosan, hogy megértsem a jelenségeket, és sok értékes energiát fecséreltem el erre. Csak most, életem alkonyán jövök rá, hogy az értetlenségben nagy erő rejlik. Ez teszi lehetővé olykor, hogy meghódítsuk a világot. * Mindig jobb kedveltem a szenvedélyek tébolyát, mint a közömbösség bölcsességét. * Minél tovább élek, annál inkább rájövök, hogy bűnösök nincsenek, csupán szerencsétlenek vannak. * Mi volna az élet sivatagja gondolataink káprázatos délibábjai nélkül? ===N=== * Nagy dolgok megvalósításához nem csak cselekednünk kell, de álmodoznunk is; nemcsak terveznünk, de hinnünk is. * Ne rágalmazzuk a szenvedélyeket. Minden nagy tett, amit ezen a földön művelnek, az ő művük. * Ne veszítsünk el semmit se a múltból. Csakis a múlttal alkotjuk a jövendőt. * Nem a valóságos, hanem a képzelt lények keltik bennünk a legmélyebb és a legmaradandóbb hatást. * Nem az a mester, aki sokat csinál, hanem aki jól csinálja. * Nem az ellentmondásaink a legkevésbé igazak bennünk. * Nem hiszem, hogy a világon van valami hasonló ahhoz a gyorsasághoz, amivel a nők elfelejtik azt, aki a mindenük volt. A felejtésnek ezzel a rémítő képességével és a szerelemre való tehetségükkel a nők igazi természeti erők! * Némelykor az a szép szerep, ha becsapottak vagyunk. * Nincs érdektelen élet. A szakácsnőm naplója is érdekes lenne, ha ki tudná fejezni azt a homályos módot, ahogy az élet az ő primitív agyában jelentkezik. * Nincsenek illúzióim az emberekről, s hogy ne gyűlöljem, megvetem őket. Gyengéden vetem meg. De ők korántsem hálásak nekem ezért. Azt akarják, hogy gyűlöljék őket. Megharagudnak, ha a legszelídebb, legkönyörületesebb, legnyájasabb és legemberségesebb érzést mutatjuk nekik, amit csak kelthetnek bennünk: a megvetést. Pedig a kölcsönös megvetés, az a békesség ezen a földön, s ha az emberek őszintén megvetnék egymást, nem ártanának többé egymásnak, és szeretetre méltó nyugalomban élnének. * Nincs nagyobb dolog a világon a fájdalomnál. ===Ö=== * Örök gyermekek vagyunk, s mindig új játékok után loholunk. * Önmagában véve semmi sem tisztességes vagy tisztességtelen, igazságos vagy igazságtalan, kellemes vagy kínos, jó vagy rossz. A közvélemény ruházza fel a dolgokat ezekkel a tulajdonságokkal, mint ahogy a só ízesíti meg az ételeket. ===R=== * Ritka az olyan ember, aki a jövendőt merő kíváncsiságból, minden erkölcsi célzat vagy optimista szándék nélkül igyekezett kifürkészni ===S=== * Sajnálni kell a gazdagokat: javaik körülveszik, és nem áthatják őket. * Semmi sem tart örökké. A szárazföld s a tenger alakot alakra vált. Csak a lélek s a test emléke vág át az időtlen időn s hozza jelenlévőül szemünk elé azt, ami már rég, hogy elenyészett. * Soha ember nem tett ekkora erőfeszítést, hogy lealacsonyítsa az emberiséget, gúnyt űzzön mindenből ami jó, mindenből, ami helyes. Zola egyike ezen szerencsétleneknek, akikről elmondhatjuk, hogy jobb lett volna, ha meg sem születnek. * Sokat elmélkedtem a jogbölcseleten, és rájöttem, hogy az egész társadalmi igazságszolgáltatás a következő két alapelven nyugszik: a lopás elítélendő; a lopás gyümölcse szent. Ez a két alapelv biztosítja az egyének biztonságát, és tartja fenn a rendet az államban. Ha e két oltalmazó elv közül az egyiket megtagadnák, az egész társadalom összeomlana. * Szegénynek és gazdagnak egyaránt jogában áll a híd alatt aludni. * Szeretem az észt, de nem vagyok fanatikusa. Az ész megvilágosít bennünket, és utat mutat nekünk; de ha istenséget csinálsz belőle, megvakít és bűntettekre csábít. * Szeretem az igazságot. Azt hiszem, hogy az emberiségnek szüksége van rá; de sokkal nagyobb szüksége van a hazugságra… ===T=== * Tévedéseink inkább jellemgyengeségből, mintsem észbeli fogyatékosságból erednek. ===V=== * Van egy szent törvény, amely a világot kormányozza, amelynek engedelmeskednünk, s amelyet imádnunk kell: az igazságtalanság, a magasztos, a szent igazságtalanság. Szerencse, vagyon, tehetség és kegy néven áldják mindenütt. Nagy jellemgyengeség az, ha nem ismerjük fel, és nem az igazi nevén tiszteljük. == Források == * Gábor György: Gondolatok könyve (1957) == Külső hivatkozások == * [http://idezetek.ma/szerzo/Anatole%20France Anatole France idézetek] {{wikipédia}} {{DEFAULTSORT:France Anatole}} [[Kategória:Francia írók]] [[Kategória:Nobel-díjasok]] drtlmgvpuu2ck956ctrhomtpf89ghz8 0 3141 53169 50948 2022-08-02T20:43:28Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Fran%C3%A7ois_F%C3%A9nelon.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} ''François de Salignac de la Mothe'', ismertebb nevén '''François Fénelon''' (1651-1715) francia, katolikus teológus, költő, író. ==Idézetek François Fénelontól== *Aki mindig azt teszi amit akar, az ritkán teszi azt, amit kell. *Azok, akik nem szenvedtek, semmit sem tudnak a világról: nem ismerik a jótetteket, a bajokat, az embereket, és önmagukat sem. * A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége. {{DEFAULTSORT:Fenelon Francois}} [[Kategória:Francia írók]] n380op8rir30dj1luggvwgyvg4vt2e7 53170 53169 2022-08-02T20:43:42Z Blua lago 12696 ékezetek wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = François Fénelon.jpg.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} ''François de Salignac de la Mothe'', ismertebb nevén '''François Fénelon''' (1651-1715) francia, katolikus teológus, költő, író. ==Idézetek François Fénelontól== *Aki mindig azt teszi amit akar, az ritkán teszi azt, amit kell. *Azok, akik nem szenvedtek, semmit sem tudnak a világról: nem ismerik a jótetteket, a bajokat, az embereket, és önmagukat sem. * A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége. {{DEFAULTSORT:Fenelon Francois}} [[Kategória:Francia írók]] 1v6fribx8i72xferiyb97wgxk3p17gg 53171 53170 2022-08-02T20:43:51Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = François Fénelon.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} ''François de Salignac de la Mothe'', ismertebb nevén '''François Fénelon''' (1651-1715) francia, katolikus teológus, költő, író. ==Idézetek François Fénelontól== *Aki mindig azt teszi amit akar, az ritkán teszi azt, amit kell. *Azok, akik nem szenvedtek, semmit sem tudnak a világról: nem ismerik a jótetteket, a bajokat, az embereket, és önmagukat sem. * A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége. {{DEFAULTSORT:Fenelon Francois}} [[Kategória:Francia írók]] ls5f6w5xazm8q3p63oh9vwqh6c9iij5 0 3475 53180 52316 2022-08-02T20:48:15Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Milan Kundera.jpg | Képméret = | Képaláírás = Milan Kundera (1980) | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Milan Kundera''' (1929. április 1., Brno, Csehszlovákia); cseh–francia író, drámaíró, költő, esszéista. == Idézetek == * Többnyire éppen az öröm hirdetői a legszomorúbbak. * A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával. * Saját silányságom tudata egyáltalán nem békít meg mások silányságával. Szívből utálom, amikor az emberek testvéri érzéssel vannak egymás iránt, mert kölcsönösen ugyanolyan aljasságot fedeztek fel egymásban. * A fiatalemberek végül is nem tehetnek róla, hogy játszanak; kialakulatlanok, de egy kialakult világba állítják őket, s nekik ''kialakult ember'' módjára kell viselkedniük. Gyorsan előszedik tehát azokat a formákat, mintákat, sémákat, amelyek tetszenek és megfelelnek nekik, amelyek illenek hozzájuk – és játszanak. * A felelősség elképzelhetetlen szabadság nélkül. * A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai. * Igen, ez így van: az emberek többsége kettős téves hiedeIemmel csapja be magát: hisz (az emberek, dolgok, tettek, nemzetek) ''örökkévalóságában'' és (a tettek, tévedések, hibák, sérelmek) ''jóvátehetőségében''. Mindkét hiedelem hamis. A valóságban éppen fordítva van: minden feledésbe merül, és semmi sem tehető jóvá. A jóvátétel (bosszú és megbocsátás) szerepét a feledés veszi át. :''Forrás: Bölcsességek könyve, Szalay Könyvkiadó, 1999. ISBN 963-9178-27-6]'' * ...mert a félelem forrása a jövőben van, s aki megszabadul a jövőtől, annak nincs félnivalója. ===A lét elviselhetetlen könnyűsége=== Csak 1980-ban olvashattuk a Sunday Times-ban, hogyan halt meg Sztálin fia, Jakov. Mint fogoly, a második világháború alatt angol tisztekkel volt összezárva egy német táborban. Közös illemhelyük volt. Sztálin fia mindig piszkosan hagyta a vécét. Az angoloknak nem tetszett, hogy a szartól maszatos vécét nézzék, még ha ez a szar az akkori világ leghatalmasabb emberének fiától származott is. Figyelmeztették Jakovot. Jakov megsértődött. Az angolok újra és újra figyelmeztették őt, kényszerítették, hogy pucolja meg a vécét. Jakov felháborodott, veszekedett és dulakodott velük. Végül kihallgatást követelt a tábor parancsnokától. Csakhogy a felfuvalkodott német visszautasította, hogy szarról diskuráljon. Sztálin fia nem tudta elviselni a megaláztatást. Iszonyú orosz átkokat szórva nekifutott a tábort körülfogó, árammal töltött drótkerítésnek. Rázuhant. Teste, mely már sohasem szennyezi az angolok vécéjét, ott maradt lógva a dróton. Sztálin fia a szarért adta oda életét. A szarért elszenvedett halál azonban nem értelmetlen halál. A németek, akik azért áldozták föl életüket, hogy kiterjesszék birodalmukat keletre, az oroszok, akik azért haltak meg, hogy hazájuk hatalma tovább terjedjen nyugatra, nos igen, ők ostobaságért áldozták életüket, és haláluk híján van az értelemnek és az általános érvénynek. Ezzel szemben Sztálin fiának halála a háború általános esztelensége közepette az egyetlen metafizikai halál volt. == Külső hivatkozások == {{Wikipédia}} *[http://users.static.freeblog.hu/t/e/l/teleki109/files/html/kundera.htm Milan Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége] {{DEFAULTSORT:Kundera Milan}} [[kategória:Francia költők]] [[Kategória:Francia írók]] 12c9t80za035vue1i9gmltsz9bqjhn0 0 3494 53172 47829 2022-08-02T20:44:24Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki <!--Ő volt Bovaryné--> [[Image:Gustave flaubert.jpg|thumb|200px]] '''Gustave Flaubert''' (1821 – 1880), francia író : <tt>Nous sommes faits pour le dire et non pour l'avoir.</tt> ::<tt>(vagyis: ''Arra vagyunk teremtve, hogy mondjuk, és nem arra, hogy birtokoljuk.)''</tt>{{forrás}} == Idézetek tőle == * Franciának lenni, fiatalnak, gazdagnak, művésznek és szerelmesnek: ez a boldogság öt kelléke. * Legyünk elkészülve új képmutatásokra, az erényrõl való szavalásra, a romlottság ellen való szónoklásra, szigorúan egyszerű öltözködésre stb. Teljes vaskalaposságra. **egy 1871-ben kelt levélből *Nem azok a legszomorúbb gyászok, amelyeknek a szalagját a kalapunkon hordjuk. *Ha látjuk, hogy a szép álmok csalfák, be kell érnünk a középszerűséggel. *A legmeghittebb vallomásokban is mindig valami, amit nem mondunk meg. *Az unalomnak nincs oka. Aki eszmélkedik felőle, és észokokkal akarja legyőzni, annak fogalma sincs róla. *A szerelmet érhető váratlan szélrohamok közül egy sem olyan fagyos és pusztító, mint a pénzkérés. *Semmi sem oly megalázó, mint amikor azt kell látnunk, hogy a butáknak sikerül, amiben mi kudarcot vallunk. *A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség. *Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem. *Nem a szenvedély írja a verseket. Minél személyesebbek, annál gyengébbek. Minél kevésbé érzünk valamit, annál erősebb a képességünk, hogy úgy fejezzük ki azt, ahogyan valójában van, de rendelkeznünk kell az érzékeltetés adottságával. *Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette. *A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk. *Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít. *Vizsgáld csak meg magadat: éreztél valaha érzelmet, mely eltűnt volna? Nem, minden megmarad... Minden. *A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni. *A szerelemnek hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között - mint egy égiháborúnak, amely úgy szakad az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet, és örvénybe sodorja mindenestül. *A siker csupán kísérőjelenség. Sosem szabad céllá válnia. *Szenvedélyeink olyanok, mint a vulkánok: állandóan morajlanak, de csak időközönként törnek ki. *Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bűn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn. *A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség. *Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt. ===Közhelyszótár=== <!-- Lehetőleg szigorúan ábécében. Ehhez képest az összevisszát ne nevezd logikusnak! --> * '''Ábránd:''' Nevezzünk egyszerűen ''ábrándnak'' minden olyan magasztos eszmét, amit nem értünk. * '''Bika:''' A borjú apja. Az ökör csak a nagybátyja. * '''Gordiusz csomó:''' Az ókori görögök ezzel kötötték meg a nyakkendőjüket. * '''Vízkúra:''' Mindenféle betegséget gyógyít, illetve előidéz. == Források == *[http://www.mondta.hu/gustave_flaubert mondta.hu - Gustave Flaubert idézetek] *[http://citatum.hu/szerzo/Gustave_Flaubert Citatum - Gustave Flaubert idézetek] == Külső hivatkozások == {{wikipédia}} {{commons}} {{csonk}} [[Kategória: Francia írók|Flaubert, Gustave]] 0pwxbhxai5ds336gmld65v1n4lt4c2q 53173 53172 2022-08-02T20:44:40Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki <!--Ő volt Bovaryné--> {{Szerző | Név = | Kép = Gustave flaubert.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Gustave Flaubert''' (1821 – 1880), francia író : <tt>Nous sommes faits pour le dire et non pour l'avoir.</tt> ::<tt>(vagyis: ''Arra vagyunk teremtve, hogy mondjuk, és nem arra, hogy birtokoljuk.)''</tt>{{forrás}} == Idézetek tőle == * Franciának lenni, fiatalnak, gazdagnak, művésznek és szerelmesnek: ez a boldogság öt kelléke. * Legyünk elkészülve új képmutatásokra, az erényrõl való szavalásra, a romlottság ellen való szónoklásra, szigorúan egyszerű öltözködésre stb. Teljes vaskalaposságra. **egy 1871-ben kelt levélből *Nem azok a legszomorúbb gyászok, amelyeknek a szalagját a kalapunkon hordjuk. *Ha látjuk, hogy a szép álmok csalfák, be kell érnünk a középszerűséggel. *A legmeghittebb vallomásokban is mindig valami, amit nem mondunk meg. *Az unalomnak nincs oka. Aki eszmélkedik felőle, és észokokkal akarja legyőzni, annak fogalma sincs róla. *A szerelmet érhető váratlan szélrohamok közül egy sem olyan fagyos és pusztító, mint a pénzkérés. *Semmi sem oly megalázó, mint amikor azt kell látnunk, hogy a butáknak sikerül, amiben mi kudarcot vallunk. *A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség. *Végül minden álom megtalálja a maga formáját: minden szomjúság számára van hullám, minden szív számára szerelem. *Nem a szenvedély írja a verseket. Minél személyesebbek, annál gyengébbek. Minél kevésbé érzünk valamit, annál erősebb a képességünk, hogy úgy fejezzük ki azt, ahogyan valójában van, de rendelkeznünk kell az érzékeltetés adottságával. *Az írás felséges dolog, az ember többé nem önmaga, mégis egy saját maga alkotta univerzumban mozog. Ma például egy őszi délutánon férfiként és nőként, szeretőként és szeretettként lovagoltam egy erdőn keresztül, sárga levelek alatt; és én voltam a lovakban, a levelekben, a szélben, a szereplőim szavaiban, még a vörös napban is, ami szerelemtől ittas szemeiket lehunyni kényszerítette. *A jövő nyugtalanít, a múlt fogva tart, ezért a jelent elmulasztjuk. *Nem, nem hiszem, hogy a boldogság lehetséges, a nyugalom azonban igen. Ezért távol tartom magamat mindentől, ami idegesít. *Vizsgáld csak meg magadat: éreztél valaha érzelmet, mely eltűnt volna? Nem, minden megmarad... Minden. *A túlzott beszéd közepes érzelmeket takargat, mintha a lélek teljessége olykor nem a legüresebb metafórákban áradna széjjel, mert hisz soha senki se képes pontos mértéket adni vágyainak, éppúgy nem, mint eszméinek vagy mint fájdalmainak, mivel az emberi beszéd csak afféle repedt üst, amelyből jó, ha medvetáncoltató melódiákat tudunk kicsalni, amikor a csillagokat szeretnénk velük megríkatni. *A szerelemnek hirtelen kell érkeznie, villám és mennydörgés között - mint egy égiháborúnak, amely úgy szakad az életre, felforgatja, elragadja az ember akaratát, mint a falevelet, és örvénybe sodorja mindenestül. *A siker csupán kísérőjelenség. Sosem szabad céllá válnia. *Szenvedélyeink olyanok, mint a vulkánok: állandóan morajlanak, de csak időközönként törnek ki. *Óvakodjál a szomorúságtól. A szomorúság bűn. Az ember örömét leli a bánatában, aztán mikor a bánat elmúlt, ott áll elbutultan, mert minden értékes erejét rápazarolta a búbánatára. Akkor aztán szánja-bánja, csakhogy már későn. *A lehető legkevesebbet dobni a tengerbe a rakományból, hogy a hajó könnyedén haladjon: ez a bölcsesség. *Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt. ===Közhelyszótár=== <!-- Lehetőleg szigorúan ábécében. Ehhez képest az összevisszát ne nevezd logikusnak! --> * '''Ábránd:''' Nevezzünk egyszerűen ''ábrándnak'' minden olyan magasztos eszmét, amit nem értünk. * '''Bika:''' A borjú apja. Az ökör csak a nagybátyja. * '''Gordiusz csomó:''' Az ókori görögök ezzel kötötték meg a nyakkendőjüket. * '''Vízkúra:''' Mindenféle betegséget gyógyít, illetve előidéz. == Források == *[http://www.mondta.hu/gustave_flaubert mondta.hu - Gustave Flaubert idézetek] *[http://citatum.hu/szerzo/Gustave_Flaubert Citatum - Gustave Flaubert idézetek] == Külső hivatkozások == {{wikipédia}} {{commons}} {{csonk}} [[Kategória: Francia írók|Flaubert, Gustave]] 5y64sm2fyl2p1d5ge6esy79y5vyteq4 0 3675 53181 44443 2022-08-02T20:48:40Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Jean de La Bruyère.jpg | Képméret = | Képaláírás = Jean de La Bruyère | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Jean de La Bruyére''' ''(1645. augusztus 16. Párizs — 1696. május 10. Versailles)'', francia esszéíró, moralista. == Idézetek == *Azok a dolgok, amelyekre leginkább áhitozunk, nem történnek meg; vagy ha megtörténnek is, nem abban az időben és nem olyan körülmények között, amikor szertelen örömet okoznának. *Van olyan nyomorúság, amelynek láttára valósággal szégyen boldognak lenni. *Annyi rosszat mondanak nekem valakiről, én pedig olyan keveset látok benne, hogy azt kezdem gyanítani, vajon nincs-e valamiféle bosszantó érdeme, amely elhomályosítja a többiekét. *A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet. *Emberileg szólva, a halálnak jó oldala is van: az, hogy véget vet az öregségnek. *A szegénység közvetlen oka a nagy vagyon. *Jobb fájón nélkülözni akit szeretünk, mint együtt lenni azzal, akit nem. *Akit feledni akarunk, arra gondolunk. *Amikor az ember akár illendőségből, akár unottságból, akár életrendből lemond az élvezetekről, első dolga, hogy másokban elítéli őket. *Ne várjunk a nevetéssel, amíg boldogok leszünk, mert különben félő, hogy meghalunk, anélkül, hogy nevettünk volna. *A hirtelen támadt szerelem múlik el a legnehezebben. *Hálásak lehetünk barátunknak, ha miután nagy kegybe jutott, még ismerősünk marad. * A gyűlölködések olyan hosszan tartók és megátalkodottak, hogy a beteg emberben a halál legbiztosabb jósjele a kibékülés. *Annyira megbízható és oly szigorúan feddhetetlen barátokat kell választanunk magunknak, hogy ha megszűnik is barátink lenni, bizonyosak lehessünk benne, hogy nem élnek vissza bizalmunkkal, és nem válnak ellenségeinkké. *Az az asszony, akinek csak egy szeretője van, azt hiszi magáról, hogy nem kacér; akinek több szeretője van, azt hiszi magáról, hogy csak kacér. *Az idő erősíti a barátságot, és gyengíti a szerelmet. *Vannak olyan helyzetek az életben, amelyekben az igazmondás és az egyszerűség a legjobb furfang a világon. *Az asszonyok gyakran hiszik, hogy szerelmesek, mikor nem is azok. A cselszövéssel járó szórakozás, az udvarlás izgalma, természetes hajlandóság a szerelem gyönyörűségei iránt, s a visszautasítás fáradságos volta. Mindez meggyőzi őket arról, hogy szenvedélyesek, holott csak kacérok. *Megesik néha, hogy a nő eltitkolja a férfi előtt mindazt a szerelmet, amelyet iránta érez; a férfi pedig, ugyanakkor, színleli neki mindazt a szerelmet, amelyet nem érez iránta. *Minden szenvedély hazug: elrejtőzik, amennyire csak teheti, mások tekintete elől, s önnönmaga előtt is titkolja magát. Nincs az a bűn, amely ne volna megtévesztően hasonlatos valamely erényhez, és ki ne használná ezt. *Az érzéketlen nő olyan nő, aki még nem találkozott azzal a férfival, akit szeretni fog. *A szerelem a csömörbe hal bele, s a feledés temeti el. *Minden bizalom veszedelmes, ha nem maradéktalan: ritka az olyan helyzet, amelyben ne kellene mindent megmondanunk vagy mindent elhallgatnunk. Akiről azt hisszük, hogy valamely körülményt el kell rejtenünk előle, annak máris túlságosan sokat árultunk el titkunkból. *A nőket lábbelijük és fejdíszük nélkül kell megítélni, valahogy úgy, ahogy a halak hosszát farkuk és fejük között mérik. *Nem akaratunktól függ, hogy örökké szeressünk valakit, mint ahogy az sem függ akaratunktól, hogy ne szeressük. *A becsvágyból a bölcs maga a becsvágy által gyógyul ki; oly nagy dolgokra törekszik, hogy nem elégedhetik meg azzal, amit vagyonnak, tisztségeknek, társadalmi érvényesülésnek és kegynek neveznek. *A hűtlen nő, ha az érdekelt férfi annak tudja, csupán hűtlen; ha hűségesnek hiszi, akkor hitszegő. *Ha általános jelenség az, hogy a ritkaságok élénk érdeklődést keltenek bennünk, vajon miért kelt bennünk oly kevés érdeklődést az erény? *Az emberek cselekedeteinek csakis a szándék szabja meg az érdemét, s az önzetlenség teszi tökéletessé. *Fájón nélkülözni azt, akit szeretünk, áldás ahhoz képest, hogy együtt kell élnünk olyasvalakivel, akit gyűlölünk. *A szerelem és a barátság kölcsönösen kizárja egymást. *A szerelem szerelemmel kezdődik, s a legerősebb barátságból is csak gyenge szerelem fejlődhet. *Magamagától jóformán senki sem veszi észre másnak az érdemét. *Némelyeknek az a dicsőségük vagy érdemük, hogy jól írnak, másoké pedig az, hogy nem írnak. [[Kategória:Francia írók|L]] her84zccpgdiomeh3uznj3b2o2nlir7 0 3689 53178 49432 2022-08-02T20:47:07Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Eugene Ionesco 01.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Eugène Ionesco''' (1912-1994), román származású francia dráma­író ==Idézetek== *Az időt felfedezni minden bizonnyal annyi, mint érezni, hogy múlik. *Semmit sem oldottam meg: örök idők óta ugyabban az állapotban vagyok: a kérdező állapotában. Akkor vagyok a kérdezőnek az állapotában, amikor a tudatom éber. Ennek ellenkező esete a feledés, ami egyenértékű az értelem alvásával. *Nevetségesek vagyunk. Ebből a szemszögből kellene magunkat látnunk. Csak a humor – legyen az rózsaszín, vagy fekete vagy kegyetlen – szóval csak a humor képes nekünk visszaadni a derűt. *Az aggastyánok utálatosak. A fiatalok középszerűek és ostobák. Mindig utáltam a fiatalokat. Különösen, amikor fiatal voltam. *Képtelen vagyok magamról lemondani az emberek javára, képtelen vagyok lemondani a felebarátomról a magam javára. Azt kellene mondanom magamnak, meg kellene győződnöm arról, hogy sem a többiek, sem én nem vagyunk fontosak. *A mai problémák megoldására kizárólag szakemberekre van szükség. *Olyan emberekre kell bízni a hatalmat, akik számára a hatalom teher. Ez akkor valamiféle szociális szolgálat, kötelesség lenne. *Halhatatlannak készültünk, mégis meghalunk. Ez oly szörnyű, hogy nem lehet komolyan venni. ''Forrás: Bölcsességek könyve, Szalay Könyvkiadó, 1999. ISBN 963-9178-27-6'' ==A kopasz énekesnő== <poem> MRS MARTIN: Inkább lássak mezőn madarat, mint zoknit talicskában! MR. SMITH: Jobb egy tatár a batárban, mint egy madár a határban. MR. MARTIN: Az angol ember háza a vára. MRS. SMITH: Nem tudok olyan jól spanyolul, hogy megértsenek. MRS MARTIN: El a kezekkel! MRS SMITH: Fel a kezekkel! MR. SMITH: Le a legyekkel, légy a gyerekkel! MRS. MARTIN: Elegyednek a legyek. MRS. SMITH: Keverednek az elegyek. MR. MARTIN: Légy a legyezőm, légy a legyezőm! MR. SMITH: Ellegyintett legyesek! MRS. MARTIN: Elég, egyszeregy! </poem> ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} [[Kategória:Francia írók|I]] e4i2rij7tg6zuowg9lyyjk6zgm1hoeo 0 3898 53198 49707 2022-08-02T22:20:01Z 80.99.206.70 /* Idézetek a filmből */ Dr Poole beszédgyakorlata wikitext text/x-wiki A '''Oscar''' egy 1991-ben készült amerikai film. Az 1967-ben készült – ugyanezt a címet viselő – Louis de Funès főszereplésével készült film feldolgozása. ==A film adatai== <poem> Rendező: John Landis Író: Claude Magnier Forgatókönyvíró: Michael Barrier, Jim Mulholland Operatőr: Mac Ahlberg Zene: Elmer Bernstein Producer: Leslie Belzberg <u>Szereplők</u>: Sylvester Stallone (Angelo Provolone) Ornella Muti (Sofia Provolone) Marisa Tomei (Lisa Provolone) </poem> == Idézetek a filmből == *'''Eduardo Provolone:''' Most már mindent megtennél a papának, hogy boldogan haljon meg? *'''Angelo Provolone:''' Hát igen papa persze! *'''Eduardo Provolone:''' Tehát a halálomat kívánod? *'''Eduardo Provolone:''' Ezt meg azért, hogy el ne feledd! *'''Vendetti embere:''' Maga hisz ennek a téglának? *'''Fecsegő Charlie:''' Én fi-fi-fizetett besúgó vagyok, az pedig ti-ti-tisztességes foglalkozás. *'''Vendetti:''' A tizenegyedik parancsolatot követjük: Csapj le, mielőtt felebarátod lecsap. *'''Toomey:''' Frászt, ismerem a fickót! És én mondom, hogy kutyából nem lesz szalámi! *'''Quinn felügyelő:''' Talán szalonna! *'''Anthony Rossano:''' Kérlek Aldo, ne cseszekedj! Ez irtó sürgős! *'''Aldo:''' A főnök sose kel fel 9 előtt, ezt még a zsaruk is tudják! *'''Anthony Rossano:''' Rám lesz dühös! *'''Aldo:''' Rád lesz dühös, de nekem kell felébresztenem! *'''Anthony Rossano:''' Mondd, hogy életbevágó kérdésről van szó! *'''Aldo:''' Ennek aztán van vér a pucájában! Szétbuzerálja a napirendemet! *'''Connie:''' Megmondtam, főnök! *'''Aldo:''' Azt mondta, életbevágó, főnök! *'''Angelo Provolone:''' Ne hívjatok főnöknek, az tiszteletlenség! *'''Aldo és Connie:''' Bocs, főnök! *'''Angelo Provolone:''' Tudod fiam, mi az az átrium? *'''Anthony Rossano:''' Nem, uram. *'''Angelo Provolone:''' Udvarszerű oszlopoktól övezett térség *'''Anthony Rossano:''' Köszönöm! Ezt nem tudtam, uram. *'''Angelo Provolone:''' Csücsülj le, Anthony! Minden nap megtanulok egy új szót, ha te is fejlesztenéd a szótáradat nem csak revizor lehetne belőled... *'''Anthony Rossano:''' Könyvelő, uram! *'''Angelo Provolone:''' A mai napra felírt szó: expeditív. Annyi, mint hatékony és gyors. Akkor hát legyünk expeditívek. Mi olyan fontos, hogy felébresztettél? *'''Aldo:''' Szerváltam a reggelit! *'''Angelo Provolone:''' Szervíroztad, te fajankó! Beíratlak Dr. Poole beszédgyakorlatára. Ha én tanulhatok, te is tanulhatsz! *'''Aldo:''' Annak agyára ment a jómodor! És ne feledje, nemsokára jönnek a Finucci fivérek 9:30-ko'. *'''Anthony Rossano:''' Provolone úr, van szerencsém megkérni az ön lánya kezét! *'''Angelo Provolone:''' Hogy mondtad? *'''Anthony Rossano:''' Igen, az ön lánya szédített meg! *'''Angelo Provolone:''' Az én lányom? Honnan ismered a lányomat? *'''Anthony Rossano:''' A Club 33-ban találkoztunk. *'''Angelo Provolone:''' Abban a lebujban? *'''Anthony Rossano:''' Az egy nagyon kultúrált lebuj! *'''Angelo Provolone:''' Nem lehet az, ha az én sörömet mérik! *'''Angelo Provolone:''' Mi már nem abban a buliban játszunk! Déltől bankárok vagyunk! *'''Anthony Rossano:''' Akkor már felkelhetek, Provolone úr? *'''Anthony Rossano:''' Nem a pénzéért kell a lánya! Bebizonyítom! *'''Angelo Provolone:''' Na, és hogyan? *'''Anthony Rossano:''' Az esküvő után. Minden pénzem neki adom. *'''Angelo Provolone:''' Na és mennyi az te csóró? *'''Anthony Rossano:''' 48642 dollár, 30 cent. *'''Angelo Provolone:''' Ezt a havi 400-ból spóroltad? *'''Anthony Rossano:''' Elloptam magától! *'''Aldo:''' Ez egy tetü! Akarja, hogy ledurrantsam? *'''Angelo Provolone:''' Ide a pisztollyal! Hányszor mondjam még? Te már csak inas vagy! Inas! *'''Aldo:''' Az a műszer a családi hagyatékom! *'''Angelo Provolone:''' Nyírjátok ki! *'''Aldo:''' Ne most, főnök! Hullával várjuk az úri társaságot? *'''Anthony Rossano:''' Majd válaszol, ha visszajöttem, papa. *'''Angelo Provolone:''' Neked, nem vagyok papa! *'''Connie:''' Hé, főnök... *'''Angelo Provolone:''' Nem vagyok főnök! *'''Connie:''' Bocs, főnök! *'''Angelo Provolone:''' Már bezárod előttem az ajtód? *'''Lisa Provolone:''' Csak egyedül akartam lenni, papa! Már felnőtt nő vagyok! *'''Angelo Provolone:''' Hallottam róla! *'''Lisa Provolone:''' Szeretnék úszni az angol csatornán, vásárolgatni Párizsban, hevernei a honolului homokon! *'''Angelo Provolone:''' Csinálj, amit akarsz, de ezt a szobát el nem hagyod! *'''Luigi Finucci:''' Gyorsat akar vagy minőséget? Nem sietünk. Nem sietett Michelangelo, nem sietett Leonardo... *'''Guido Finucci:''' ...és nem siet a Finucci. *'''Luigi Finucci:''' Guido, ez az én szövegem! *'''Guido Finucci:''' Hogy hogy a tied? *'''Lisa Provolone:''' Oh, Nora! Annyi mindenről álmodom! Szeretnék repülni léghajóval. Elmenni egy jó kis mulatóba. Ópiumot szívni egy kínai barlangban! *'''Angelo Provolone:''' Hát nem vettem el a fegyvereidet? *'''Connie:''' Félretettem. Vészhelyzetre. *'''Angelo Provolone:''' Na, ide vele!...Pakolj ki!........Ez minden?...Mint a német fegyverletétel! *'''Angelo Provolone:''' Az esküvő után bekültöztök a szép, tágas földszint lakosztályba! *'''Lisa Provolone:''' Miért a földszint lakosztályba? *'''Angelo Provolone:''' Mert, miután eltörtem a lábait, nem tud többé lépcsőt mászni. *'''Angelo Provolone:''' Ha mindegyikőtök így edzene, nem volnátok nyápic legények! *'''Anthony Rossano:''' Nem tudtam, hogy két lánya van! *'''Angelo Provolone:''' Ez a ház ma tele van meglepetéssel! *'''Anthony Rossano:''' Mindjárt jövök, papa! *'''Angelo Provolone:''' Nagyon várlak, fiam!...........Nyomorult simlis féreg! *'''Aldo:''' Belezúgott egy bigébe, ahogy lenni szokott. Mégse vehette el mert a csaj apja egy igazi lökött fazon volt. *'''Angelo Provolone:''' Oh, igazán? *'''Aldo:''' Hogyne! Szerette a lányt, de nem bírt vo'na azzal a szemét apóssal! *'''Angelo Provolone:''' Befognád végre a pofád? *'''Aldo:''' Rosszat mondtam? *'''Sofia Provolone:''' Na, és a fiúval, aki az előbb volt itt? Nem a lányunkat akarta elvenni? *'''Angelo Provolone:''' De, csak nem Lisa-t, hanem a másikat. *'''Sofia Provolone:''' Miféle másikat? *'''Angelo Provolone:''' Hát, azt amelyik nem Lisa. *'''Sofia Provolone:''' Nekünk nincs olyan lányunk, aki nem Lisa. *'''Angelo Provolone:''' Azt hiszed, hogy én nem tudom? *'''Aldo:''' Ráléptek az ujjaira. *'''Anthony Rossano:''' És belehalt? *'''Aldo:''' Belehalt, pedig nagyon kapaszkodott az ablakpárkányba. *'''Angelo Provolone:''' Aldo, te vagy a tanú. *'''Aldo:''' Ugyan már főnök, ismeri a szabályt! Ne tanúskodj, tovább élsz! *'''Angelo Provolone:''' Te vagy a tanú! *'''Anthony Rossano:''' Gondolom, most büszke magára! *'''Angelo Provolone:''' Apám is büszke volna. Visszaszereztem a pénzemet és senki sem halt bele. *'''Angelo Provolone:''' Ez a fiú feleségül akar venni. Légy kedves! *'''Lisa Provolone:''' Nekem Oscar kell! *'''Angelo Provolone:''' Én is elkaptam volna, de meglépett, így Anthony viszi el a balhét! *'''Lisa Provolone:''' Szeretnék Afrikában szafarizni, Spanyolban bikaviadalt látni. szeretném megmászni az Empire State Buildinget! *'''Anthony Rossano:''' És én mit csinálnék addig? Oscar kölykére vigyáznék? *'''Lisa Provolone:''' Mindig ilyen utálatos? *'''Anthony Rossano:''' Sőt, ocsmány vagyok! *'''Lisa Provolone:''' Ááá! Maga brutális vadállat! Látni sem akarom a mocskos képét...az esküvőig! *'''Dr. Thornton Poole:''' Aldo, tudja-e mit követett el? *'''Aldo:''' Mit? *'''Dr. Thornton Poole:''' Kihagyta a módosító szóban a szóvégi 'r' hangot. *'''Aldo:''' Tényleg? És mennyit ülök majd érte? *'''Anthony Rossano:''' Maga csodálatos tehetség doktor! Felléphetne vele a cirkuszban! *'''Angelo Provolone:''' Ha Poole-t akarod, mehetsz Poole-hoz, de most már hagyd abba a válogatást, mert ő a harmadik vőlegényed ezen a délelőttön, és még nincs fél 12! *'''Angelo Provolone:''' Reggelt doki! *'''Dr. Thornton Poole:''' Ejnye, ejnye Provolone úr! Hol van az a jó? *'''Angelo Provolone:''' Ebben itt! *'''Sofia Provolone:''' Az atya adományért jött. A templom építéséhez. *'''Clemente atya:''' Ó, és még miért? Hogy gratuláljak a lányuk házasságához Underwooddal! *'''Sofia Provolone:''' Sajnos egy kis változás történt atyám! Egy keves olasz fiúhoz megy. Anthony Rossanohoz. *'''Clemente atya:''' Nincs is jobb, mint egy szép, nagy olasz esküvő! Anthony Rossano. *'''Angelo Provolone:''' Nem atyám, a helyzet változott, nem ahhoz megy. *'''Sofia Provolone:''' Mi? *'''Clemente atya:''' Hát, az-az nagy kár! De még fiatal, megtalálhatja az igazit. *'''Angelo Provolone:''' Már meg is találta. *'''Sofia Provolone:''' Kit? *'''Angelo Provolone:''' Dr. Poole-t! *'''Sofia Provolone:''' Dr. Poole-t? *'''Dr. Thornton Poole:''' Hellooo! *'''Angelo Provolone:''' Menjen a szobájába! *'''Clemente atya:''' Jóravaló faiatalemebrnek látszik! *'''Sofia Provolone:''' Miért menne Dr. Poole-hoz? Hiszem alig ismeri! *'''Angelo Provolone:''' Talán így volt a sofőrrel is! *'''Sofia Provolone:''' Kérlek ne gyalázd Oscart az atya színe előtt! *'''Clemente atya:''' Ki az az Oscar? *'''Sofia Provolone:''' Miért nem megy hozzá Anthonyhoz? *'''Angelo Provolone:''' Mert Anthony Theresa-t veszi el. *'''Sofia Provolone és Clemente atya:''' Ki az a Theresa? *'''Angelo Provolone:''' Na, ne! Egyáltalán nincs időm elmagyarázni. Fel kell hívnom Nora-t! *'''Clemente atya:''' Ki az a Nora? *'''Sofia Provolone:''' Az a cseléd. *'''Angelo Provolone:''' Ex-cseléd! *'''Sofia Provolone:''' Te kirúgtad a cselédet? *'''Angelo Provolone:''' Nem, ő mondott fel, mert hozzámegy Brucehoz. *'''Sofia Provolone:''' Na, és az mikor volt? *'''Angelo Provolone:''' Mit tudom én! A zakóm és a nadrágom között? *'''Sofia Provolone:''' Mi? *'''Clemente atya:''' Ez egyre zavarosabb! *'''Angelo Provolone:''' Nos atyám, vannak az életben rejtélyek, amikor nincs más, csak a hit! Most mennem kell! *'''Aldo:''' Na, mi van? Máris meggondolta magát? *'''Nora:''' Csak visszahoztam ezt a táskát. És viszem az enyém. *'''Aldo:''' Ez vo'na az? *'''Nora:''' Igen. Amint belenéztem tudtam, hogy nem az enyém. *'''Aldo:''' Jó' van! Tünés! Bankárokat várunk és nem akarunk cafkát a házba. *'''Angelo Provolone:''' Ugyan, honnan volna neked másik 50 rongyod? *'''Anthony Rossano:''' Hát, loptam magától! *'''Angelo Provolone:''' Volt egy ajánlatom, ha elveszi a lányom. *'''Dr. Thornton Poole:''' Igen, ajánlott egy táska női fehérneműt. *'''Angelo Provolone:''' Kérlek, javíts ki, ha tévedek! Mondtam-e vagy nem mondtam teneked, hogy figyeld ezt a fekete táskát? *'''Connie:''' Figyeletem, egy pillanatra se vettem le róla a szemem. *'''Angelo Provolone:''' Akkor, hogy kerültek a bugyik az 50000 dollár helyére? Megmondta a doki. Nem vagy más, csak oxymoron! *'''Connie:''' Hogy válhat 50 rongy bugyivá? *'''Angelo Provolone:''' Ezt kérdeztem én is! *'''Connie:''' Talán, hogy csoda történt! Tudja, mint a hallal és a kenyérrel. *'''Angelo Provolone:''' És, ha itt marad hugocskám, rám bízhatja a dolgot! *'''Connie:''' Azt hittem, hogy a lánya! *'''Angelo Provolone:''' Pofa be! *'''Angelo Provolone:''' Gyereked is van? *'''Roxanne:''' Ő most már felnőtt nagylány. Nemsokára férjhez megy. *'''Angelo Provolone:''' Úgy örülök, hogy látlak Roxanne! Ki a lány vőlegénye? *'''Roxanne:''' Ó, az egy nagyon sikeres könyvelő! 1400-at is megkeres, havonta. *'''Angelo Provolone:''' ó, Az már szép summa. Várjunk csak 1 percet! Mondd, azt a fiút nem úgy hívják, hogy Anthony Rossano? *'''Roxanne:''' Ismered? *'''Angelo Provolone:''' Ismerem? Néha azt kívánom, hogy bár ne ismerném annyira! Nocsak! A te lányod akkor Theresa! *'''Roxanne:''' Hát Theresa-t is ismered? *'''Angelo Provolone:''' Hogyne ismerném miután ő a lányom? *'''Roxanne:''' Akkor tehát mindent tudsz. *'''Angelo Provolone:''' Mit tudok? *'''Roxanne:''' Hogy te...meg én...szóval mi... *'''Connie:''' Hát, nem érti, főnök? Az ő lány a magáé! Theresa tényleg a maga lánya! Ha-ha-ha-ha-ha! Hát, ez marha jó! *'''Angelo Provolone:''' Nem, nem igaz! *'''Roxanne:''' Miért lepődsz meg? *'''Angelo Provolone:''' Semmin nem vagyok meglepődve csak ezen! *'''Roxanne:''' De azt mondtad, tudtad, hogy a lányod! *'''Angelo Provolone:''' Tudtam, hogy az én lányom, de nem hittem, hogy az apja vagyok! *'''Angelo Provolone:''' Gyönyörűszép nap ez a mai! Mindkét lányom férjhez megy! *'''Sofia Provolone:''' Mi az, hogy kettő? *'''Angelo Provolone:''' Drága feleségem! Az ott Theresa, a lányom. *'''Sofia Provolone:''' A lányod? *'''Angelo Provolone:''' Csak most jöttem rá. *'''Theresa:''' Én is. *'''Sofia Provolone:''' Ha ő a te lányod, ki az anyja? *'''Roxanne:''' Én vagyok! *'''Sofia Provolone:''' Gyereket csináltál az új cselédnek? *'''Angelo Provolone:''' Maguk bankárok, beszariak! *'''Kirkwood:''' Velem még sohasem beszéletek így egész életemben! *'''Angelo Provolone:''' Mert még túl fiatal! *'''Dr Poole:''' Mondja utánam! "Rocco, a rumos rabló rácsapott egy ragyogó drágakő rakományra, de rettentő rémesen ráfaragott." El tudja mondani? *'''Angelo Provolone:''' Rocco, a rumos rabló rácsapott egy ragyogó drágakő rakományra, de rettentő rémesen ráfaragott. *'''Dr Poole:''' Sikerült! *'''Angelo Provolone:''' Persze, hogy sikerül, ha van értelme a szövegnek! ==Külső hivatkozások== *[http://en.wikipedia.org/wiki/Oscar_%281991_film%29 Oscar az angol Wikipedia-n] *[http://www.imdb.com/title/tt0102603/ Oscar az IMDb-n] [[Kategória:1994 filmjei]] a3wrkvx9kkl5pl79k0ewkoip5fw2uqx 53199 53198 2022-08-02T22:27:48Z Blua lago 12696 /* Külső hivatkozások */ azóta lett ilyen szócikkünk a magyar wikin is wikitext text/x-wiki A '''Oscar''' egy 1991-ben készült amerikai film. Az 1967-ben készült – ugyanezt a címet viselő – Louis de Funès főszereplésével készült film feldolgozása. ==A film adatai== <poem> Rendező: John Landis Író: Claude Magnier Forgatókönyvíró: Michael Barrier, Jim Mulholland Operatőr: Mac Ahlberg Zene: Elmer Bernstein Producer: Leslie Belzberg <u>Szereplők</u>: Sylvester Stallone (Angelo Provolone) Ornella Muti (Sofia Provolone) Marisa Tomei (Lisa Provolone) </poem> == Idézetek a filmből == *'''Eduardo Provolone:''' Most már mindent megtennél a papának, hogy boldogan haljon meg? *'''Angelo Provolone:''' Hát igen papa persze! *'''Eduardo Provolone:''' Tehát a halálomat kívánod? *'''Eduardo Provolone:''' Ezt meg azért, hogy el ne feledd! *'''Vendetti embere:''' Maga hisz ennek a téglának? *'''Fecsegő Charlie:''' Én fi-fi-fizetett besúgó vagyok, az pedig ti-ti-tisztességes foglalkozás. *'''Vendetti:''' A tizenegyedik parancsolatot követjük: Csapj le, mielőtt felebarátod lecsap. *'''Toomey:''' Frászt, ismerem a fickót! És én mondom, hogy kutyából nem lesz szalámi! *'''Quinn felügyelő:''' Talán szalonna! *'''Anthony Rossano:''' Kérlek Aldo, ne cseszekedj! Ez irtó sürgős! *'''Aldo:''' A főnök sose kel fel 9 előtt, ezt még a zsaruk is tudják! *'''Anthony Rossano:''' Rám lesz dühös! *'''Aldo:''' Rád lesz dühös, de nekem kell felébresztenem! *'''Anthony Rossano:''' Mondd, hogy életbevágó kérdésről van szó! *'''Aldo:''' Ennek aztán van vér a pucájában! Szétbuzerálja a napirendemet! *'''Connie:''' Megmondtam, főnök! *'''Aldo:''' Azt mondta, életbevágó, főnök! *'''Angelo Provolone:''' Ne hívjatok főnöknek, az tiszteletlenség! *'''Aldo és Connie:''' Bocs, főnök! *'''Angelo Provolone:''' Tudod fiam, mi az az átrium? *'''Anthony Rossano:''' Nem, uram. *'''Angelo Provolone:''' Udvarszerű oszlopoktól övezett térség *'''Anthony Rossano:''' Köszönöm! Ezt nem tudtam, uram. *'''Angelo Provolone:''' Csücsülj le, Anthony! Minden nap megtanulok egy új szót, ha te is fejlesztenéd a szótáradat nem csak revizor lehetne belőled... *'''Anthony Rossano:''' Könyvelő, uram! *'''Angelo Provolone:''' A mai napra felírt szó: expeditív. Annyi, mint hatékony és gyors. Akkor hát legyünk expeditívek. Mi olyan fontos, hogy felébresztettél? *'''Aldo:''' Szerváltam a reggelit! *'''Angelo Provolone:''' Szervíroztad, te fajankó! Beíratlak Dr. Poole beszédgyakorlatára. Ha én tanulhatok, te is tanulhatsz! *'''Aldo:''' Annak agyára ment a jómodor! És ne feledje, nemsokára jönnek a Finucci fivérek 9:30-ko'. *'''Anthony Rossano:''' Provolone úr, van szerencsém megkérni az ön lánya kezét! *'''Angelo Provolone:''' Hogy mondtad? *'''Anthony Rossano:''' Igen, az ön lánya szédített meg! *'''Angelo Provolone:''' Az én lányom? Honnan ismered a lányomat? *'''Anthony Rossano:''' A Club 33-ban találkoztunk. *'''Angelo Provolone:''' Abban a lebujban? *'''Anthony Rossano:''' Az egy nagyon kultúrált lebuj! *'''Angelo Provolone:''' Nem lehet az, ha az én sörömet mérik! *'''Angelo Provolone:''' Mi már nem abban a buliban játszunk! Déltől bankárok vagyunk! *'''Anthony Rossano:''' Akkor már felkelhetek, Provolone úr? *'''Anthony Rossano:''' Nem a pénzéért kell a lánya! Bebizonyítom! *'''Angelo Provolone:''' Na, és hogyan? *'''Anthony Rossano:''' Az esküvő után. Minden pénzem neki adom. *'''Angelo Provolone:''' Na és mennyi az te csóró? *'''Anthony Rossano:''' 48642 dollár, 30 cent. *'''Angelo Provolone:''' Ezt a havi 400-ból spóroltad? *'''Anthony Rossano:''' Elloptam magától! *'''Aldo:''' Ez egy tetü! Akarja, hogy ledurrantsam? *'''Angelo Provolone:''' Ide a pisztollyal! Hányszor mondjam még? Te már csak inas vagy! Inas! *'''Aldo:''' Az a műszer a családi hagyatékom! *'''Angelo Provolone:''' Nyírjátok ki! *'''Aldo:''' Ne most, főnök! Hullával várjuk az úri társaságot? *'''Anthony Rossano:''' Majd válaszol, ha visszajöttem, papa. *'''Angelo Provolone:''' Neked, nem vagyok papa! *'''Connie:''' Hé, főnök... *'''Angelo Provolone:''' Nem vagyok főnök! *'''Connie:''' Bocs, főnök! *'''Angelo Provolone:''' Már bezárod előttem az ajtód? *'''Lisa Provolone:''' Csak egyedül akartam lenni, papa! Már felnőtt nő vagyok! *'''Angelo Provolone:''' Hallottam róla! *'''Lisa Provolone:''' Szeretnék úszni az angol csatornán, vásárolgatni Párizsban, hevernei a honolului homokon! *'''Angelo Provolone:''' Csinálj, amit akarsz, de ezt a szobát el nem hagyod! *'''Luigi Finucci:''' Gyorsat akar vagy minőséget? Nem sietünk. Nem sietett Michelangelo, nem sietett Leonardo... *'''Guido Finucci:''' ...és nem siet a Finucci. *'''Luigi Finucci:''' Guido, ez az én szövegem! *'''Guido Finucci:''' Hogy hogy a tied? *'''Lisa Provolone:''' Oh, Nora! Annyi mindenről álmodom! Szeretnék repülni léghajóval. Elmenni egy jó kis mulatóba. Ópiumot szívni egy kínai barlangban! *'''Angelo Provolone:''' Hát nem vettem el a fegyvereidet? *'''Connie:''' Félretettem. Vészhelyzetre. *'''Angelo Provolone:''' Na, ide vele!...Pakolj ki!........Ez minden?...Mint a német fegyverletétel! *'''Angelo Provolone:''' Az esküvő után bekültöztök a szép, tágas földszint lakosztályba! *'''Lisa Provolone:''' Miért a földszint lakosztályba? *'''Angelo Provolone:''' Mert, miután eltörtem a lábait, nem tud többé lépcsőt mászni. *'''Angelo Provolone:''' Ha mindegyikőtök így edzene, nem volnátok nyápic legények! *'''Anthony Rossano:''' Nem tudtam, hogy két lánya van! *'''Angelo Provolone:''' Ez a ház ma tele van meglepetéssel! *'''Anthony Rossano:''' Mindjárt jövök, papa! *'''Angelo Provolone:''' Nagyon várlak, fiam!...........Nyomorult simlis féreg! *'''Aldo:''' Belezúgott egy bigébe, ahogy lenni szokott. Mégse vehette el mert a csaj apja egy igazi lökött fazon volt. *'''Angelo Provolone:''' Oh, igazán? *'''Aldo:''' Hogyne! Szerette a lányt, de nem bírt vo'na azzal a szemét apóssal! *'''Angelo Provolone:''' Befognád végre a pofád? *'''Aldo:''' Rosszat mondtam? *'''Sofia Provolone:''' Na, és a fiúval, aki az előbb volt itt? Nem a lányunkat akarta elvenni? *'''Angelo Provolone:''' De, csak nem Lisa-t, hanem a másikat. *'''Sofia Provolone:''' Miféle másikat? *'''Angelo Provolone:''' Hát, azt amelyik nem Lisa. *'''Sofia Provolone:''' Nekünk nincs olyan lányunk, aki nem Lisa. *'''Angelo Provolone:''' Azt hiszed, hogy én nem tudom? *'''Aldo:''' Ráléptek az ujjaira. *'''Anthony Rossano:''' És belehalt? *'''Aldo:''' Belehalt, pedig nagyon kapaszkodott az ablakpárkányba. *'''Angelo Provolone:''' Aldo, te vagy a tanú. *'''Aldo:''' Ugyan már főnök, ismeri a szabályt! Ne tanúskodj, tovább élsz! *'''Angelo Provolone:''' Te vagy a tanú! *'''Anthony Rossano:''' Gondolom, most büszke magára! *'''Angelo Provolone:''' Apám is büszke volna. Visszaszereztem a pénzemet és senki sem halt bele. *'''Angelo Provolone:''' Ez a fiú feleségül akar venni. Légy kedves! *'''Lisa Provolone:''' Nekem Oscar kell! *'''Angelo Provolone:''' Én is elkaptam volna, de meglépett, így Anthony viszi el a balhét! *'''Lisa Provolone:''' Szeretnék Afrikában szafarizni, Spanyolban bikaviadalt látni. szeretném megmászni az Empire State Buildinget! *'''Anthony Rossano:''' És én mit csinálnék addig? Oscar kölykére vigyáznék? *'''Lisa Provolone:''' Mindig ilyen utálatos? *'''Anthony Rossano:''' Sőt, ocsmány vagyok! *'''Lisa Provolone:''' Ááá! Maga brutális vadállat! Látni sem akarom a mocskos képét...az esküvőig! *'''Dr. Thornton Poole:''' Aldo, tudja-e mit követett el? *'''Aldo:''' Mit? *'''Dr. Thornton Poole:''' Kihagyta a módosító szóban a szóvégi 'r' hangot. *'''Aldo:''' Tényleg? És mennyit ülök majd érte? *'''Anthony Rossano:''' Maga csodálatos tehetség doktor! Felléphetne vele a cirkuszban! *'''Angelo Provolone:''' Ha Poole-t akarod, mehetsz Poole-hoz, de most már hagyd abba a válogatást, mert ő a harmadik vőlegényed ezen a délelőttön, és még nincs fél 12! *'''Angelo Provolone:''' Reggelt doki! *'''Dr. Thornton Poole:''' Ejnye, ejnye Provolone úr! Hol van az a jó? *'''Angelo Provolone:''' Ebben itt! *'''Sofia Provolone:''' Az atya adományért jött. A templom építéséhez. *'''Clemente atya:''' Ó, és még miért? Hogy gratuláljak a lányuk házasságához Underwooddal! *'''Sofia Provolone:''' Sajnos egy kis változás történt atyám! Egy keves olasz fiúhoz megy. Anthony Rossanohoz. *'''Clemente atya:''' Nincs is jobb, mint egy szép, nagy olasz esküvő! Anthony Rossano. *'''Angelo Provolone:''' Nem atyám, a helyzet változott, nem ahhoz megy. *'''Sofia Provolone:''' Mi? *'''Clemente atya:''' Hát, az-az nagy kár! De még fiatal, megtalálhatja az igazit. *'''Angelo Provolone:''' Már meg is találta. *'''Sofia Provolone:''' Kit? *'''Angelo Provolone:''' Dr. Poole-t! *'''Sofia Provolone:''' Dr. Poole-t? *'''Dr. Thornton Poole:''' Hellooo! *'''Angelo Provolone:''' Menjen a szobájába! *'''Clemente atya:''' Jóravaló faiatalemebrnek látszik! *'''Sofia Provolone:''' Miért menne Dr. Poole-hoz? Hiszem alig ismeri! *'''Angelo Provolone:''' Talán így volt a sofőrrel is! *'''Sofia Provolone:''' Kérlek ne gyalázd Oscart az atya színe előtt! *'''Clemente atya:''' Ki az az Oscar? *'''Sofia Provolone:''' Miért nem megy hozzá Anthonyhoz? *'''Angelo Provolone:''' Mert Anthony Theresa-t veszi el. *'''Sofia Provolone és Clemente atya:''' Ki az a Theresa? *'''Angelo Provolone:''' Na, ne! Egyáltalán nincs időm elmagyarázni. Fel kell hívnom Nora-t! *'''Clemente atya:''' Ki az a Nora? *'''Sofia Provolone:''' Az a cseléd. *'''Angelo Provolone:''' Ex-cseléd! *'''Sofia Provolone:''' Te kirúgtad a cselédet? *'''Angelo Provolone:''' Nem, ő mondott fel, mert hozzámegy Brucehoz. *'''Sofia Provolone:''' Na, és az mikor volt? *'''Angelo Provolone:''' Mit tudom én! A zakóm és a nadrágom között? *'''Sofia Provolone:''' Mi? *'''Clemente atya:''' Ez egyre zavarosabb! *'''Angelo Provolone:''' Nos atyám, vannak az életben rejtélyek, amikor nincs más, csak a hit! Most mennem kell! *'''Aldo:''' Na, mi van? Máris meggondolta magát? *'''Nora:''' Csak visszahoztam ezt a táskát. És viszem az enyém. *'''Aldo:''' Ez vo'na az? *'''Nora:''' Igen. Amint belenéztem tudtam, hogy nem az enyém. *'''Aldo:''' Jó' van! Tünés! Bankárokat várunk és nem akarunk cafkát a házba. *'''Angelo Provolone:''' Ugyan, honnan volna neked másik 50 rongyod? *'''Anthony Rossano:''' Hát, loptam magától! *'''Angelo Provolone:''' Volt egy ajánlatom, ha elveszi a lányom. *'''Dr. Thornton Poole:''' Igen, ajánlott egy táska női fehérneműt. *'''Angelo Provolone:''' Kérlek, javíts ki, ha tévedek! Mondtam-e vagy nem mondtam teneked, hogy figyeld ezt a fekete táskát? *'''Connie:''' Figyeletem, egy pillanatra se vettem le róla a szemem. *'''Angelo Provolone:''' Akkor, hogy kerültek a bugyik az 50000 dollár helyére? Megmondta a doki. Nem vagy más, csak oxymoron! *'''Connie:''' Hogy válhat 50 rongy bugyivá? *'''Angelo Provolone:''' Ezt kérdeztem én is! *'''Connie:''' Talán, hogy csoda történt! Tudja, mint a hallal és a kenyérrel. *'''Angelo Provolone:''' És, ha itt marad hugocskám, rám bízhatja a dolgot! *'''Connie:''' Azt hittem, hogy a lánya! *'''Angelo Provolone:''' Pofa be! *'''Angelo Provolone:''' Gyereked is van? *'''Roxanne:''' Ő most már felnőtt nagylány. Nemsokára férjhez megy. *'''Angelo Provolone:''' Úgy örülök, hogy látlak Roxanne! Ki a lány vőlegénye? *'''Roxanne:''' Ó, az egy nagyon sikeres könyvelő! 1400-at is megkeres, havonta. *'''Angelo Provolone:''' ó, Az már szép summa. Várjunk csak 1 percet! Mondd, azt a fiút nem úgy hívják, hogy Anthony Rossano? *'''Roxanne:''' Ismered? *'''Angelo Provolone:''' Ismerem? Néha azt kívánom, hogy bár ne ismerném annyira! Nocsak! A te lányod akkor Theresa! *'''Roxanne:''' Hát Theresa-t is ismered? *'''Angelo Provolone:''' Hogyne ismerném miután ő a lányom? *'''Roxanne:''' Akkor tehát mindent tudsz. *'''Angelo Provolone:''' Mit tudok? *'''Roxanne:''' Hogy te...meg én...szóval mi... *'''Connie:''' Hát, nem érti, főnök? Az ő lány a magáé! Theresa tényleg a maga lánya! Ha-ha-ha-ha-ha! Hát, ez marha jó! *'''Angelo Provolone:''' Nem, nem igaz! *'''Roxanne:''' Miért lepődsz meg? *'''Angelo Provolone:''' Semmin nem vagyok meglepődve csak ezen! *'''Roxanne:''' De azt mondtad, tudtad, hogy a lányod! *'''Angelo Provolone:''' Tudtam, hogy az én lányom, de nem hittem, hogy az apja vagyok! *'''Angelo Provolone:''' Gyönyörűszép nap ez a mai! Mindkét lányom férjhez megy! *'''Sofia Provolone:''' Mi az, hogy kettő? *'''Angelo Provolone:''' Drága feleségem! Az ott Theresa, a lányom. *'''Sofia Provolone:''' A lányod? *'''Angelo Provolone:''' Csak most jöttem rá. *'''Theresa:''' Én is. *'''Sofia Provolone:''' Ha ő a te lányod, ki az anyja? *'''Roxanne:''' Én vagyok! *'''Sofia Provolone:''' Gyereket csináltál az új cselédnek? *'''Angelo Provolone:''' Maguk bankárok, beszariak! *'''Kirkwood:''' Velem még sohasem beszéletek így egész életemben! *'''Angelo Provolone:''' Mert még túl fiatal! *'''Dr Poole:''' Mondja utánam! "Rocco, a rumos rabló rácsapott egy ragyogó drágakő rakományra, de rettentő rémesen ráfaragott." El tudja mondani? *'''Angelo Provolone:''' Rocco, a rumos rabló rácsapott egy ragyogó drágakő rakományra, de rettentő rémesen ráfaragott. *'''Dr Poole:''' Sikerült! *'''Angelo Provolone:''' Persze, hogy sikerül, ha van értelme a szövegnek! ==Külső hivatkozások== {{Wikipédia|Oscar (film, 1991)|Oscar}} *[http://www.imdb.com/title/tt0102603/ Oscar az IMDb-n] [[Kategória:1994 filmjei]] syinldhi7ctkrtdmasu1e8iwmr0rhk2 0 4305 53186 44475 2022-08-02T20:52:14Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Jules Renard''' (1864. február 22. – 1910. május 22.) francia író, a Goncourt Akadémia tagja ==Idézetek tőle== * Szerencsére fizikai lehetetlenség, hogy szemen köpjük önmagunkat. * A pesszimista: a nap csak arra való, hogy kiköltse azokat a legyeket, amelyek véremet szívják. * Isten nem hisz a mi Istenünkben. * Van Isten, hogyne, de nem ért a mesterségéhez. * Vannak, akik azért keresztények még, mert azt hiszik, hogy vallásuk mindent megbocsát. * Isten: az, akit mindenki ismer, de csak névről. * Amikor a kétkedő »miért?«-re a hiszékeny »azért!«-tel válaszol, vége a vitának. * Erkölcsi téren az akarat tehetetlen. * Olyan légvárakat építettem, hogy még romjaikkal is megelégednék. * Isten. »Ő táplálja a kismadarakat« – de azután hagyja, hogy télen éhen dögöljenek. * A törött porcelán tovább tart, mint az ép. == Jules Renard gondolatai == ''(Pesti Hírlap Vasárnapja 1935 körül)'' :A fecske a szél legkedvesebb játékszere. :Ha biztosan akarod tudni, hogy kötelességedet teljesítetted, csináld mindig azt, ami a legkellemetlenebb. :Jó az Isten. Nem engedi, hogy megnyíljon alattam a föld, amikor nyelvtani hibát csinálok. :Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát. :A madár nem azért száll a rózsabokorra, mert rózsákkal van tele, ─ levéltetveket keres :A temetőket gondozzák, a halottakkal nem törődnek. :A csend istennője a Hold. :Amikor a vízre hó hull: csendre csend esik. :Az irónia a boldogság egyik eleme. :Légy szerény! Bár ez is a gőg egy fajtája, de kevésbé visszatetsző. :Közlik velem, hogy X rosszat beszél rólam. Csodálkozom. Tudtommal soha jót nem cselekedtem vele. :Igazán szabad szellem az, aki képes visszautasítani egy meghívást, anélkül, hogy megindokolná. :Leányainknak megtiltjuk bizonyos könyvek olvasását ─ de ha kedvük tartja, elmehetnek délután az állatkertbe a majomketrec elé, nézni a majmok játékát. :Az irodalom olyan mesterség, ahol szüntelenül bizonyítanod kell tehetségedet, olyan embereknek, akiknek nincs tehetségük. ==Citátum == *Amit nem kaphatunk meg, azt örökké szeretjük. *Az emberek egyenlőknek születnek. De másnap már nem azok többé. *A barátság férfi és nő között azoknak a házassága, akik nem hálhatnak egymással. *A női szív egy őszibarackmag. Az ember teli szájjal beleharap a gyümölcsbe, és hirtelen kitöri a fogát. *Nem az a fontos, hogy az elsők legyünk, hanem az egyetlenek. *A humor az elme mindennapos tisztálkodása. *Más hibáit azért látjuk oly világosan, mert bennünk is megvannak. *Az aggályok az akarat férgei. *A szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül. *Ha félsz a magánytól, ne írd meg az igazat. *A lustaság nem más, mint pihenés elfáradás előtt. [http://www.citatum.hu/szerzo/Jules_Renard Forrás] ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} {{DEFAULTSORT:Renard Jules}} [[Kategória:Francia írók]] 7dpy53kn1igjazg3cahes1i8xr5fe7z 0 4433 53162 47875 2022-08-02T20:37:46Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki '''Henri Charrière''', becenevén ''Pillangó'' (franciául: Papillon; Saint-Étienne-de-Lugdarès, 1906. november 16. – Madrid, 1973. július 29.) francia író. == Idézetek == *A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni. *Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz. *Felejtened kell ahhoz, hogy ismét szeretni tudj! [[kategória:Francia írók|Charriere]] c3fogxna1mfubgkx2zuetsoqzga418b 53163 53162 2022-08-02T20:38:12Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Henri Charrière''', becenevén ''Pillangó'' (franciául: Papillon; Saint-Étienne-de-Lugdarès, 1906. november 16. – Madrid, 1973. július 29.) francia író. == Idézetek == *A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni. *Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz. *Felejtened kell ahhoz, hogy ismét szeretni tudj! [[kategória:Francia írók|Charriere]] 77lecjs1vykvjz8s78grcohy20isvwl 53164 53163 2022-08-02T20:39:02Z Blua lago 12696 Visszavontam [[Special:Contributions/Blua lago|Blua lago]] ([[User talk:Blua lago|vita]]) szerkesztését (oldid: 53163) wikitext text/x-wiki '''Henri Charrière''', becenevén ''Pillangó'' (franciául: Papillon; Saint-Étienne-de-Lugdarès, 1906. november 16. – Madrid, 1973. július 29.) francia író. == Idézetek == *A legelőrelátóbb, a legpontosabban kalkuláló ember is csak játékszer a sors kezében. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden más az ismeretlen fennhatósága alá tartozik, amit nevezhetünk szerencsének, balszerencsének, végzetnek, vagy Isten kifürkészhetetlen akaratának. Csak egy a fontos: hogy soha ne törődjünk bele a vereségbe, és minden kudarc után képesek legyünk újrakezdeni. *Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz. *Felejtened kell ahhoz, hogy ismét szeretni tudj! {{wikipédia}} [[kategória:Francia írók|Charriere]] bo290bigiojpy929e7ybze3z7aaz6z5 0 4787 53168 47899 2022-08-02T20:43:03Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Alexandre Dumas.jpg | Képméret = | Képaláírás = Id. Alexandre Dumas | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Id. Alexandre Dumas''', teljes nevén '''''Dumas Davy de la Pailleterie''''' (1802. július 24. – 1870. december 5.) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (pl.: Monte Cristo grófja és a D’Artagnan történetek) készült filmadaptáció, de írt színdarabokat, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt. Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény. ==Idézetek tőle== *A nő hazája az az ország, ahol szerelmes. *A nőnek nincs meg a kellő képessége arra, hogy csupán akaratának a megerőltetésével gyökeresen eltörölje annak a képét, aki sokáig lenyűgözte. Egy másikkal kell helyettesítenie. Nem rombol, hanem egymásra illeszt. Amikor a második kép nagyobb és szélesebb az elsőnél, s emebből semmi sem látszik többé, akkor minden jól van. Ez a feledés. Amikor kisebb nála, s a réginek a szélei kilátszanak alóla, akkor hiába minden: ez a lelkifurdalás. *Aki kétszer szeretett, egyszer sem szeretett. *A szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad. *Én szeretem a kísérteteket. Sohasem hallottam arról, hogy a halottak hatezer év alatt annyi rosszat követtek volna el, mint amennyit az élők egyetlen nap alatt véghezvisznek. *Csakis akkor beszélj, amikor kell, s felét mondd csak annak, amit gondolsz; csakis azt írd le, amit aláírhatsz, és csakis azt cselekedd, amit elmondhatsz. *Ha meggyűlölne téged az egész világ, akkor is szeretnélek, és szeretni foglak még akkor is, amikor egyszer két nap fog sütni az égen. Bújj a föld alá, rohanj keresztül égő tűzön, én mindig követni foglak. Kölcsönös a mi szerelmünk, és nem választhat el minket senki sem. És kedvesebbek nekem a veled töltött órák, mint a túlvilág illatos mezői. Ha meggyűlölnél engem és elűznél magadtól, én akkor is tovább szeretnélek. A te képed tükröződik szemében az én gondolataimnak. És téged látlak én ébren vagy alva, mindig csak veled beszélek én. Ha egyszer meghalok, akkor ne mondd, hogy elérkezett az utolsó órám, hanem sírba tett engem hozzád való szerelmem. És legyek bármily távol tőled, mindig melletted vagyok, és szemeim csak téged látnak. *Olykor eleget szenvedünk ahhoz,<br>hogy jogunk legyen soha azt nem mondani:<br>- Nagyon-nagyon boldog vagyok. *Isten úgy akarta, hogy az ember tekintete legyen az egyetlen dolog, amit nem tud elrejteni. *Ha valaki elment, ne hívd többé vissza,<br>A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta.<br>Ha valaki elment, és el tudott menni,<br>Nehezen akarva, de el kell feledni. *Semmitől nem fut úgy az idő, s nem rövidül meg úgy az út, mint ha valamilyen gondolat lenyűgözi egész mivoltát, egész lelkét annak, aki gondolkodik. A külső lét ilyenkor szinte alvás csupán, s ennek az alvásnak álma az a bizonyos gondolat. Hatására az idő elveszti tartamát, a tér elveszti kiterjedését. Elindulunk valahonnan, megérkezünk valahová, csupán ennyit tudunk. Bejárt utunkból az emlékezet csak valamiféle homályos ködöt fogad be: számtalan elmosódó kép úszik benne, fák, hegyek, tájak. *Minden általánosítás veszélyes, még ez is. *Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény. ==Források== *<big><font style="color:white;background:green;">C</font></big> [http://www.citatum.hu/szerzo/Alexandre_Dumas Citatum - Alexandre Dumas idézetek] ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} {{commons}} [[kategória:Francia írók|Dumas, Id. Alexandre]] [[fa:الکساندر دوما]] 45hqkghqkp8t05g9pkj3o0zuj22p35n 0 4790 53167 49464 2022-08-02T20:42:40Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Alejandro Dumas hijo 03.jpg | Képméret = | Képaláírás = Ifj. Alexandre Dumas | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Ifj. Alexandre Dumas''' ([[Párizs]], 1824. július 27. – Marly-le-Roi, 1895. november 27.) francia író, drámaíró, novellista. ==Idézetek tőle== ===A kaméliás hölgy=== *Vajon erősebb, nemesebb-e az a lélek, amely a maga puhácska, védett kis otthonában, távol a kisértésektől, megőrzi ártatlanságát, mint az, aki magára hagyatottan, ezerszer megkisértve, meg tud tisztulni bűneitől?<br>Egy gyengéd tiszta lélek története ez a regény, egy kedves, szerencsétlen leányé, akiből nagy, önfeláldozó szerelmének tisztitó tüze kiégeti a tisztátalanság porszemnyi salakját is, egy elveszett leányé, ki végül a pletykás, kiváncsi, kéjvágyó tisztességesek fölébe magasodik. ==Források== *<big><font style="color:blue;background:#00BFFF;">m</font></big> [http://moly.hu/konyvek/ifj-alexandre-dumas-a-kamelias-holgy Moly] ==Külső hivatkozások== {{wikipédia}} {{commons}} {{DEFAULTSORT:Dumas Dumas ifj}} [[kategória:Francia írók]] 9f83xd0w5asbf3zx78p33fuob6t70f8 0 4874 53161 50841 2022-08-02T20:37:27Z Blua lago 12696 [[Sablon:Szerző|Szerzők kiegészítése sablonnal]] wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Nicolas Chamfort.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Chamfort''', igazi nevén '''Sébastien Roch Nicolas'''(1741–1794), francia író. Az alábbi néhány aforizmáját [[Szerb Antal]] fordította magyarra és ''A királyné nyaklánca'' című művének rövid részeként tette közzé. ==Aforizmák== *Franciaországban békében hagyják azokat, akik felgyújtják a házat, és üldözik azokat, akik meghúzzák a vészharangot. *Csak szabad népeknek van figyelemre méltó történelmük. Zsarnokság alá vetett népek történelme csak anekdotagyűjtemény. *Gondoljuk csak meg: harminc vagy negyven évszázad küzdelmének és felvilágosodásának az az eredménye, hogy a földön élő háromszázmillió embert vagy harminc zsarnoknak szolgáltatta ki. *Az udvaroncok olyan koldusok, akik meggazdagodtak a kolduláson. *A világ és a társadalom olyan könyvtárhoz hasonlít, ahol első pillantásra látszólag minden a legnagyobb rendben van, mert a könyveket nagyságuk és alakjuk szerint helyezték el; de lényegében minden a legnagyobb rendetlenségben van, mert a könyveket nem tudományágak, tartalom és szerzők szerint csoportosították. *A társadalom két nagy osztályból áll: azokból, akiknek több az ebédjük, mint az étvágyuk és azokból, akiknek több az étvágyuk, mint az ebédjük. *Élni olyan betegség, amelyen az álom tizenhat óránként segít valamit. De ez csak fájdalomcsillapító. Az orvosság a halál. *Bizalmatlan vagyok a bölcsességgel szemben. A Szentírás szerint az Úr félelme a bölcsesség kezdete. Én azt hiszem, inkább az emberfélelem az. *Vannak olyan századok, amikor a közvélemény a legrosszabb vélemény. *A fizikai csapások és az emberi természet kalamitása szükségessé tették a társadalmat. A társadalom pedig megtetézte a természet csapásait. A társadalom kellemetlenségei szükségessé tették a kormányt; és a kormány megtetézte a társadalom csapásait. Íme az emberi természet története. *Csak az első özönvíz eredménytelensége akadályozza meg Istent abban, hogy egy másodikat bocsásson le. *Bármilyen rosszat is gondol egy férfi egy nőről, nincs olyan nő, aki ne gondolna még rosszabbat. *Ismert ön már olyan nőt, aki, ha egy barátját egy másik nő körül látta forgolódni, feltételezte, hogy az a nő nem hallgatja meg azt a férfit? *Az ember nagyon szerencsétlen volna, ha a nők közelében a legkisebb mértékben is emlékeznék arra, amit kívülről tud. *Korunkban a botrány pikantériája felváltotta a titok pikantériáját. *Emlékszem, láttam egy embert, aki otthagyta az operai lányokat, mert úgy találta, hogy éppannyi a hamisság bennük, mint a tisztességes nőkben. *Az én hibám, hogy jobban szeretem azokat a nőket, akiket szeretek, azoknál, akiket nem szeretek? == Források == * Szerb Antal: ''A királyné nyaklánca'' Magvető Könyvkiadó, Budapest. (Évszám nélkül.) 279-281. oldal. ISBN 963 14 0231 2 [[Kategória:Francia írók]][[Kategória:Aforizmák]] 6tqx01yvnopx895vw9u7mxadboosu73 0 5614 53165 52743 2022-08-02T20:41:16Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Heiligenkreuz.Bernard of Clervaux.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Clairvaux-i Szent Bernát''', Saint-Bernard de Clairvaux, Sanctus Bernardus Claraevallensis (Fontaines, 1090– Clairvaux, 1153. augusztus 20.) francia egyházi író, hittudós. Az egyháztörténet egyik legfontosabb személyisége, a 12. század egyik szellemi vezéregyénisége, nagy hatású szónok, aki európai jelentőségű eseményekben játszott főszerepet. 1174-ben, III. Sándor pápa uralkodása alatt avatták szentté, 1830-ban az egyházdoktorok sorába iktatták. ==Életelve== [[File:Sancti Bernardi Opera.tif|thumb|Bernardi Opera, 1719|balra]] <poem> ''Tantum lucere vanum;'' ''tantum ardere parum;'' ''ardere et lucere perfectum.'' </poem> <poem> ''Csak égni kevés,'' ''csak világítani hiú dolog,'' ''égni és világítani, ez a tökéletesség!'' </poem> [[Kategória:Vallási vezetők]] [[Kategória:Francia írók]] pgrn70rd9cj7fdra7ydp6eeurq203v7 0 5699 53193 44697 2022-08-02T20:55:37Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Netsurf17 - Paul Verlaine.png | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Paul Verlaine''' (Metz, 1844. március 30. – Párizs, 1896. január 8.) francia szimbolista költő. ==Idézetek versesköteteiből== ===Szaturnuszi költemények=== <big>'''Nevermore'''</big><br> (részlet) <poem> Emlék, emlék, miért kisértsz? Elszállt a lomha, bús égen át rigónk az ősz elől bolyongva, s nyilazta monoton fényét a nap korongja sárgult erdő fölé, hol zúg a tél borongva. </poem> ::([[Szegzárdy-Csengery József]]) <big>'''Párizsi vázlat'''</big><br> (részlet) <poem> Az ég szürkült. Mint szomorú fagott, zokogott a szél. Messze egy diszkrét kandúr nyávogott, zengett tőle a fázó, furcsa éj. </poem> ::([[Szabó Lőrinc]]) <big>'''Naplemente'''</big><br> (részlet) <poem> Hűs esthajnali fényt a róna kap, immár hajlani kezd s borong a nap, búm halk hangjai hűs dalt zsonganak, mely ringva rí, míg borong a nap. </poem> ::([[Tóth Árpád]]) <big>'''Il bacio'''</big><br> (részlet) <poem> Csók! - mályvarózsa vagy kéjes szerelmi kertben! Fogak billentyűin gyors kísérőzene a dalokhoz, mikkel Ámor zengi tele az izzó szíveket ellankadt élvezetben! Te zengő, könnyű csók, te égi - isteni! Te páratlan gyönyör! Mondhatlan élvezet, te! Üdvözlégy! - mert aki ráhajlik serlegedre, borzongó kéjedet ki nem merítheti! </poem> ::([[Tellér Gyula]]) <big>'''Párizsi notturno'''</big><br> (részlet) <poem> - Szajna, mid van neked? Két rakpart mindened, két mocskos part, amit véges-végig belep a dohos, ócska könyv s az aljanép tömegben, mely követ dob beléd vagy horgászik vizedben. De ha leszáll az est, s hazatérnek sokan az őgyelgők közül, éhesen, álmosan, s ha vörös foltjait szétszórja a bukó nap, elhagyni zugolyát jó az ábrándozónak, s míg hídkorlátnak dől a Notre-Dame előtt, jó szellőztetni a szívet s a kába főt! A felhők, melyeket esti szél kerget éppen, rézsárgán futnak a néma kékben. A templomkapun egy király fejére száll s bíbor csókot lehel rá az alkonysugár. A fecske menekül jöttével a sötétnek, s röpdösni kezdenek a sötét denevérek. Minden zaj elcsitul. Hang alig jelzi, hol terül a város, a város, amely dalol, zsarnoknak hízeleg, ártatlant öl le kéjjel, s hogy a lopás, a csók s bűn hajnala az éjjel. </poem> ::([[Kálnoky László]]) ===Szerelmes mulatozás=== <big>'''Fehér hold'''</big><br> (részlet) <poem> Fehér a hold, remegve kél, az ág dalolt, szólt a levél, szavuk lesem... Ó, édesem. </poem> ::([[Kosztolányi Dezső]]) <big>'''Holdfény'''</big><br> (részlet) <poem> Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll: életművészet! Ámor győztes üdve! De nem hiszik, amit a száj dalol, s a holdfény beleragyog énekükbe, a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag, melyben álom száll a madárra halkan, s vadul felsírnak a szökőkutak, a nagy karcsú szökőkutak a parkban. </poem> ::([[Szabó Lőrinc]]) <big>'''Érzelmes párbeszéd'''</big><br> (részlet) <poem> A vén parkban didereg a magány, s két árnyék suhant át az éjszakán. Ajkuk puha, szemükben semmi élet, alig érteni, halkan mit beszélnek. A vén parkban didereg a magány, s múltat idéz két boldogtalan árny. </poem> ::([[Szabó Lőrinc]]) ===A jó dal=== <big>'''A reggel langyos és arany fényében úszva'''</big><br> (részlet) <poem> A reggel langyos és arany fényében úszva, harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza, s még őrzi az azúr az éj hűs illatát. Kószálni indulok most céltalan: tovább a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes, a pázsitos úton, melyet éger szegélyez. Szél leng. Nagynéha jő csak erre egy madár, csőrében csöpp bogyó vagy szőke szalmaszál, s a víztükör fölött árnyéka fut tovább még. Mély csönd. </poem> ::([[Szegzárdy-Csengery József]]) <big>'''Már szinte félek'''</big><br> (részlet) <poem> Inkább ne lássam meg soha, bármely sötét jövő ijesszen, s ezernyi bánat, mérhetetlen, csak egy remény legyen, hogy a véget nem érő üdvösségnek taván mondhassam szüntelen, s kétely se bírhasson velem, szeretem önt, szeretlek téged! </poem> ::([[Molnár Imre]]) ===Szövegtelen románcok=== <big>'''Lankadt kéj lelkesedése'''</big><br> (részlet) <poem> Óh, törékeny, friss zsibongás! Susog, csivog, csupa zsongás, ezer édes hangja gyúl: hajlongó fű sikolyának mondanád, s kavics zajának, mely a víz alatt gurul. </poem> ::([[Szabó Lőrinc]]) <big>'''A zongora, mit gyenge ujja'''</big><br> (részlet) <poem> A zongora, mit gyenge ujja csókdos, a rózsaszürke estben felragyog, és egy dal ébred, fájó és bolondos, a szárnya surran és beszél-gagyog, bolyong, zokog és sír és meg-megáll, hol csendesen az ő parfüme száll. </poem> ::([[Kosztolányi Dezső]]) ===Jóság=== <big>'''Álarcos jó lovag'''</big><br> (részlet) <poem> Álarcos jó lovag, a Balsors, jött a csendben s megmártotta sötét dárdáját vén szívemben. Vén szívem vére rőt sugárban felszökött, s mint pára szállt el a napos mező fölött. Sikoltottam, s homály borult szememre nyomban, és meghalt vén szívem borzongó fájdalomban. </poem> ::([[Szabó Lőrinc]]) <big>'''Csak menj tovább '''</big><br> (részlet) <poem> Csak menj tovább és ne emészd magad! Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj s vidd az egyetlen kincset, ami drága, s puszta fegyvered a hadakozásra: a lelki szegénységet s Istened. És főként föl ne add szíved reményét. Mit számít egy kis szenvedés s sötétség? Utad jó, s végén a halál fogad. Igen, főként a reményt föl ne add, hogy holtod öröm-ágyat vet neked. Tedd jóvá magad, ahogy csak tudod. Az élet rút, de mégis a húgod. Menj fölfelé, egyszerűn, sőt dalolj hát, s távol legyen tőled az az okosság, mely sunyin megkísérti hitedet. </poem> ::([[Rónay György]]) ===Hajdan és nemrég=== <big>''Allegória'''</big><br> (részlet) <poem> Ma reggel nem dalolt az eltikkadt madár. Nincs felhő, semmi szél, s csak feszül tiszta-kéken a könyörtelenül sima azúr az égen, ahol már forr a csönd, s minden dermedten áll. A fojtó kábulat minden tücsköt elaltat; megbújnak habjai a szomjazó pataknak, s medre, rossz, köves ágy, kiszáradt és sivár. </poem> ::([[Szabó Lőrinc]]) <big>'''A legyőzöttek'''</big><br> (részletek) <poem> I. . Vaktában, vaksötét úton bandukolunk, mint gyilkos-banda, mint megannyi meggyalázott; nincs asszonyunk, szülőnk, házunk, jövőnk, fiunk; utunkra erdeink lángja vet rőt világot! II. . Mily csoda! Remegés kél a szívünkben, át- tör mellvértünkön is tündöklő sugarakkal; különbül halni meg, ezért emészt a vágy, a jó, a régi faj haragja s gőgje sarkal. Fel! Talpra hát! Gyerünk! Menjünk előre! Fel! Nem kell fegyverszünet, elég volt már a szégyen! Fel harcra, harcra fel! Hiszen forrón tüzel s boldogan gőzölög a vérünk szablyaélen! III. . Meggondolatlanul baklövést baklövésre halmoztak a hülyék, s megbánják még nagyon; csúfságunkul vetik a kegyelmet elénkbe. Nos jó! A kegyelem bosszúnkra alkalom. Láncra vertek! De már rejtelmes ráspolyoknak enged a lánc, lehull, s a lefegyverezett őrökre verjük azt; a győztesek toroznak, s közben a szökevény egérutat vehet. IV. . S a sok-sok éve oly terméketlen, szikes táj kifolyt véreteket örömmel issza be, melynek zamatos fanyar párája felszáll, és vörösleni kezd a felhők pereme. S ha farkas, eb, madár csontotokról lemarja a húst és gyomrotok mélyén vájkálni kezd, kacagunk; örömünk nincs aki megzavarja, mert a halott halott, s tőlünk tudjátok ezt. </poem> ::([[Kálnoky László]]) ===Szeretet=== <big>'''Reggeli imádság'''</big><br> (részletek) <poem> Ó, hallgass meg , Uram, s imámat Te sugalld csak, ki Jóság Telje s a Bölcsesség maga vagy, végső órám miatt mindegyre nyugtalan vagy és szereted örök időktől fiadat. . Hallgasd meg, s végtelen nagy hálából Te formáld, Te alkosd tiszta, mély alázatból imám, mint költő mond el egy szívének kedves ódát, s anya csókolja a gyermekét homlokán. . A jó halál, melyért haláloddal Te haltál, öröklétedre föltámasztja poromat. Szánd gyarlóságomat, állj mellém majd a harcnál, s álld meg sok ingatag próbálkozásomat! Irgalmazz, Irgalom! hogy betölthessem áldott szíved művét, segíts, megmentve lelkemet, mit a Kálvária iszonyata kiváltott. Ne feledd el, Atyám, hogy mit ér gyermeked. </poem> ::([[Rónay György]]) <big>'''Tájképek'''</big><br> (részlet) <poem> Apám szülőhelyét sok erdő koronázza. Olykor farkas szeme villan meg a homályba, zöld tölgy tövén virul fekete áfonya, kis tótükör fölött fekete kupola; északról fúj a szél, csupa balzsam a szája, habot apróz a víz kristályos tisztasága. A pala falvakat, a sok kéklő tetőt szántóföld öleli, rétek meg legelők, disznó, juh, kecske szebb, mint bárhol, bármi tájon, ígérgeti a húst a dús pecsenyetálon, s mert ép a Becsület, boldog is itt a nép. </poem> ::([[Szabó Magda]]) ===Párhuzamosan=== <big>'''Börtönudvaron'''</big><br> (részlet) <poem> Az udvart szarkaláb lepi, akár a rab arcát, aki a nagy falak mentén botorkál roskadó lábszárakon, s kört körre ró fénytől vakon. Mennek! kopogó bocskoruk kövön tapos, pipás soruk alázatos. Csitt! vagy sötétzárkába mégy, sóhaj se száll, s gyilkos tüzét ontja a nyár. Ez a porond elrémítő; mégis nyugodt, s akármi jő, edzett vagyok: mért becéznél, Társadalom, ha kőkemény rended vakon megszegtem én? </poem> ::([[Kálnoky László]]) <big>'''Szeszély'''</big><br> (részlet) <poem> Ó, költő, ál-szerény, ál-gadag, de igaz ember, kin a szegény s a dús külső sem igaz, (Hogy várod hát, hogy szívedben bízzanak?) játszod a víg bolond s a nagyúr szerepét: ha reményteli zöld, ha bűnbánó setét, ruhádnak kihívó része mindig akad. </poem> ::([[Hárs Ernő]]) ===Ajánlások=== <big>'''Születésnap'''</big><br> (részlet) <poem> Virágbeszédnek többé nem hiszek, s nem énekel nekem a Kék Madár. Kifárasztották szemem a színek, s nem hallgatok meddő hívásra már. Egyszóval, a bús ötven évhez értem. érett korom, gazdag gyümölcsöd ára habozó szemem és tétova léptem, s holt lombokból áll tavaszod nyílása! De pár külföldről érkezett barát - honában nem próféta senki sem - ha nem biztatott is, de legalább vigaszt nyújtott e gyűlölt ünnepen. </poem> ::([[Hárs Ernő]]) <big>'''Egy emlékkönyvbe'''</big><br> (részlet) <poem> Nem jártam sohasem Bretagne földjén, de lám ma arról álmodom naponta s éjjelente, szép gyermekéveim álmodva vissza tán, s így mintha végül is vigaszom írja lenne, nem-látott tornyait látom egymásután. Ó a Bretagne4 A sok torony harangja lengne, míg sűrű ködben ott bolyongok, kósza árny, s megfáradt, vén fiút el-elringatna: tente... </poem> ::([[Szegzárdy-Csengery József]]) <big>'''Szegény ember, könnyebb a te mezed'''</big><br> (részlet) <poem> Szegény ember, könnyebb a te mezed a ködlepelnél, igaz, hogy a szíved se nehezebb egy tollpehelynél, szabad szíved, mely Istentől remél csupán kegyelmet, s minden adósságot, hol ember él immár elenged. Örömből, kényelemből ma neked csekély a részed. Kárpótlásul lelkiismereted úgy látszik, ép lett. </poem> ::([[Kálnoky László]]) ===Dalok őhozzá=== [[Kép:Tombe Verlaine 1.jpg|jobbra|250px|bélyegkép|Paul Verlaine síremléke.]] <big>'''Új évszak jő'''</big><br> (részletek) <poem> Új évszak jő, az őszi, s belőlünk messzeűzi a nyár szokásait, az ősz borzongatása immár az édes ágyba, egymáshoz kucorít. ... Egymásban, kéjt ez ad csak, tűznél legyünk vadabbak, hiszen már jön a tél. Éljünk lélekben.testben parázsnál vészesebben, vadabbul, mint a vér. </poem> ::([[Molnár Imre]]) <big>'''De ha keblét s a vállát'''</big><br> (részlet) <poem> De ha keblét s a vállát, melynek nem lelni párját, csodálva tisztelem, kell a dicső medencét magasztaló, igen szép ódát is költenem. Tomporát kell dicsérnem, a fénytelen-fehéren széleset, izmosat, s rátérnem lágy hasára, mely szép ívben bezárja ama falánk lyukat, </poem> ::([[Kálnoky László]]) ==Felhasznált forrás== *Paul Verlaine versei. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó Budapest. 1979. *Kosztolányi Dezső: Idegen költők. Összegyűjtött műfordítások. Szépirodalmi Könyvkiadó Budapest. 1966 ==Külső hivatkozások== *http://mek.niif.hu/00400/00477/00477.htm {{wikipédia}} {{commons}} {{DEFAULTSORT:Verlaine Paul}} [[Kategória:Francia költők]] 4iv7ebcaqyzhe044mkepqjqg2yesvs3 0 5865 53188 44490 2022-08-02T20:52:59Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Edmond Rostand en habit vert 01.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Edmond Eugène Alexis Rostand''' (Marseille, 1868. április 1. – Párizs, 1918. december 2.), francia költő, drámaíró, az újromantika képviselője. == Cyrano de Bergerac == ''(Fordította: Ábrányi Emil)'' ===Első felvonás, negyedik jelenet=== <poem> '''A VICOMTE''' (…) Mondok én neki Olyat, de mindjárt, hogy a vére fagy!... ''(Cyranóhoz lép és hetykén megáll előtte)'' Önnek az orra... hm... az orra... nagy. '''CYRANO''' ''(komolyan)'' Igen nagy. '''A VICOMTE''' ''(nevetve)'' Ha! '''CYRANO''' ''(rendíthetetlen nyugalommal)'' Ez az egész? '''A VICOMTE''' De... '''CYRANO''' Lássa, Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag, Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak: Kihívón: "Én nem járnék ám vele! Sebészt hivatnék, hogy metélje le!" Barátilag: "Hisz findzsájába ér! Igyék vederből, abba belefér!" Leírón: "Csúcs, mely veri az eget! Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!" Kíváncsian: "Mit rejt e hosszú tok? Tollszár van benne, vagy gyaníthatok Papírvágó kést, ollót is talán?" Kecsteljesen: "Ön nagy barátja, lám, A madaraknak! Póznát tart nekik, Hol magukat jól kipihenhetik!" Kötődve: "Kérem, ha pipázik ön, S a füst orrán át gomolyogva jön, Kéménytüzet szomszédja nem jelez?" Intőn: "Vigyázzon túlsúlyára! Ez Lehúzza önt s fejjel bukik előre!" Gyöngéden: "Lássa, megfakul a bőre Színét a napfény durván szívja ki Egy kis napernyőt venne tán neki!" Pedánsul: "Hallott az Arisztofánesz Nagy állatjáról uraságod? Tán ez: A Hippokampelefantokamelosz, Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz Hangzású lényen volt ily hosszu csont!" Gavallér módon: "A manóba, mondd, Ez a fogas jött most divatba? Ej, Kalap számára pompás kicsi hely!" Föllengzően: "Hatalmas, büszke orr, Egy teljes náthát csak a bősz, komor Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!" Tragikusan: "Vörös tenger, ha vérzik!" Bámulva: "Ó, eszembe jut, ha nézlek: Micsoda cégér egy illatszerésznek!" Lírailag: "Kagyló ez, s ön Triton?" Naivul: "Mondja, mert én nem tudom, Mikortájt nézik ezt a műemléket?" Mély tisztelettel: "Gratulálunk néked Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!" Parasztosan: "Hékás, a számat tátom! Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga: Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!" Hadászilag: "Szuronyszegezve áll! Lovas-roham ilyet készen talál!" Üzletszerűn: "Tán lutrit rendez? Én Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!" Végül, torzítva Pyramus kriáját: "Ez dúlta szét az arc harmóniáját, E szörnyeteg!... Pirul az áruló!" Így ömlött volna szájából a szó, Ha volna önben szellem és tudás. De szellemet, boldogtalan dudás, Ön sose látott s tán azt tudja csak, Hogy hülye fráter is lehet lovag! De hogyha önben annyi lelemény Lett volna mégis, hogy kivágja szépen Mindazt, amit most összehordtam én E díszes, úri hallgatók körében: A kezdő mondat első negyedét Éles kardommal vágtam volna szét! Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el! </poem> === Második felvonás, hetedik jelenet === <poem> '''CARBON''' Guiche gróf uram kiváncsi rájuk, látom. Mutasd be őket, Bergerac barátom! ''(két lépést tesz a gróf felé és a kadétokra mutat)'' Ezek a gascogne-i legények, S Castel Jaloux a kapitány. Hazug és hős bennük a lényeg, Ezek a gascogne-i legények! Nemesek mind, szörnyű szegények, De a lelkük büszke, vidám! Ezek a gascogne-i legények, S Castel Jaloux a kapitány! Gém-lábu sasok, csodalények Amilyen nem volt soha tán... Szól róluk a hír, meg az ének! Gém-lábu sasok, csodalegények... Lyuka van mindjök süvegének, De golyó szakította csatán! Gém-lábu sasok, csodalények, Amilyen nem volt soha tán! Mint bősz, dobogó hadi mének, Úgy járnak a harc piacán, S neki vágnak a kard-tömegének, Mint bősz, dobogó hadi mének! A kalandos nép remekének Született ez a víg karaván! Mint bősz, dobogó hadi mének, Úgy járnak a harc piacán! Ime a gascogne-i legények! Hej, csókhoz is értenek ám! Aggódnak a férjek, a vének: Ime a gascogne-i legények! De kakuk szól a cinegének: Uccu a menyecske!... Biz úgy a!... No lám! Ime a gascogne-i legények Hej, csókhoz is értenek ám! </poem> == A sasfiók == Romantikus dráma öt felvonásban, versekben<ref>A ''sasfiók'' – Napóleon fia, akit Schönbrunnban mint reichstadti herceget tartanak fogva.</ref> ''(Fordította: Ábrányi Emil)'' === Második felvonás, második jelenet === <poem> '''A FŐHERCEGNŐ''' ''(Dietrichsteinhoz)'' Nem teljesen szabad nálunk a herceg? '''DIETRICHSTEIN''' Ó A herceg nem fogoly, de... '''A HERCEG''' Mily elragadó, Mily bájos ez a ''de!'' Mennyit fejez ki!... Nem, Én nem vagyok fogoly, ''de... '' Édes istenem! Nem börtön, ''de... '' ez a hivatalos Kifejezés!... Ez a formula!... Nos, Szabad vagyok, a lelkem is örűl, ''De...'' Mindenütt kémek vesznek körűl. Fogoly? Ugyan! Mily kába gondolat! ''De...'' hogyha lábam pár lépést halad A park felé: minden levél alatt Egy szem virúl ki rögtön! Fogságról ki beszél? Szabad vagyok, szabad, mint a tavaszi szél, ''De...'' hogyha valaki szólni kiván velem, Fülesgombák teremnek hirtelen Az ajtó fáján!... Ó szabad vagyok, ''De...'' valahányszor lovagoltatok: A láthatatlan, buzgó lovagok Egész raját érzem magam mögött! Rabságban lelkem sohasem nyögött, Szabad vagyok, ''de...'' minden levelem Először más olvassa!... Fogoly vagyok-e? Nem Én vagyok a függetlenség maga, ''De...'' egy lakáj áll minden éjszaka Ajtóm elé... ''(Egy szürkülő, egészséges, nagy legényre mutat, aki a tálcáért jön és átmegy a színpadon, hogy magával vigye.) '' Tessék megnézni! Az!... Szabadságod üres szó? Nem igaz! Fogoly vagy? Nem! Mi vagy hát? No majd megmondom, ó te Bohó reichstadti herceg: te vagy a ''nem-fogoly-de.'' </poem> === Negyedik felvonás, nyolcadik jelenet === [Metternich a fogoly herceg szobájába indul, de meglátja az asztalon a herceg Napóleon-kalapját.] <poem> '''METTERNICH''' ''(forgatja kezében a kalapot).'' Íme! A híres kis kalap Milyen rút!... S mért kicsiny? Van rá komoly alap! Hogy kicsinek mondhassák? ''(Vállat vonva és mindig gyűlölködőbb hangon.)'' Egy pillantást vetek Csupán rá s látom, hogy nagy! Igen nagy! Rengeteg! Kis ember tesz ilyet föl, hogy megnőjjön vele! - Mert az egész legendát, szent nimbusszal tele, Egy kalapos csinálta! Hozzuk tisztába már: A híres, a valódi Napóleon... ''(Fordít egyet a kalapon és a világosság felé tartja, hogy olvassa benne a kalapos nevét.) '' Poupár! ''(Egyszerre fölhágy a gúnyos, perszifláló hanggal.) '' De gyűlölségem él még, s ha nézlek, fölriad! Először is gyűlöllek az alakod miatt Harcterek denevére! Egymásba róva két Éj-színű hollószárnyból! Gyűlöllek, mert te voltál, Aki a dombtetőkön vészt-jóslón fölvonultál; Feljöttél, ádáz félkör, bukásaink egére, Mint egy fekete napnak kerekded töredéke! Gyűlöllek! Gyűlölettel néz a szemem le rád, Mert ördögök bástyája mogorva karimád! Szemfényvesztő kalap! Ha durván, hirtelen Rátette trónra, népre, ármádiára: nem Maradt alatta semmi!... Igen, gyűlöllek téged, Mert bosszantott a gőgöd, a nagy egyszerűséged, Mely csak hivalkodás volt!... Mert ujjongtál, nevettél, Hogy fényes koronák közt te csak hód-szőr lehettél Mert egy dacos, dühös kéz, mely az egész világot Végig-vesszőzte: téged időnkint földhöz vágott Mert tíz évig te voltál szörnyű lidérc-nyomásom! Mert csúszó-mászó bókkal meg kelletett aláznom Derekamat előtted!... És mert mikor Neki Tetszeni vágyván, elmém buzgón kereste ki A leghizelgőbb jelzőt: azzal a móddal adtál Rugást, ahogy' időnkint a fej búbján maradtál! ''(Mindenre visszaemlékszik és még izzóbb gyűlölettel folytatja.)'' Mikor tiéd volt minden, - dicsőség, hatalom. Új voltál s diadalmas: gyűlölt egész valóm! És gyűlöllek ma is, legyőzött, ócska lom! Gyűlöllek, mert kihatsz a tegnapról a mára, S fenséges árnyékot vetsz a történet falára! Gyűlöllek, mert kokárdád gőggel mereszti rám Nagy, jacobinus, véres, kerek szemét!.... Silány, Zűrzavaros morgásod, mely kagylódból kiárad Nagy, fekete csiga: nekem kín és utálat, Mert remegő fülembe, amint kagylódra hajlik, Egy haladó, nagy nemzet tenger-zúgása hallik, Gyűlöllek, igenis, szívből gyűlöllek téged, Mert korlátlanná tetted a francia-büszkeséget, Te kétszarvú kalap, bennünket öklelő! - ''(A kalapot az asztalra dobta és most föléje hajol.)'' S gyűlöllek - a gyűlölség újulva ront elő: - Mert volt Béranger-d, Raffet-d! Mert chanson emleget S tömérdek rajz magasztal!... Mert a kopár sziget Sugárzik rád örökké!... Nincs maradásom tőled, Amíg minden legendát ki nem mosok belőled Te dísztelen háromszög s azzá válsz, ami voltál, Még mielőtt magadnak hiú dicskört raboltál: Zsandár-kalap!... Mező-csősz kalapja! Semmi más! </poem> == Megjegyzés == <references/> == Források == {{Wikipédia}} {{wikisourceszerző}} *[http://mek.oszk.hu/00400/00478/00478.htm ''Cyrano de Bergerac'' - Magyar Elektronikus Könyvtár] *[http://mek.oszk.hu/10800/10806/10806.htm ''A sasfiók'' - Magyar Elektronikus Könyvtár] {{DEFAULTSORT:Rostand Edmond}} [[Kategória:Francia írók]] 5k1r3fnl06clcmvi9rp10ke0t30co59 0 6040 53194 48422 2022-08-02T20:56:09Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Vigny Maurin.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Alfred de Vigny''', teljes nevén ''Alfred Victor Comte de Vigny'' (1797. – 1863.) francia író, drámaíró és költő. ==Idézetek verseiből== '''<big> Az Adam Salomon által készített fénykép alá</big>''' <poem> Az éles fénysugár vési a homlokunkra süketen hajszoló munkánk árnyékait. - A Vezúv-mélyén egy fojtott kráter hevít fekete szivet, és füstjét a szirtre ontja. A mi tüzünk fölött is gomolyog a füst: homlokunk fekete, s homályos a szemünk. (Bajcsi Cecília) </poem> '''<big> A pásztorkalyiba</big>'''<br> (részletek) <poem> Vár rád a Természet. Mély csendje ünnepi, lábadnál vadvirág, éjszínű fellege, ha búcsut mond a nap, sőhaja lengeti, mint füstölőket, a liliomkelyheket. Órjás pilléreik az erdőt eltakarják, elrejtőzik a rét, a fűz kinyujtja karját, s tartja oltárait a szűz habok felett. ... Ó, költészet, te kincs! Eszméink gyöngyszeme!. A szív vad árja, mely mint tenger, égre csap, hiába zúg: marad lényednek lényege: a hét szín lepleden s a sok-sok árnyalat. Ám retteg a profán, s átokra nyíl szája, bántja szemét tüzed misztikus ragyogása, egy férfi homlokán ha látja lángodat. ... Zord Természet, csak élj! Újulj meg szűntelen, alant és fent, ahogy törvényed hírdeti, te istennő vagy, élj s dölyfösködj! Földeden az ember csak utas, nem, mi megilleti, királyod. Mit nekem pompád és birodalmad? Én nem vagyok rabod, nem zengem hatalmad, szívem a szenvedők fenségét szereti. ([[Szabó Magda]]) </poem> '''<big>A fuvola</big>'''<br> (részlet) <poem> Egy nap láttam, leült egy öles fa tövébe zsákot és kalapot a márványpadra téve egy szegény; kis darab fekete kenyeret majszolt, s álmaiba beléfeledkezett. A sok hosszú fasort szeme kutatva járta, jön-e ki figyel bánata dallamára; búslakodott a gyér járókelők nyomán, kik rótták szanaszét útjaik szaporán: velük nyelt el veszett ailamizsnát a távol, melyér fekhelyet ád holmi sötét sikátor, s juzthat hitvány szobán rosszízű estebéd. (Kiss Zsuzsa) </poem> '''<big>A farkas halála</big>'''<br> (részlet) <poem> Hitvány, milyen puhány - így küzdöttem még eszemmel -, mily szégyelni való nagy nevével is az ember! Itthagyni életet, mindent mi fájhatott, ti tudtok már csupán, fenséges állatok! ([[Illyés Gyula]]) </poem> '''<big>Az olajfák hegyén</big>'''<br> (részlet) <poem> Ha az Emberfia a megszentelt Ligetben azt mondta igazán, mit a Könyv ránkhagyott; ha jajunkra az Ég süket és rezzenetlen, s művét úgy dobja el, miként korcs magzatot, úgy csupán megvetést érdemel ez a semmi, s az Istenség örök csendjére megfelelni méltón a bölcs fagyos elnémulása fog. (Bárdos László) </poem> ==Idézetek aforizmáiból== *A világ története nem egyéb, csak a hatalom harca a közvélemény ellen. Amikor a hatalom követi a közvéleményt, erős; amikor szembeszáll vele, elbukik. *Az állam a felfegyverzett törvény. *A valóban szabad polgár az az ember, akinek sem léte, sem jövedelme nem függ a kormánytól. *A köztudat mindennek bírája. Az összegyűlt népben hatalom rejlik. A tudatlan közönség felér a lángésszel. Vajon miért? Mert a lángész megsejti a köztudat titkát. *Az a kormány a legkevésbé rossz, amely a legkevesebbet mutatkozik, a legkevésbé érezhető és a legkevesebb pénzünkbe kerül. *A nép embere vagy beletörődik sorsába, vagy fellázad ellene: nincs más választása. *Az ész minden vakbuzgóság szemében szálka. *Jó és üdvös dolog semmiben sem reménykedni. A remény a legnagyobb esztelenségünk. Ha jól megértjük ezt, minden kedvező esemény kellemes meglepetés. *Minden bűn és vétek gyengeségből ered. *A nyugodt kétségbeesés, amely nem háborog a dühtől, és nem átkozza az eget, maga a bölcsesség. *A gyáva állatok csordában járnak. Az oroszlán egyedül jár a sivatagban. ==Források== *A francia romantika költői. Lyra Mundi sorozat. Európa Könyvkiadó Budapest. 1989. *Gábor György: Gondolatok könyve. Magvető kiadó, Budapest 1962. ==Külső hivatkozások== {{commons}} [[Kategória:Francia költők|Vigny]] 5w4d3er8ui40kea07eobmft517pjk91 0 6786 53179 44935 2022-08-02T20:47:51Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = | Kép = Joseph Joubert.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Joseph Joubert''' (1754. május 7. – 1824. május 4.), francia moralista és esszéista, aforizma-szerző. A Pensées című egyetlen műve csak a halála után jelent meg. ==Idézetek== *A homályos szó némelykor jobb a szabatos kifejezésnél. *Amikor kész a mondatod, gondosan csiszold le sarkait és sajátos öntőformád többi nyomát. Le kell kerekítened, hogy könnyebben férkőzhessen be mások elméjébe és emlékezetébe. *A szép műveket a tehetség kezdi meg, de csakis a munka fejezi be. *Egy kellemes benyomás, ha rövid: gyönyör, ha hosszú: kéj, ha állandó: elégedettség. *Az illúzió szerves része a valóságnak, oly szorosan hozzátartozik, mint az okozat az okhoz. *Az igazsághoz a költészeten át érkeztem, a költészethez az igazságon át. *Mindig elveszítjük azoknak a barátságát, akik elvesztették megbecsülésünket. *Azok, akik soha nem vonják vissza véleményüket, jobban szeretik önmagukat, mint az igazságot. *Ha nem tudod, melyik az igazabb két nézet közül, válaszd a becsületesebbet. *A gyermekeknek nagyobb szükségük van példaképre, mint bírálatra. *Feleségnek csak azt a nőt válaszd, akit, ha férfi volna, barátnak választanál. ==Külső hivatkozások== {{Wikipédia}} *[http://www.1911encyclopedia.org/Joseph_Joubert 1911 ''Encyclopædia Britannica'' article] *[http://www.newadvent.org/cathen/08526a.htm ''Catholic Encyclopedia'' article] * [http://www.doyletics.com/art/notebook.htm Review of translations by Paul Auster] *[http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k704177.r=Joseph+Joubert.langFR Recueil des pensées de M. Joubert (1838)] Bibliothèque nationale de France *[http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k6121085d.r=joubert.langFR Pensées, essais, maximes et correspondance de J. Joubert (2nd Ed., 1850), V1] Bibliothèque nationale de France *[http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/bpt6k61386514.r=joubert.langFR Pensées, essais, maximes et correspondance de J. Joubert (2nd Ed., 1850), V2] Bibliothèque nationale de France [[Kategória:Francia írók]] nzmg4w5xinuk6d0d278y6woau85x1oo 0 6849 53182 45228 2022-08-02T20:49:19Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki '''Gabriel Marcel''' (Párizs, 1889. december 7. – Párizs, 1973. október 8.) francia filozófus, drámaíró és zeneszerző. A keresztény egzisztencializmus megalapítója. ==Idézetek tőle== *Nem szerethetek anélkül, hogy ne kívánnám annak halhatatlanságát, akit szeretek. {{Wikipédia}} {{csonk}} [[Kategória:Francia írók|M]] 09gousffms9kkox7ngegjrd7iqqhqlv 2 8205 53195 53129 2022-08-02T20:56:35Z Blua lago 12696 /* Elkészült lapok (Új) (Hiányzók) */ wikitext text/x-wiki {{#babel:hu-N|en-5|fr-2}} [[File:08a.Before.LGBTQ.Rally.WDC.8October2019 (48869366182).jpg|247px|right]] :[[Fájl:Hi5.svg|alt=Pacsi|35px]] '''''Ez a szerkesztő''' jóindulatot feltételez és nyitott. Írj neki bátran a [[Szerkesztővita:Blua lago|vitalapján]]!'' === Elkészült lapok <small>([https://pastebin.com/YtrPe8iB Új]) ([[Szerkesztő:Blua lago/Fontos|Hiányzók]])</small>=== *[[Adam Smith]] *[[Herman Melville]] *[[Gottfried Wilhelm Leibniz]] *[[Candide]] *[[Jane Austen]] *[[Geoffrey Chaucer]] *[[James Joyce]] *[[Joe Lo Truglio]] *[[Homérosz]] *[[Abu Nuvász]] *[[Hans Christian Andersen]] *[[Nagíb Mahfúz]] *[[Kálidásza]] === [[w:Meskó Zoltán (sportoló)|Meskó Zoltán]] gondolatai az idézetekről === [https://twitter.com/ZoltanMesko/status/341735774326239233 '''"I hate it when people quote themselves" - Zoltan Mesko''' / Tweeted by Zoltan Mesko, 3:58 AM · Jun 4, 2013. ] ayd58al3rvfrz9lehpwuojl7gu0ezxm 0 8267 53140 2022-08-02T18:48:14Z Blua lago 12696 Új oldal, tartalma: „{{Szerző | Név = {{subst:PAGENAME}} | Kép = | Képméret = | Képaláírás = {{subst:PAGENAME}} | Wikiforrás = | Wikipédia = {{subst:PAGENAME}} | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartjá…” wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = | Képméret = | Képaláírás = Kálidásza | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. 5m6wnrtfx7pq7wgi46vo7exjbsuaxun 53141 53140 2022-08-02T18:50:31Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. bwsnuvdcoraquz999z8u75tqpoo855v 53142 53141 2022-08-02T19:00:05Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == Felhő-követ == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek> Szanszkrit líra, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988 </ref> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} 4geu3bba3ot63u8dki99k1865j83n0c 53143 53142 2022-08-02T19:01:12Z Blua lago 12696 /* További információk */ wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == Felhő-követ == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek> Szanszkrit líra, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988 </ref> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} on0a1xjbg9phngsz9z7vhrpbhzpgdrs 53144 53143 2022-08-02T19:02:46Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek> Szanszkrit líra, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988 </ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon, a nőket égő szerelem vadítja, szökell a szellő, tele illat-árral, napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} nfglb8nrns80recsybahc2dnqpvrsjv 53145 53144 2022-08-02T19:05:05Z Blua lago 12696 /* Ez a tavasz (részlet) */ wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek> Szanszkrit líra, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988 </ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon,<br> a nőket égő szerelem vadítja,<br> szökell a szellő, tele illat-árral,<br> napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} cbymrjtiakw2gum4ddfo7apj2g6idrg 53146 53145 2022-08-02T19:12:08Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[w:Tellér Gyula|Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek>[https://www.worldcat.org/title/szanszkrit-lira/oclc/908776918 Szanszkrit líra]. [[w:Vekerdi József|Vekerdi József]]–[[w:Lakatos István (író)|Lakatos István]]. 1988. [[w:Speciális:Könyvforrások/9630745186|ISBN 963-07-4518-6]] ''[https://terebess.hu/keletkultinfo/kalidasza.html Terebess Ázsia E-Tár]''.</ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon,<br> a nőket égő szerelem vadítja,<br> szökell a szellő, tele illat-árral,<br> napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} nem58j4dbznev3zpmrnb6icbf77te9h 53148 53146 2022-08-02T19:16:30Z Blua lago 12696 /* Idézetek róla */ wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[w:Tellér Gyula|Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek>[https://www.worldcat.org/title/szanszkrit-lira/oclc/908776918 Szanszkrit líra]. [[w:Vekerdi József|Vekerdi József]]–[[w:Lakatos István (író)|Lakatos István]]. 1988. [[w:Speciális:Könyvforrások/9630745186|ISBN 963-07-4518-6]] ''[https://terebess.hu/keletkultinfo/kalidasza.html Terebess Ázsia E-Tár]''.</ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon,<br> a nőket égő szerelem vadítja,<br> szökell a szellő, tele illat-árral,<br> napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) *Kálidásza, a halhatatlan költő és drámaíró páratlan zseni, akinek művei világhírnévre tettek szert. Műveinek páratlan adottságait mind az ősi indiai kritikusok, mind a tudomány modern képviselői bőségesen dicsérték. ::[[Ram Gopal]]: ''Kālidāsa: His Art and Culture'' (1984) == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} 5zt35n6p2lhnovahsufd9c2eziepneo 53149 53148 2022-08-02T19:31:06Z Blua lago 12696 /* Idézetek róla */ +ref wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} {{építés alatt}} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[w:Tellér Gyula|Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek>[https://www.worldcat.org/title/szanszkrit-lira/oclc/908776918 Szanszkrit líra]. [[w:Vekerdi József|Vekerdi József]]–[[w:Lakatos István (író)|Lakatos István]]. 1988. [[w:Speciális:Könyvforrások/9630745186|ISBN 963-07-4518-6]] ''[https://terebess.hu/keletkultinfo/kalidasza.html Terebess Ázsia E-Tár]''.</ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon,<br> a nőket égő szerelem vadítja,<br> szökell a szellő, tele illat-árral,<br> napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) *Kálidásza, a halhatatlan költő és drámaíró páratlan zseni, akinek művei világhírnévre tettek szert. Műveinek páratlan adottságait mind az ősi indiai kritikusok, mind a tudomány modern képviselői bőségesen dicsérték. ::[[Ram Gopal]]: ''Kālidāsa: His Art and Culture'' (1984) <ref>Ram Gopal:Kalidasa: His art and culture (Hardcover, ASIN:B0000CQD26), Concept Publishing Co., 1984 január</ref> == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} q04jukj83sqlpkzsh1fpeeh2oiela1b 53150 53149 2022-08-02T19:31:55Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Kálidászát tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[w:Tellér Gyula|Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek>[https://www.worldcat.org/title/szanszkrit-lira/oclc/908776918 Szanszkrit líra]. [[w:Vekerdi József|Vekerdi József]]–[[w:Lakatos István (író)|Lakatos István]]. 1988. [[w:Speciális:Könyvforrások/9630745186|ISBN 963-07-4518-6]] ''[https://terebess.hu/keletkultinfo/kalidasza.html Terebess Ázsia E-Tár]''.</ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon,<br> a nőket égő szerelem vadítja,<br> szökell a szellő, tele illat-árral,<br> napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) *Kálidásza, a halhatatlan költő és drámaíró páratlan zseni, akinek művei világhírnévre tettek szert. Műveinek páratlan adottságait mind az ősi indiai kritikusok, mind a tudomány modern képviselői bőségesen dicsérték. ::[[Ram Gopal]]: ''Kālidāsa: His Art and Culture'' (1984) <ref>Ram Gopal: ''[https://books.google.hu/books?id=HQAfwgEACAAJ Kalidasa: His art and culture]'' (Hardcover, ASIN:B0000CQD26), Concept Publishing Co., 1984 január</ref> == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} swfcyvxwo4trqqju3zo5lvyoq9uanr7 53151 53150 2022-08-02T19:35:49Z Blua lago 12696 wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Őt tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[w:Tellér Gyula|Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek>[https://www.worldcat.org/title/szanszkrit-lira/oclc/908776918 Szanszkrit líra]. [[w:Vekerdi József|Vekerdi József]]–[[w:Lakatos István (író)|Lakatos István]]. 1988. [[w:Speciális:Könyvforrások/9630745186|ISBN 963-07-4518-6]] ''[https://terebess.hu/keletkultinfo/kalidasza.html Terebess Ázsia E-Tár]''.</ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon,<br> a nőket égő szerelem vadítja,<br> szökell a szellő, tele illat-árral,<br> napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) *Kálidásza, a halhatatlan költő és drámaíró páratlan zseni, akinek művei világhírnévre tettek szert. Műveinek páratlan adottságait mind az ősi indiai kritikusok, mind a tudomány modern képviselői bőségesen dicsérték. ::[[Ram Gopal]]: ''Kālidāsa: His Art and Culture'' (1984) <ref>Ram Gopal: ''[https://books.google.hu/books?id=HQAfwgEACAAJ Kalidasa: His art and culture]'' (Hardcover, ASIN:B0000CQD26), Concept Publishing Co., 1984 január</ref> == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} rbaqse65d2zendwl8x6gaadz560b1yz 53196 53151 2022-08-02T20:57:00Z Blua lago 12696 [[Kategória:Indiai költők|Indiai költők]] kategória hozzáadva (a HotCattel) wikitext text/x-wiki {{Szerző | Név = Kálidásza | Kép = Kalidasa inditing the cloud Messenger, A.D. 375.jpg | Képméret = | Képaláírás = | Wikiforrás = | Wikipédia = Kálidásza | Wikicommons = | Gutenberg = | Cervantes = | DominioPu = | DomiPubli = | EbooksG = | Szín = #c0c0c0 }} '''Kálidásza''' (Kālidāsa, कालिदास; i. sz. 4–5. század) klasszikus indiai, szanszkrit nyelvű költő. Őt tartják a legnagyobb szanszkrit nyelvű költőnek. == ''Felhő-követ'' (részlet) == Hát megtorpan, s a kétakí-virág-öntöző felleg árnyán<br> könnyekkel küszködik a remete, elmereng, messze bámul.<br> Felhőt látván növekedik a bú mindeneknek szívében,<br> hát még annak szíve de szomorú, kit elűztek hazulról.<br> Vár, míg lassan odalebeg elé lomha szárnyán a felleg,<br> s szépen kéri: vigyen üzenetet kedveséhez vigasznak.<br> Buzgón áldoz kutadzsa-koszorút, harmaton nyílt virágot,<br> s vidáman száll szava az egekig - így köszönti a felhőt. ::[[w:Tellér Gyula|Tellér Gyula]] fordítása <ref name=válogatottversek>[https://www.worldcat.org/title/szanszkrit-lira/oclc/908776918 Szanszkrit líra]. [[w:Vekerdi József|Vekerdi József]]–[[w:Lakatos István (író)|Lakatos István]]. 1988. [[w:Speciális:Könyvforrások/9630745186|ISBN 963-07-4518-6]] ''[https://terebess.hu/keletkultinfo/kalidasza.html Terebess Ázsia E-Tár]''.</ref> == ''Ez a tavasz'' (részlet) == Virág a fákon, szövevény a lápon,<br> a nőket égő szerelem vadítja,<br> szökell a szellő, tele illat-árral,<br> napkelte, alkony betelik gyönyörrel. ::[[Weöres Sándor]] fordítása <ref name=válogatottversek/> == Idézetek róla == *Kálidásza az indek mértékével mérve a legnagyobb költő — "a költők nemzedékének legtiszteletreméltóbbika", "akinek bájos énekében mindenki örömét teli, mert a méz édessége buzog benne, mint a fiatal bimbókban". Az indeknek a maguk szempontjából igazuk is van. Annál sajátságosabb s történeti érzékük fogyatékosságára felette jellemző körülmény, hogy legnagyobb költőjük életéről alig tudnak valamit s ezt is rosszul. ::[[Schmidt József]]: ''[[s:Kálidásza|Káliszáda]]'' (1921) *Kálidásza, a halhatatlan költő és drámaíró páratlan zseni, akinek művei világhírnévre tettek szert. Műveinek páratlan adottságait mind az ősi indiai kritikusok, mind a tudomány modern képviselői bőségesen dicsérték. ::[[Ram Gopal]]: ''Kālidāsa: His Art and Culture'' (1984) <ref>Ram Gopal: ''[https://books.google.hu/books?id=HQAfwgEACAAJ Kalidasa: His art and culture]'' (Hardcover, ASIN:B0000CQD26), Concept Publishing Co., 1984 január</ref> == Jegyzetek == {{jegyzetek}} == További információk == {{wikipédia}} *{{Gutenberg szerző|id=4247}} [[Kategória:Indiai költők]] dc04w3jwcgfk1x1tlrgjnn2pp3msipi 0 8269 53154 2022-08-02T20:21:48Z Blua lago 12696 Átirányítás ide: [[Jules Verne]] wikitext text/x-wiki #Átirányítás[[Jules Verne]] 6dlttf6sjqmzcaloffvcmf53wt0s7u0 0 8270 53197 2022-08-02T21:21:08Z Blua lago 12696 Átirányítás ide: [[Stendhal]] wikitext text/x-wiki #Átirányítás[[Stendhal]] 1608b5090vpx24ztyi3o1q9782hjox5